Főkép

Elaine Showalter feminista irodalomtudós A feminista irodalomtudomány a vadonban című értékezésének alapját egy felvetés adja, ami szerint a nők a domináns és elnyomó férfiak nyelvét kénytelenek beszélni, és ezáltal egy olyan szimbólumrendszerben léteznek, ami inherensen nem a sajátjuk. Így viszont előnybe is kerülnek a teremtés koronáival szemben, mivel a maszkulin világ gondolatisága az uralkodó jelleg miatt az ő számukra is hozzáférhető; ezzel szemben a férfiak a nők ismeretlen, feltérképezetlen vadonját nem ismerik, mivel ez egy olyan nyelv, amin soha senki nem szólalt még meg. Showalter szerint a nők elsődleges feladata ennek a közös női nyelvnek a megteremtése, valamint az archetipikusan női jellegek megragadása és az új nyelvre való átültetése.

 

Miközben az Ann My Guard nevű budapesti banda lemezét hallgatom, valahogy az jut eszembe, hogy a zenekar lelke, Baumann-Tóth Eszter Anna és Showalter nagyon jól megértenék egymást, és jól el is tudnának beszélgetni (akár a saját, női nyelvükön), mert az Innocence Descenten érezhető, hogy egy alapvetően férfiak uralta stílusban szeretne valami nagyon feminint alkotni. Persze ezzel nem az elcsépelt, sztereotip női jellegekre gondolok (finomság, gyengeség, stb.), hanem egyfajta zenei fejlődéstörténetre, ami megmutatja, hogyan szólal meg egy magabiztos, erős, de érzékeny nő a férfiak nyelvén. Erre utal egyébként az album címe is, és a szövegekre odafigyelve szintén megfigyelhető egy bizonyos gondolati ív, ami a selyemgubóból való kitörés problematikáját járja körbe.

 

 

Mivel a felnőtté válás eléggé sok oldalról megfogható folyamat, zeneileg is nagyon színes az anyag. Az alapvető irányt a `90-es évek elejének alternatív rock és grunge színtere adja, de ehhez gyakran társulnak popos, metalos és szimfonikus felhangok is, amik rendkívül eklektikussá és változatossá teszik az Innocence Descentet. Olyan zenekarok képe sejlik fel a lemezt hallgatva, mint a Garbage, a Paramore, az Evanescence (nem kell ezt szégyellni) és az Ash (vele pedig a szólóban is kiváló Charlotte Hatherley). A dalközpontúságot a banda szerencsére mindvégig szem előtt tartja, vagyis bármilyen irányba tolódnak is el a zenei arányok, mindig találunk egy-két fogós témát és refrént, amibe bele lehet kapaszkodni.

 

 

A Dark Sea Blue például egyértelmű sláger, ami manapság még Amy Lee-nek is a becsületére válna (bár a refrénért jár egy pacsi a t.a.T.u.-nak is), de kedvencként említhetném az alternatív/grunge himnusz Crush Honey-t is. És akkor ott van még a nagy ívű refrénben kiteljesedő balladisztikus My Lullaby jelentős húzódalként, ami biztos, hogy koncerten is nagyot üthet. Szerencsére a gyengébb dalok jó érzékkel megbújnak az erősebbek árnyékában, így a lemez egyben hallgatva kiválóan működik, és számomra az egyetlen abszolút mellényúlást csak a H.K.A. Bitch jelenti, ami kaotikusabb témái mellett (ezzel még semmi baj nem lenne) nem annyira sikerült szövegével hívja fel magára a figyelmet.

 

 

A dalok minősége mellett a hangszeres játékra sem lehet panasz. A témák és szólók jók, nagyon sok érdekes effektet, sokszólamú éneket, és olykor klasszikus hangszereket is használ a zenekar. Emellett a hangzás is egész kellemes, bár a gitárokra ráférne még egy kis dög, és én a dobot is némileg tompának érzem, de első lemeznek bőven jó, és ha a norvég Smash Fabric Records jól promotálja az Ann My Guardot, legközelebb biztos lesz pénz arra, hogy minden rendesen megdörrenjen. Addig is sok kitartás kívánok egyrészt a bandának, mert (hála az égnek) nem a könnyebbik utat választották, másrészt pedig Annának, főleg ahhoz, hogy még jobban megtalálja a saját nyelvét ebben a zenei közegben, és hogy olyan dalokat írjon, amik bár a nőiesség ismeretlenjéből szólnak, de nemtől függetlenül mindenkihez elérnek.

 

A zenekar tagjai:

Baumann-Tóth Eszter Anna - ének, basszusgitár, fuvola, billentyűs hangszerek

Tagcherer István - gitár

Varga Krisztián - gitár

Vadász Joci - dobok

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Enchant

2. Grey Witch

3. Dark Sea Blue

4. Ivory Ballad

5. Crush Honey

6. Morgana`s Song

7. Hollow Red

8. My Lullaby

9. Easy

10. H.K.A. Bitch

11. Fallen

12. Gone

13. Circles

 

Diszkográfia:

Innocence Descent (2014)