Eric Idle – John DuPrez: Spamalot (CD)

Musicalt magyar színpadra átültetni kétszeresen veszélyes vállalkozás. Először is a szövegnek kell természetesen simulni a dallamokhoz, mintha eleve ékes-szép nyelvünkön születtek volna a sorok, másodszor pedig a melódiáknak nem szabad teljesen idegennek hangzani.

Hogy miért jutott az eszembe ez éppen a Spamalot kapcsán? A megoldás egészen egyszerű: az egyik dal, nevezetesen a „Magyarok nélkül” kifejezetten erre játszik rá, hiszen azt minden országban, ahol a darab előadásra kerül, az ottani kultúrához, az ottani elvárásokhoz kell igazítani.

 

A dal valóban komoly feladat elé állította mind a rendezőt, mind Bárány Ferencet, a fordítót, aki végül azzal a huszárvágással oldotta meg a problémát, hogy teljesen elvetette az eredeti szöveget, és nulláról kezdve újraírta azt, s csupán az egész művet átható, humoros szellemiséget tartotta meg.

No meg – bár ez nem az ő, hanem Kocsák Tibor reszortja volt – a zenét, ami mégiscsak nélkülözhetetlen eleme a szóban forgó résznek, s legfeljebb apróbb igazítások tették magyarosabbá, aktuálisabbá a dallamokat.

 

S ha már szóban forgást emlegetek, nem szabad elmennem „A szóban forgó dal” mellett sem, amely nem csupán előadói bravúr, az önirónia kifejezésének, úgymond, magasiskolája, hanem azt is jól mutatja, mennyire jártas a fordító magában a zenében.

A hangnemi utalások, a finom kiszólások, a színház, a musicalek hagyományainak kifigurázása jellegzetesen Monty Pythonos elemek, közben pedig a magyar, s különösképp a pesti kultúrának ugyanúgy meghatározó vonásai lehetnek. Mindezt sikerült tökéletesen átadni, adaptálva is megvalósítani.

 

Az album legfőbb érdeme mégis az, hogy a Gyalog galopp történetét átzenésítő darab a látványelemek nélkül – melyek, meg kell hagyni, a Madách színre vitelében nem kicsit látványosak –, pusztán a zenének, a szövegnek és a többségében még csak nem is musicalre szakosodott színészek kiváló teljesítményének köszönhetően, önmagában is rendkívül szórakoztató.

Még azoknak sem nehéz maguk elé képzelni az eseményeket, akiknek esetleg nem nyílt alkalmuk megtekinteni az előadást.

Így aztán szinte bárkinek érdemes meghallgatni az albumot, legyen szó megrögzött Monty Python rajongóról, a musicaleket kedvelő színházba járóról, vagy egyszerűen a humor megszállottjáról.

Valamit mindenki kap a felvételektől: nosztalgiát, felhőtlen perceket, vagy kacagtató pillanatokat – végtére is mindegy mit, a lényeg, hogy végre felszabadultan élvezni lehessen valamit.
 

Szerednyey Béla – Arthur király

Polyák Lilla – a Tó Úrnője

Nagy Sándor – Sir Galahad, Dennis, Herbert herceg apja

Hajdu István – Sir Lancelot, francia gúnyolódó

Szente Vajk – Sir Robin, Bunkó

Barát Attila – Patsy

Serbán Attila – Herbert herceg, történész, dalnok, Fred

Barabás Kiss Zoltán – Sir Bedevere

Sasvári Sándor – Sir Nem Szerepel

Németh Gábor – mongol elöljáró I.

Ress Hajnalka – mondog elöljáró II.

Szervét Tibor – Arthur király (bónusz)

 

A Madách Színház kórusa és zenekara

Kocsák Tibor – karmester, zenei vezető

 

1. Nyitány

2. Mongol haldöngölős

3. Arthur király dala

4. Szerzetesek kántálása

5. Élek még

6. Élünk még katonarigmus
7. A Tó Úrnője
8. A szóban forgó dal

9. Nékünk jár
10. A Kerekasztal dal

11. Vár a Grál

12. Menekülj

13. Nagyon drága erdő
14. A felhők fölött mindig kék az ég
15. Bátor Sir Robin

16. Magyarok nélkül
17. A díva panasza
18. Hol te vagy?

19. Itt te vagy

20. Úgy hívják Lancelot

21. Egy szál magam
22. A szóban forgó dal – repríz

23. Finálé

24.A felhők fölött mindig kék az ég
 

25. Egy szál magam

Kapcsolódó írások:
Eric Idle: Hakni az űrben
Chapman, Cleese, Gilliam, Idle, Jones, Palin: Monty Python és a Szent Kehely
Spamalot