Főkép Ha a legabszurdabb műfajelnevezés cseppet sem kitüntető címéért valaha versenyt indítanának, a progresszív bluegrass jó eséllyel pályázhatna dobogós helyre, de az sem lepne meg nagyon, ha egyenesen az élen végezne. Mégis, hogyan lehetne az a zene, amely skót, ír és angol tradíciókból éppúgy táplálkozik, mint az afroamerikai jazz legősibb formáiból, „haladó”, vagy bármilyen módon avantgárd jellegű. Hát úgy, ahogyan azt a Punch Brothers műveli, akik a hagyományos, bendzsó-hegedű-gitár alapú muzsikát a kortárs zenéből és a pop/rockból, mindenekelőtt az indie-ből merített elemekkel keverik.
 
A „Movement and Location”-ből azonnal kiderül, hogy a Punch Brothers folk zenészektől egyáltalán nem megszokott módon tompítva, mintegy ütőhangszer gyanánt szólaltatja meg a húrokat, s emellett repetitív témákból építi fel magát a számot is. Kissé a Kronos kvartett némelyik felvételére emlékeztet mindez, akik a vonósnégyesben rejlő lehetőségeket aknázzák ki kifejezetten innovatív módon, éppúgy, ahogyan itt a gitár, a bendzsó, a mandolin feszegetik önmaguk zenei határait. Hasonlóképp kortárszenei atmoszférát teremt a zenekar a Radiohead „Kid A” című szerzeményének feldolgozásával, de itt inkább talán az elvontság, a stiláris besorolhatatlanság dominál az akusztikai kísérletezés helyett, még ha ez utóbbiból is meglehetősen sokat hallani, különösen hegedűn.
 
Amikor a Punch Brothers muzsikája a másik végletbe csap át, kifejezetten Chris Martinra emlékeztető éneket hallani, de a dalok is emlékeztetnek némiképp a Coldplay popos felszabadultsággal és rengeteg érzelemmel átitatott rockzenéjére. És persze a nagy elődre, a Beatlesre is, jóllehet nem a tipikus, a rock and rollt rengeteg vokállal lágyító számokra, hanem a régies, akár revübe is beillő kikacsintásokra. Az előbbi kategóriába tartozik többek között a címadó, a többi szám közül elképesztően rockos kiállásával kiemelkedő „Who’s Feeling Young Now?”, valamint a „Soon or Never”; a kedélyes kuplészerűségek közé pedig a zenei humorral teli „Patchwork Girlfriend” sorolható.
 
Kifejezetten slágergyanús szerzeményeket is találunk aztán az albumon. Az imént említett pop/rock dalok mellett említést érdemel ebben a kategóriában a countryt a fast swinggel és ki tudja még hány irányzat elemeivel keverő „This Girl”, az eltolt ritmusaival komor, elgondolkodtató hangulatot teremtő „No Concern of Yours” és a tipikus countryt ígérőn indító, ugyanakkor szinte azonnal balladisztikus indie rockba váltó „New York City”, melynek refrénjét bárki megirigyelhetné a zenekartól. Azt hiszem, nem csoda, hogy mások mellett a Punch Brotherst is felkérték, hogy egy dallal (az albumon nem szereplő „Dark Days”-zel) gazdagítsa Az éhezők viadala című film zenéjét, a Chieftains jubileumi albumán pedig két dalban is közreműködtek a fiúk.
 
És persze a valódi gyökerekről sem feledkeznek el a fiúk. A lemez számomra legizgalmasabb pillanataival a „Flippen”, egy igazi skót–ír–angol hagyományokból kiinduló dal szolgál. Ebben nem is annyira a bluegrass négyujjas pengetéssel eleve rendkívül gyors technikája, mint a valódi virtuozitás a meghatározó. A főtémában és a kissé kortárszenés átvezetés utáni részben is Mike Oldfield egyik legjobb albumát, az Amarokot idéző futamokat hallhatunk. Közben végig megmarad a jigeket, hornpipe-okat, sőt az amerikai line-dance-eket idéző önfeledtség is.
 
Önmagában is döbbenetes teljesítmény, hogy egy bluegrass zenekar lemeze akár indie rock albumnak is beillene, még ennél is elképesztőbb, hogy mindezt szintetizátorok és dob nélkül érik el. Ha nem hívják fel rá a figyelmünket, lényegében fel sem tűnik, hogy a dalokban kizárólag akusztikus (igaz, néhol – de csak elvétve – elektronikusan modulált) hangszerek szólalnak meg, a fiúk rendkívüli találékonysága mégis hiteles, mai muzsikát varázsol az alapvetően mélyen tradicionális stílusból. A műfajmeghatározás ugyan abszurd, a produkció egyáltalán nem az, sőt, a maga nemében kifejezetten zseniális, habár elsősorban a zenei újításokra nyitottaknak ajánlhatom.
 
A zenekar tagjai:
Chris Thile – mandolin, ének
Chris Eldridge – gitár, ének
Paul Kowert – basszusgitár, ének
Noam Pikelny – bendzsó, ének
Gabe Witcher – hegedő, ének
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Movement and Location
2. This Girl
3. No Concern of Yours
4. Who’s Feeling Young Now?
5. Clara
6. Flippen (The Flip)
7. Patchwork Girlfriend
8. Hundred Dollars
9. Soon or Never
10. New York City
11. Kid A
12. Don’t Get Married Without Me
 
Diszkográfia:
Punch (2008)
Antifogmatic (2010)
Who’s Feeling Young Now? (2012)