Főkép Marc Antoine Charpentier két karácsonyi kompozíciójának felvétele az akkoriban még viszonylag frissen alakult Les Arts Florissants diszkográfiájának első darabjai közé tartozott, és a mai napig a legszebb általuk rögzített művek közé sorolható mind a franciásabb Pastorale, mind a letagadhatatlanul olasz mintákból kiinduló Canticum. Nem nagy csoda tehát, hogy a zenekar első kiadója, a Harmonia Mundi a 2011-es ünnepre összeállított sorozat részeként újra megjelentette a lemezt.
 
A „Pasztorál Jézus Krisztus urunk születésére” című darab a francia opera megszületésének idején születhetett, s ekképp a Jean-Baptiste Lully által elsőként tökélyre vitt „récit chanté”, vagyis énekbeszéd, valamint a játékos zenei betétek, áriák és kórusok csodálatos váltakozásából felépülő műfajjal sok rokon vonást mutat. Mindenekelőtt gyengéden gyönyörködtet, szépséges dallamokkal szólítja meg szívünket, s mindeközben a bibliai történet hű feldolgozásával is tanít. Egyszóval a legszebb keresztény zenei hagyományok folytatója, és mivel látszólag oly könnyedén szórakoztató, ma sem tűnik idegennek szinte simogatóan élvezetes világa.
 
Ehhez persze sokban hozzájárulnak a klasszikus tradíciókból, eklogákból átvett hangulatok, mindenekelőtt a két varázslatosan koloráló furulya és a könnyed ritmusokkal kísérő ütőhangszerek, mely utóbbiak táncos ütemeikkel kölcsönöznek a műnek a jászolban a kis Jézus köré gyűlt pásztorokhoz illő ünnepélyességet és felszabadultságot. Kissé ahhoz hasonlatos ez, mint amikor nálunk a betlehemező gyermekek adják elő a Megváltó születésének történetét, ám Charpentier esetében mindez mindvégig rendkívüli invencióval és a természetesség látszata mögé rejtett, hatalmas zenei tudással párosul.
 
A Pastorale egyik leghatásosabb momentuma a hetedik jelenetben a szófestést a végletekig vivő visszhang-kórus (11), melyhez hasonló fogást – valószínűleg épp Charpentier műve megszületésének évében, azaz 1688-ban – Henry Purcell alkalmazott Dido and Aeneas című operájában. Ebből is kiviláglik, mennyire közeli volt még a kapcsolat az opera tipikusan világi műfaja és a vallásos témájú drámai zeneművek között.
 
A szintén Jézus Krisztus születését ünneplő, és legkésőbb ugyancsak 1688-ban komponált Canticum egyértelműen Charpentier római tanítómesterének, Giacomo Carissiminek hatását mutatja. A latin nyelvű szöveg önmagában másfajta megközelítést kíván, és csak kihangsúlyozza a canticum műfaja által megkövetelt himnikus hangütést. A jellegzetesen barokk egyházi muzsika e műben ráadásul a karácsonyi ének (noël, carol) elemeivel keveredik, aminek eredményeként különösen megható és gyönyörködtető melódiák és harmóniák sorában csendül fel a keresztények számára legszebb történet.
 
Meghittebb, szebb zenét nem is kívánhatnánk karácsonyra, és aki még nem hallotta volna e páratlanul csodás felvételt, hát itt az ideje, hogy megismerkedjen vele. Aki pedig már elfeledkezett volna róla valamiért, érdemes újra elővennie, és voltaképp minden Karácsonykor megtennie ezt.
 
Előadók:
Les Arts Florissants
William Christie – karmester
 
A lemezen elhangzó művek listája:
1-12. Pastorale sur la Naissance de N. S. Jésus-Christ, H. 483
13-18. In Nativitatem D. N. J. C. Canticum, H. 414