Főkép

Mintha csak tegnap lett volna, amikor kezembe került a Roadrunner United névre elkeresztelt alkalmi társulat The All-Star Sessions című DVD lemeze, ami leginkább egy laza metal örömzenélésnek tűnt, végtelen lelkesedéssel. Engem meg evett a fene, hogy bezzeg Amerikában ilyen ritkaságszámba menő koncertekre is eljuthat az ember, ahol rengeteg neves zenész – ráadásul páran a műfaj nagyjai közül – fellép. No meg azon is elméláztam, hogy micsoda ügyes marketingfogás eredményét látom, hiszen mindez egyfajta születésnapi örömködés volt, az egybegyűltek a kiadó első 25 évét ünnepelték.

 

Majd eltelt öt év és előre borítékolhatóan megérkezett az első 30 évre emlékező kiadvány. A kezdetekről annyit illik tudni, hogy a Roadrunner lemezkiadó 1980-ban jött létre Hollandiában, de az elején csak lemezbehozatallal foglalkoztak, és csak évekkel később jelent meg az első kiadványuk (az első nevesebb előadó King Diamond, valamint az Annihilator volt). A későbbiekben beindult a bolt, és gyakorlatilag elképesztő mennyiségű banda megfordult a cégnél, amely időközben globális vállalattá, meghatározó kiadóvá nőtte ki magát. Szóval eltelt harminc év.

 

 

Ami egyszerűen döbbenetes. Emlékszem, milyen érzés volt kézbe venni az első Iron Maiden korongot, megnézni a Helloween első klipjét, látni, átélni, miként bukkannak fel a semmiből azok a fiatalok, akik úgy érezték, lehet másként muzsikálni, mint ahogyan akkoriban szokás volt. Látni miként születnek egyre jobb lemezek, mikor figyel fel rájuk a zeneipar, miként születik meg a death, a black, a nu és még ki tudja mennyi önállú stílusjegyekkel rendelkező változat, hogyan korosodnak az egykori ifjú titánok, miként vonulnak vissza, amikor az éppen aktuális divathullám szinte mindent elsöpört, és miként voltak képesek önmaguk maradni, amikor mások egy lemez után eltűntek a süllyesztőben.

 

A műfajjal együtt a Roadrunner is nagykorú lett. Eltelt harminc év, és bár biztosan volt pár kevésbé sikeres húzásuk (ezek természetesen nem kerültek fel a válogatáskorongra), azért számos, a maga idejében meghatározó banda dolgozott velük, akikhez így vagy úgy, de sokan igazodtak. Type O, Machine Head, Sepu, Opeth, Killswitch Engage, Trivium a zúzósabb társaságból, Nickelback, Airbourne, no meg a Dream Theater és a Rush – és még sorolhatnám egy ideig.

 

A mostani jubileumi kiadványra csupán tucatnyi nóta került fel, amely érthető módon nem idézhet fel minden kiemelkedő pillanatot ebből a korszakból (például lemaradt a Fear Factory és az Opeth), ellenben jól példázza, mennyire sokszínű volt harminc évvel korábban és persze napjainkban is a metal muzsika. Nyugodtan ajándékozzuk meg vele „pályakezdő” ismerőseinket, meg persze magunkat, elvégre nem árt időnként visszanézni, milyen számokra ráztuk a fejünket évekkel ezelőtt.

 

 

A teljesség kedvéért még csak annyit teszek hozzá a fentiekhez, hogy aki teheti, az a négylemezes dobozt vegye meg, amelyben félszáznál több felvétel segít az emlékek felidézésben.

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. King Diamond: Abigail

2. Type O Negative: Christian Woman

3. Machine Head: Imperium

4. Sepultura: Roots Bloody Roots

5. Slipknot: Spit It Out

6. Killswitch Engage: My Last Serenade

7. Trivium: Pull Harder on the Strings of Your Martyr

8. Megadeth: Head Crusher

9. Nickelback: Side of a Bullet

10. Stone Sour: 30/30-150

11. Airbourne: No One Fits Me (Better Than You)

12. Rush: Headlong Flight