Főkép

Kinek jutna eszébe, hogy pálinkát igyon, amikor whiskey-t is lehet? Vagy legalább Guinnesst. Esetleg mindkettőt. Ír lelkületűeknek biztosan nem, legfeljebb ha Magyarországra vetődnek, és mindenképp a helyi kultúrával akarnak megismerkedni. A magyar beütés valamiképp mégsem árt különösebben a Zöld Szigetről származó muzsikának, talán azért nem, mert alapvetően mindkettő pentaton hangsorokra épül, előszeretettel használja a hegedűt és a furulyát, és szövegeik témája sem üt el egymástól annyira. Az ivás, a kesergés, a humor, de meg a hősiesség sem áll távol egyik nép hagyományaitól sem, a kocsmába járók pedig a felszabadult mulatozáshoz szinte elengedhetetlennek érzik a jó zenét.
 
Habár a Shannon.hu zenekartól, Péter János korábbi együttesétől megszoktam már, hogy magyarul adnak elő ír-kelta számokat, a Firkint eddig kizárólag angolul hallottam énekelni, és úgy éreztem, ez így is van rendjén, hiszen a sok más csapat mellett a Pogues, de mindenekelőtt a Flogging Molly által világhíressé tett ír-punk alapvetően az angolszász kultúra része. Erre jön a harmadik album, és a fiúk (Virág Lili, tudjuk, kizárólag hegedül) az eddig jól bevált hagyományt felrúgva saját nyelvükre-nyelvünkre ültették át jó néhány, eddig is gyakran játszott Firkin-dal szövegét. Mert nem titok, hogy az Igyunk pálinkát! címet viselő új album szerzeményei korábban már feldolgozott, tradicionális dallamok újragondolásai, több szempontból is magyarosítva.
 
Három számban ugyanis Pál István „Szalonna” húzza az igazi lakodalmast, és a magyaros hegedű döbbenetes természetességgel egészíti ki a kelta motívumokat, a „Hetedhét székely”-ben pedig (melynek eredetijét, ugye, az első Firkin-nagylemezen hallhatjuk „Seven Drunken Nights” címmel) Marthy Barna kifejezetten rájátszik a népies dialektusra, és ettől, ha lehet, még hangulatosabb lesz ez az amúgy is vérbően vicces nóta. Az albumra persze a visszafogottabb, nem csak tizennyolc éven felülieknek szánt szövegváltozat került, míg a koncerteken a durvább, trágárabb verzió hangzik el. De ez így helyes. Sőt, még a „Rettenthetetlenben” rappelő Ganxta Zolee sem keménykedik, rímes-ritmikus dumája sokkal inkább Mel Gibson nagysikerű filmjének hangulatát idézi, mint a lepusztult gettók lakóinak mocskos szájú, társadalomkritikus önkifejezési formáját.
 
Általában véve feltűnő, mennyire míves szövegekkel állt elő a csapat, mennyire odafigyeltek a legkisebb nüanszra is, hogy a régi, hagyományos melódiákat friss, kedélyes szójátékokkal és fűszerezésében szintén jellegzetesen hazai ízekkel (a „Vezet majd a szél”-ben például időmértékes verseléssel) honosítsák, tegyék minél magyarabbá. Nyilvánvalóan az sem utolsó szempont, hogy a zenészek kivétel nélkül mesterien bánnak hangszerükkel, és mind kíséretben, mind improvizációban maximálisat nyújtanak. És hát a két énekes sem kutya, Marthy Barna hetyke, legényes stílusát ugyanis tökéletesen kiegészíti Göttinger Pál színpadiasabb, gesztusaiban ízlésesen eltúlzott előadásmódja. Egyszóval minden ízében elsőrangú előadásban hallhatjuk az új köntösbe öltöztetett régi dalokat.
 
Ki kell emelnem még a korábbinál letisztultabb, hibátlanul kiegyensúlyozott hangzásképet is, ami amellett, hogy egyértelműen a felvételeket készítő hangmérnökök munkáját dicséri, az együttes összeszokottságából fakadó fesztelenséget is mutatja. Nem szokásom lelkesedni magyar szövegekért, mivel a nemzetközi sikerekhez jószerével elengedhetetlen az angolnyelvűség, ezúttal mégis azt kell mondanom, hogy a harmadik album felülmúlja a korábbiakat, és részben éppen a két kultúra egymásba folyatása miatt, hiszen néhol kifejezetten úgy érezni, hogy nem is tradicionális ír-kelta zenét, hanem hamisítatlan magyar népdalokat hallunk. És ha a pálinka helyett meg is maradok a whiskey-nél, ezt a furcsa hungarikumot egészen biztosan sokszor meg fogom hallgatni még.
 
Előadók:
Marczis Attila – elektromos gitár, vokál
Marthy Barna – ének, vokál
Juhász Róbert – dob, vokál
Virág Lili – hegedű
Göttinger Pál – ének, ír furulya, vokál
Péter János – fuvola, ír furulya, vokál
Szuna Péter – basszusgitár, vokál
 
Közreműködik:
Jamie Winchester – akusztikus gitár, vokál (1-12)
Gangxta Zolee – rap (7)
Pál István „Szalonna” –hegedű (3, 8, 9)
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Borfohász
2. Reggel van!
3. Igyunk pálinkát!
4. Kék volt az égbolt
5. Vezet majd a szél
6. Felföldi romác
7. Rettenthetlen
8. Jó
9. Hetedhét székely
10. A jó ég megáld
11. Hozz egy firkin sört
12. Búcsúpohár
 
Diszkográfia:

Firkinful Of Beer (2009)
WHUP! (2010)
Igyunk pálinkát! (2012)