Főkép Pusztán a róla készült fényképekből ítélve hűvös, északi szépségnek hihetnénk. Ha találkoztunk már az előadásairól készült videofelvétellel, kétségtelenül feltűnt fenséges eleganciája és magabiztossága. Amennyiben pedig abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nyilatkozni is láttuk már, felfedezhettük a benne rejlő közvetlen, szinte kamaszosan kedves személyiséget is. Ám Elina Garanča mindenekelőtt a huszonegyedik század első évtizedeinek kiemelkedően legjobb lírai mezzoszopránja, aki ugyan a barokkba is belekóstolt már, zenei alkata és hangjának kivételes érzékenysége mégis egyértelműen a romantikus hősnők megformálására predesztinálja őt.
 
Garanča legújabb albuma épp ezért mintegy az énekesnő legbelső zenei énjét tárja elénk – némileg meglepő módon azonban a kiválasztott áriák között nem az áradó itáliai romantika dominál, hanem a jóval kifinomultabb és látszólag kevésbé felszabadult francia opera. Kiemelt szerepet kapnak például Gounod művei, melyek mindenekelőtt érzéki melódiáikkal és varázslatos hangszerelésükkel emelkednek ki a többi szám közül. Sapho megindító dalát (4) stílusosan hárfa-akkordfelbontások kísérik, a darab valódi zamatát mégis a fafúvósok adják meg. A Sába királynőjéből vett részlet (9) hasonlóképp közvetlenül az érzelmekre hat, ám itt jóval nagyobb szerepet kapnak a rezek; a kíséret ugyanakkor sosem hatalmasodik az énekhang fölé: a rövid instrumentális betétektől eltekintve mindig a háttérben marad, s legfeljebb az érzelmeket erősíti meg effektusaival. Siébel áriája a Faustból (5) a szinte lélegző, pihegő instrumentális motívumoktól a zaklatott kitörésekig fedik le az emóciók széles skáláját.
 
Egy másik Faust-opera, a Berlioz-féle Faust elkárhozása ugyanennek a témának egy másik arcát mutatja meg. Marguerite gyönyörű románca (7) kitűnő alkalmat biztosít Garančának, hogy megmutassa művészetének legjavát. A sokszor finoman elhaló, szinte odalehelt magas hangok, a mesteri kolorálás, a szépséges, lírai szárnyalás páratlan magasságokba tör e felvételen. Ezzel épp ellentétben többször is az átvitt értelemben vett, vagy szó szerinti mélységek kapnak különösen nagy szerepet Saint-Saëns Sámson és Delilájának andalító részletében (2), melyben Delilaként ellenállhatatlanul vonzónak, ugyanakkor egy pillanatra sem fesletten csábítónak mutatkozik a minden hangot, minden szótagot jelentéssel megtöltő Garanča. Lalo főképp Franciaországban népszerű operájának részlete (8) a hosszú, hangulatteremtő hangszeres bevezetés után a drámai hatás és a líraiság elegyét tárja elénk, Garanča pedig meghökkentően tökéletesen kontrollált dinamikával és színezéssel teszi emlékezetessé e perceket.
 
Léonore recitativója és áriája Donizetti francia librettóra komponált La Favorite-jából (1) talán a legzaklatottabb szám az egész lemezen, melyben a felszín mögül mégis elő-előtör az olaszos természetesség és dallamosság. Garanča itt is a minden erőlködés nélkül megszólaltatott mély regisztertől a kristálytiszta magasságokig egységesen elbűvölő marad, mindeközben pedig technikailag is a maximumot nyújtja. Ennél csodálatosabbat kívánni sem lehet. Ha mégis, hallgassuk meg Vaccai Rómeó és Júliájának lenyűgöző áriáját (6), melyben a szerző, Garanča tökéletes tolmácsolásában, a halál közelségét érzékelteti bámulatos erővel. A leghatásosabb, legmegrázóbb szám ugyanakkor Csajkovszkij Orléans-i szűz című operájának jelenete, ahol a szerző a Wagnerével vetekedő invencióval festi meg a hullámzó, néhol fergetegessé dagadó érzelmeket. Garančának itt is sikerül mindvégig kiegyensúlyozni a jellegéből fakadóan hatásvadász drámaiságot a finoman érzékeltetett érzelmekkel.
 
A romantikát a legnagyobb jóindulattal sem sorolhatnám a kedvenc zenei korszakaim közé, amit azonban a Romantique című albumon hallhatunk, az Elina Garančának és az őt Yves Abel vezetése mellett kísérő bolognai zenekarnak köszönhetően a legmagasabb szintű művészet: a 21. század eleji hanglemezkiadás egyik felülmúlhatatlan teljesítménye és tündöklő gyöngyszeme.
 
Előadók:
Elina Garanča – mezzoszoprán
Filarmonica del Teatro Comunale di Bologna
Yves Abel – karmester
 
A lemezen elhangzó művek listája:
1. Gaetano Donizetti: La Favorite – „L’ai-je dien entendu?… Ô mon Fernand” (Léonore)
2. Camille Saint-Saëns: Samson et Dalila – „Mon cour s’ouvre a ta voix” (Dalila)
3. Pjotr Iljics Csajkovszkij: Orlanskaya deva – „Da, čas nastal!… Prostite vi, kholmi, polya rodniye” (Ioanna)
4. Charles Gounod: Sapho – „Oú suis-je?… Ô ma lyre immortelle” (Sapho)
5. Charles Gounod: Faust – „ Faites-lui mes aveux” (Siébel)
6. Nicola Vaccai: Giulietta e Romeo – „Oh, vista e dessa!… Ah! se tu dormi, svegliati” (Romeo)
7. Hector Berlioz: La Damnation de Faust – „D’amour l’ardente flamme” (Marguerite)
8. Edouard Lalo: Le Roi d’Ys – „De tous côtés j’aperçois dans la plaine… Lorsque je t’ai vu soudain” (Margared)
9. Charles Gounod: La Reine de Saba – „Me voila seule, enfin!… Plus grand, dans son obscurité” (Balkis)