Claudio Abbado: 3 Classic Albums (CD)

Claudio Abbado sokak szemében a Toscanini utáni karmesternemzedékek egyik legkiemelkedőbb, legmaradandóbbat alkotó tagja volt, és azt valóban nehéz lenne elvitatni tőle, hogy a romantikus művek interpretálásában mércének számított. Épp ezért nem különösebb csoda, hogy klasszikusnak számító felvételei közül kiadója, a Deutsche Grammophon épp ezek közül választott ki hármat, hogy közel háromórányi anyaggal illusztrálja a dirigens interpretációinak erejét, és a régi nagylemez-formátum imitálásával, elérhető áron lehetővé tegyék, hogy olyanok is próbát tehessenek vele, akik általában meggondolják, hogy komolyzenére költsenek, hiába kedvelik a klasszikusokat.

 

Brahms magyar táncai mindig is a közönségkedvenc darabok közé tartoztak, melyek közül nem egy rendszeresen felcsendül hangversenyek ráadásaként. A Bécsi Filharmonikusok élén Abbado azt a fajta maximumot hozza ki ezekből az eredetileg zongorára komponált, ám alapvetően különböző szerzők hangszerelésében ismert rövid művekből, ami még a giccs innenső határán esik. Mert bármennyire kiérezhető belőlük a szerkezeti szigor, egyfajta németes kidolgozottságra törekvés, tökéletes arányérzék és precizitás, a népies dallamok könnyen magukkal ragadják az előadót, és ez gyakran túlzásokhoz vezethet. Nem így Abbadónál, aki mindvégig visszafogottan, mégis élettel megtöltve vezényli el a huszonegy alig pár perces kompozíciót. Legmerészebb húzása az egy hangon belüli crescendo és decrescendo a megszokottnál erőteljesebb kihangsúlyozása, egyébként mindvégig a szólamok kiegyensúlyozottsága és a brahmsi szellemiséghez való hűség jellemzi a darabokat.

 

Míg Brahms megfelelő értelmezéséhez mindenképp komoly felkészültség szükséges (rengeteg csapnivaló felvételt hallottam már, amelyeken a szerző amúgy nagyszerű alkotásait adták elő gyakorlatilag élvezhetetlenül), úgy Rossini zsenialitását még a középszerű megszólaltatás sem igazán tudja elfedni, amikor pedig egy afféle nagyság nyúl hozzájuk, mint Abbado, és ehhez a mindig kifejezetten friss és eleven hangzásra képes Európai Kamarazenekar a partnere, az intellektuális gyönyörök csúcsára érhetünk. Pontosan úgy kell szólnia a híres, nagy nyitányoknak, mint ahogy ezen a felvételen hallhatjuk a Sevillai borbély, a Tell Vilmos és A tolvaj szarka ouverture-jeit, és ha csupán ezt a hármat keresnénk egyetlen lemezen (furcsamód az ilyen válogatások elkészítésekor nem mindenki választja azt a megoldást, hogy a legendás művek nyitányai mindenképp egy korongon legyenek hozzáférhetőek), Abbado lemeze tökéletes, sőt, felülmúlhatatlan választás. Ráadásul megtalálhatjuk rajta még a Csipkerózsika, az Olasz nő Algírban, a kevésbé gyakran játszott Rossini-operák közül pedig a Szemiramisz és a Selyemlétra nyitányát is. Önmagában ezért a páratlan felvételért érdemes beszerezni a háromlemezes kiadványt.

 

Ha valaki valaha aktívan foglalkozott karénekkel, egészen biztosan énekelte már a Nabuccóból a híres „Rabszolgák kórusát”, de akár amatőrként, akár profiként tette ezt, a zenekari kíséret nélkülözésével nem lehetett hiánytalan az élmény. A Verdi legnépszerűbb operakórusaiból szemezgető harmadik korong viszont természetesen a maguk teljes pompájában szólaltatja meg ezeket a számokat. A milánói Scala zenekara köztudottan az itáliai romantikus operák talán legavatottabb előadója, így náluk hitelesebben kevesen adhatnák elő ezeket a szellemiségükben tagadhatatlanul olasz műveket. A zenekar dinamizmusa eszményi módon támasztja alá a robusztus kórusokat, a tömbös harmóniákat pedig a hangszeres szólamokból kiemelkedő dallamok ellensúlyozzák. Operarajongóknak felülmúlhatatlan élvezetet nyújt a lemez – annak ellenére is, hogy ismét csak válogatást kapunk, ám annak változatossága, valamint a Requiemből vett három, jól ismert kórustétellel való kiegészítése átfogó és meggyőző keresztmetszetet ad Verdi művészetéből.

 

Aki a romantikus korszak muzsikájának kedvelője, és esetleg nem lenne ott a gyűjteményében ez a három lemez, annak azért, aki pedig csak ismerkedik a stílussal, vagy jobban kedveli a régi zenét, és óvatosan választja ki időnként egy-egy romantikus alkotás felvételét, annak azért érdemes beszereznie ezt a hármas kiadványt. Abbado vitathatatlanul kiemelkedik a 19. század legnagyobbjainak értelmezésében, albumait pedig etalonként érdemes kezelni még azoknak is, akik az övétől eltérő értelmezéseket alakítottak ki az adott művekről, hiszen általában véve pontosan azt az örömöt nyújtják nekünk a mester lemezei, amit a zenétől – bármilyen zenétől – elvárhatunk.

 

A lemezen elhangzó művek listája:

CD 1

1-21. Johannes Brahms: Ungarische Tänze

 

Wiener Philharmoniker

Claudio Abbado – karmester

 

CD 2

Gioacchino Rossini: Overtures

1. Il barbiere di Siviglia

2. Semiramide

3. L’italiana in Algeri

4. Guillaume Tell

5. La Cenerentola

6. La scala di seta

7. La gazza ladra

 

The Chamber Orchestra of Europe

Claudio Abbado – karmester

 

CD 3

Giuseppe Verdi: Choruses

Nabucco

1. Gli arredi festivi

2. Va’, pensiero, sull’ali dorate

Il trovatore

3. Vedi! le fosche notturne spoglie

Otello

4. Fuoco di gioia!

Ernani

5. Si ridesti il Leon di Castiglia

Aida

6. Gloria ell’Egitto

7. O tu che sei d’Osiride

Macbeth

8. Che faceste? dite su!

9. S’allontanarono

10. Patria oppressa!

I lombardi alla prima crociata

11. Gerusalem!

12. O Signore, dal tetto natio

Don Carlo

13. Spuntato ecco il di d’esultanza

Un ballo in maschera

14. Posa in pace

Simon Boccanegra

15. Maria! Maria! … Viva Simon

Requiem

16. Dies irae

17. Tuba mirum

18. Sanctus

 

Coro e Orchestra del Teatro alla Scala

Romano Gandolfi – karvezető

Claudio Abbado – karmester