FőképMagyarország minden kétséget kizáróan világzenei nagyhatalom. Elég a Barbaróra, a Makámra vagy a Csík zenekarra gondolnunk, s máris bizonyítottnak vehetjük e tételt. Létezik ugyanakkor a műfajnak egy olyan vonulata is, amely ugyan nem mutat tényleges folytonosságot, a népzenéhez és a jazzhez való viszonyulásában mégis töretlennek tetsző tradíciót feltételez. Míg 1977 és 1997 között a Kolinda ért el különleges, magyaros ízű világzenéjével nemzetközi sikereket, addig, nagyjából 2000-től fogva a Balázs Elemér Group tölti be ugyanezt a szerepet. Közvetlenül az ezredforduló előtt azonban felbukkant egy ez idáig mindössze egyetlen albumon megörökített, egészen különleges formáció: a vérbeli etno-jazz muzsikát játszó Attacca.
 
Azért is szembetűnő a rokonság, ám semmiképp sem teljes mérvű megfelelés a három utóbbi együttes között – hiszen az önálló zenei arculat elengedhetetlen feltétele a hitelességnek –, mivel az említett zenekarok mindegyike, különösen pedig a Balázs Elemér Group és természetesen az Attacca a jazzel, valamint a klasszikus és kortárs zenei hagyománnyal ötvözi a magyar és balkáni népi muzsika elemeit, és gyakran aszimmetrikus ritmusokkal fűszerezi a már eleve izgalmas témákat és motívumokat.
 
Jó példa erre az albumot nyitó, magyarlapádi népdalt feldolgozó „Addig, babám, szerettelek”, melynek legfőbb különlegessége: a koreografált néptánc szólisztikus beépítése a kompozícióba (amihez hasonlóra a finn Kiperä lemezén találunk még példát), erejét pedig a sokszínűségbe bújtatott egységnek, vagy inkább az egységbe bújtatott sokszínűségnek köszönheti. S ugyan nem húzható szigorú párhuzam a lemezindító szám, és az anyagot lezáró „s Úgy elmëgyëk” között, a lomha ütemeivel különös, szomorú feszültséget fenntartó egyházaskozári dallam és szöveg feldolgozása nem kizárólag a hegedű szerepeltetésében emlékeztet a korábbi kompozícióra, hanem valamiképp – mintegy egyfajta ívet lezárva – diptichonszerű párja is a másiknak.
 
A zenekart kiváló muzsikustársakkal közösen alapító és a számok mindegyikét szerzőként jegyző Hetessy Csaba keleti és arab klasszikus zenék iránti érdeklődése legfőképp az arab szövegű „Ahlam” című számban mutatkozik meg, melyben az orientalizmus szintén a nyugati és balkáni kultúrákkal keveredik – az együttes egészen sajátos stílusát öltve magára. És persze, hiszen már a dal címe is ezt sugallja, lényegében ugyanezek az elemek jelennek meg az „Oriental” című számban is, habár ezúttal markánsan jazzes beütéssel és scatre emlékeztető énekkel egyetemben.
 
Az albumon hallható többi kompozíciót a már említett alkotóelemek különféle arányú ötvözésével alkotta meg Hetessy Csaba, kinek hol vegytisztán jazzes jellegű, hol klasszikus elemekkel kevert zongorajátéka többnyire meghatározza a számok hangütését, ugyanakkor izgalmas pillanatokkal ajándékoznak meg minket Schweigert Krisztián és Kovács Zsolt helyenként észak-afrikai hangulatokat idéző gitár–ütőhangszer rögtönzései, valamint Tallián Tamás nem egyszer tárogatóra emlékeztetően folkos oboajátéka.
 
Kimeríthetetlen kincsesbánya a magyar zene, a népit a jazzel, a klasszikussal és a kortárssal keverő irányzatokban pedig egyértelműen kiemelkedőt nyújtanak jól képzett és hatalmas képzelőerővel megáldott muzsikusaink. És amint az Attacca példája is mutatja, bármikor felfedezhetni régóta szunnyadó mesterremekeket, melyek egy kiváltképp értékes tradíció továbbvivői, és újrafelfedezésükkel még teljesebbé tehetik a már most is gazdag – és valóban értékes produkciókkal teli – hazai és globális világzenei kínálatot.
 
Az együttes tagjai:
Hetessy Csaba – zongora
Pelle Noémi – ének
Schweigert Krisztián – gitár
Kovács Zsolt – dob, ütőhangszerek
Nagy Krisztián – nagybőgő
Tallián Tamás – oboa
 
Közreműködött:
Pálhegyi Dávid – hegedű (1, 3, 10)
Balogh Csaba – tánc
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Addig, babám, szerettelek
2. Ostinato in Quarter Notes
3. Csúszkáló
4. ???? (Ahlam)
5. Lépegető
6. Wind
7. Naomi
8. Prayer
9. Oriental
10. s Úgy elmëgyëk
 
Diszkográfia:
Etnoscope (1999)