FőképMiután Handel első kifejezetten a londoni közönség számára komponált operája, a Rinaldo 1711-ben szenzációs sikert aratott, a frissen a hannoveri udvar szolgálatába szegődött zeneszerző joggal számíthatott további megrendelésekre és népszerűségre Angliában. Tőle független okok miatt azonban részben csalódnia kellett, hiszen a Queen’s (1714-től King’s) Theatre részére írt négy további operája közül az Il pastor fido egyértelműen megbukott, a zárt körben, Handel pártfogójának, Lord Burlingtonnak a házában bemutatott Silláról pedig vajmi kevés tudható. A tizenhárom előadást megért Teseo, valamint a látványos díszletekkel és gépezettel, 1715-ben bemutatott másik varázsopera, az Amadigi di Gaula ellenben viszonylag sikeresnek bizonyultak.
 
Az Amadigit Handel legsűrítettebb operájának tartják, mely öttagú énekesi gárdájával is eleve a bensőségesség hangulatát sugallja. Az Antoine Houdar de la Motte francia nyelvű középkori kóborlovag-történetéből adaptált libretto szerzősége a mai napig kérdéses, ám feltehetően a King’s Theater szövegírójának, Giacomo Rossinak nevéhez köthető.
 
A történet középpontjában Amadigi, Nagy Károly legendás 12 harcosának egyike áll, aki Dardano trák herceggel együtt Oriana királylányba szerelmes. A hölgy szíve inkább Amadigi felé húz, ám a Melissa nevű varázslónő szintén Amadigi kegyeit szeretné elnyerni, és minden tőle telhetőt meg is tesz ezért, de mindhiába, hiszen a lovag rendre visszaveri a szellemek és fúriák támadásait. A mágikus praktikák és Oriana látszólagos állhatatlansága idővel mégis komoly bonyodalmakhoz vezetnek, melyek során Amadigi párbajban végez Dardanóval, Melissa pedig a szerelmeseket börtönbe zárva látszólag kézzelfogható közelségbe kerül a sikerhez, de az istenek Amadigi és Oriana oldalán sorakoznak fel, és a barokkban még gyakori deus ex machina fordulat boldog végkifejlethez juttatja el a cselekményt.
 
Az opera zenéje a Handeltől megszokott módon a francia és olasz hatások sajátságos elegye; előbbi inkább az instrumentális részekben, míg az utóbbi a jellemzően da capo áriákban dominál. Ugyanakkor felfedezhetők Handel muzsikájának sajátságos jegyei és angol hatások is. Különösen tetszetős Melissa második felvonást lezáró, „Destero dall’empia Dite ogni furia” kezdetű áriája, melyben az egész operában prominens szerepet kapott fúvósok és a vonósok hosszú párbeszéde egyértelműen az alig néhány évvel későbbről származó Vízi zene fenséges játékosságát és pompáját előlegezi meg.
 
A varázsopera különleges effektusai közé tartozik Dardano szellemének accompagnatója („Han penetrato i detti tuoi l’inferno”) a harmadik felvonás fordulópontján, melyben az énekes mintha valóban az alvilág baljóslatú mélységeiből szólna Melissához. Emellett a mű egészére különösen jellemző a változatosság, amit a legmélyebb érzelmekkel teli „Pena tiranna io sento al core” és a pastoralékra jellemző dudaszerű orgonapontokra épülő „Tu mia speranza” szélsőségei is jól példáznak. Ám ahogy akkoriban gyakorinak számított, az eklekticizmusért részben a korábbi kompozíciókból átvett áriák felelősek, melyek ugyan semmit sem rontanak az összképen, mégis megakadályozzák, hogy az opera valóban egységes struktúrájú egészként tűnjön fel.
 
Az eleinte kifejezetten a francia barokk historizáló előadására specializálódott Marc Minkowski muzsikusai és énekesei nemcsak a csodálatosan tiszta, mégis telt hangzás folyományaképp érdemelnek figyelmet, hanem pusztán amiatt is, hogy az ő nevükhöz fűződik Handel több, kevésbé ismert operájának, így az Amadigi di Gaulának 20. század végi felújítása is, vagyis e felvétel kétségkívül mind a vállalkozás ténye, mind a lényegében hibátlan megszólaltatás okán etalonnak tekinthető. Valódi gyöngyszem tehát, melyet Handel és általában a barokk operairodalom minden kedvelőjének érdemes megismernie.
 
Előadók:
Nathalie Stutzmann – alt (Amadigi di Gaula)
Jennifer Smith – szoprán (Oriana)
Eiddwen Harrhy – szoprán (Melissa)
Bernarda Fink – alt (Dardano)
Pascal Bertin – mezzoszoprán (Orgando)
 
Les Musiciens du Louvre
Marc Minkowski – karmester
 
A lemezen elhangzó művek listája:
Amagidi di Gaula, Opera seria in tre atti, HWV 11
 
CD 1
1. Ouverture
2-20. Atto primo
21-28. Atto secondo, Scena I – Scena III
 
CD 2
1-18. Atto secondo, Scena III – Scena X
19-34. Atto terzo