Főkép

A természetes zenei talentumok természetesen törnek maguknak utat, szülessenek bárhol e világon. Persze a megfelelő szűkebb és tágabb környezet mindig katalizátora egy ilyen folyamatnak, mint ahogyan ez a kameruni származású Richard Bonával is történt, aki lakhelyét Franciaországra, majd New York-ra cserélve sem feledkezett el családjáról. Ennek jegyében legfrissebb albumát nagyapjának ajánlja, akinek első hangszerét köszönheti, illetve édesanyjának, legfontosabb támaszának.

 

Hogy ez mennyiben függ össze a lemez hangulatával, az azért nehezen megállapítható, hiszen az épp annyira duzzad a pozitív, fényes energiáktól, ahogy Bona szóló produkcióitól már megszokhattuk. Talán az egyetlen újdonság e tekintetben az a néhány szerzemény, amelyeken Bona a multi-tracking lehetőségeit kihasználván a test és a száj perkusszió kíséretével ritmizálja énekét, vagy egyszerre kíséri magát gitárokon, balafonon - egy nyugat-afrikai xilofon-féle hangszeren - és még néhol basszusgitáron is. Mindazonáltal ezek a kompozíciók szintén a kiegyensúlyozott egyszerűség simaságával szólalnak meg, minden izgalmat mellőzve. Ez a korong elsősorban azoknak szól, akik nagyon szeretik Bona lágy és selymes hangját, amely ezen alkalommal ismét végig dominál.

 

A zenei képet még teljesebbé teszi – anélkül, hogy bármilyen zenei feszültséget teremtene – a klaszikus hangszerek, a hegedűk vagy éppen egy cselló elsőre meglepő jelenléte. Michael Rodriguez (trombita) inkább csak színez, ellenpontoz itt-ott, majd a latin lüktetésű „Mut` Esukudu” szerzeményen valamelyest előtérbe kerül, szólózhat egy teljes kört Osmany Parades (zongora) hasonló hosszúságú játéka után. De a „Diba La Bobe”-n Rodriguez szerepe már csupán néhány dallam megerősítésére korlátozódik.

 

A korong végén Sylvain Luc (gitár) játéka Bonával meglehetősen üdítően hat James Taylor feldolgozásukon (On the 4th of July), amely elsősorban a kompozicionálisan érettebb muzsikának köszönhető. Egyébként éppen ez, a zeneszerzés az egyetlen olyan terület, ahol Bonának még van bőven lehetősége fejlődni. Mindazonáltal csak szeressék ezt az albumot és központi figuráját, Bona muzsikája viszont fogja szeretni Önöket, mint ahogyan ez mindig megtörténik a koncertjein - fiatalabb és szerencsésebb hölgyekkel a koncerteket követően is.

 

Előadók:

Richard Bona: ének, gitárok, basszusgitár, balofon, ütős hangszerek, száj és test perkusszió

Dave Eggar - cselló

Etiene Stadwijk - zongora

Michael Rodriguez - trombita

Osmany Parades - zongora

Obed Calvaire - dobok

Luisito Quintero - ütős hangszerek

Eriko Sato - hegedű

Joyce Hamann - hegedű

Louise Schulman - brácsa

Vincent Perrani - tangóharmonika

Camille Dalmais - ének

Sylvian Luc - gitár

 

Gil Goldstein - String Arrangament

 

A lemezen elhangzó szerzemények listája:

1. Dunia E

2. Mut’Esukudu

3. Akwappella

4. Janjo La Maya

5. Mulema

6. Uprising Of Kindness

7. Tumba La Nyama

8. Diba La Bobe

9. La Fille D’A Côté

10. Socopao

11. On The 4th Of July

 

Minden kompozíció Richard Bona szerzeménye, kivéve 2. Sadrack M`Bondi Kollo és 11. James Taylor.

 

Diszkográfia:
Scenes From My Life (1999)
Kaze Ga Kureta Melody (2000)
Reverence (2001)
Munia: The Tale (2003)
Toto Bona Lokua (2004)
Tiki (2005)
Bona Makes You Sweat (2008)
The Ten Shades Of Blues (2009)

Bonafied (2013)