Főkép

Nagyon sok minden kering a fejemben ezzel az albummal kapcsolatban. Azt sem tudom, hol fogjak bele a mondandómba. Talán az lesz a legjobb, ha, mint minden tisztességes történetnél, az elejénél kezdem, még az album megjelenése előtti időszaknál.
 
Amikor Sting a honlapján kihirdette, hogy egy új albumot készül kiadni, elfogott az izgalom. Aztán olvastam tovább a cikket, és kiderült, hogy megint a múltba nyúl vissza, mint a Labyrinth-nél. Ez, bevallom, kissé elkedvetlenített. Ám rögtön ez után jött az is, hogy a tél köré fogja felépíteni a lemezt. Ez visszahozta a lelkesedésemet, hiszen ezt az évszakot én is nagyon szeretem. Jött is a kérdésem, hogy vajon hogyan tervezi ezt megoldani, mit várhatunk?
 
Most, hogy kijött az album, és meghallgattam, azt mondom, tökéletesen megfelel a várakozásaimnak. Van rajta minden, ami kell. Lehet hallgatni egyedül, magányosan, ez enyhet adhat azoknak, akik szükségét érzik; lehet párban, vagy akár még többen is, mert mindenkinek ad valamit.
 
Nem egy szokványos Sting-album; aki erre vár, az bizony csalódhat. Esetleg a „Soul Cake” és még egy-két egyéb szám az, ami kielégítheti Mr. Sumner klasszikus albumainak rajongóit. Ám aki veszi a fáradtságot, és elmerül a szövegekben, a dallamokban és a hangulatokban…
 
Sőt, itt és most megkockáztatom azt is, hogy akinek tetszett a Mercury Falling, annak is főleg az „I Was Brought To My Senses” című dala, az most annak egyfajta továbbgondolását, továbbélését hallgathatja meg.
 
Nem akarok még nagyon a dalok elejébe szaladni, felteszem hát a kérdést, hogy vajon mi viszi rá Stinget, hogy egy ilyen albumba vágjon bele? Olyan kérdés ez, amely már az előző, ugyancsak klasszikus albuma kiadásakor, 2006-ban is felmerült. Akkor a választ az jelentette, hogy Sting sorstársára talált John Dowland személyében.
 
Idén pedig a választ egy rövid videó adja meg, melyben Sting elmondja, a tél a kedvenc évszaka, mindig is beindította a fantáziáját, főleg akkor, amikor fiatalkorában édesapjával a hóban tejet hordott ki szülővárosában, Wallsendben. Arról nem is beszélve, hogy ő aztán tényleg megteheti. Letett már annyit az asztalra, van annyi pénze és ideje is, hogy bátran véghezvigye bármilyen zenei tervét.
 
Nos, jöjjenek a dalok. A szerzői lista bővelkedik a nagy nevekben: Purcell, Shakespeare, Robert Louis Stevenson, Schubert, és persze Sting. Mindezek mellett tradicionális dalok is helyet kaptak, igazi angol és kelta hangulatot teremtve a lemezen. Sting két korábbi dalának átdolgozásával „járult hozzá” a repertoárhoz, név szerint a „Hounds of Winter”-rel és a „Lullaby for an Anxious Child”-dal. Nem meglepő, ha ez utóbbi nem mond sokat, ugyanis csak egy kislemezen jelent meg.
 
Minden dal hozzátesz egy kicsit a hangulathoz, legyen szó akár a „Soul Cake” koldusdaláról, melyet egy korai Halloween-versikének tekinthetünk, vagy a „Christmas at Sea”-ről, mely a tengeren hánykódó hajós szomorúságát írja le karácsony estéjén.
 
Érdemes az albumot a szabadban, hideg szélben, illetve hóesésben hallgatni, aztán ugyanezt megtenni a jó meleg szobában, sőt, akár este, sötétben, az ágyban, takaró alatt is. Bizton állíthatom, egészen különleges érzés mind a három, és teljességgel más. Ebből is látszik, hogy több ez, mint egy sima album.
 
Szólnék még pár szót a zenészekről is, akikkel Sting összehozta ezt a remekművet. Kiemelném a northumbriai születésű Kathryn Tickell nevét, aki hegedűn és northumbriai dudán játszik. Ez a táj fontos szerepet játszik az albumon, ugyanis a népdalok nagy része innen származik. A hölgy elismert művész, Stingen kívül is több neves zenésszel játszott már együtt.
 
Mary MacMaster fémhúros skót hárfán játszik az albumon, játéka és éneke a „Christmas at Sea” alatt nyújt igazán felejthetetlen élményt. A hárfa, ismét csak egy tradicionális hangszer, az album fontos részét képezi. Fontos megjegyezni még, hogy az albumot 2008-2009 telén rögzítették, így a muzsikusok beleélését a természet is segítette.
 
November 24-én fog megjelenni az album dalait tartalmazó DVD, melyet a Durham katedrálisban rögzítettek a zenészek.
 
Nem akarom darabokra szedni az albumot és dalokat, mert ezek olyan összetett egészet képeznek, melynek darabjai egyenként értelmüket vesztik. Ráadásul ez az album a hangulatra, nem pedig a mondanivalóra épít.
 
Zárásképp még megemlíteném az album címének eredetét: egy bizonyos Italo Calvino Ha egy téli éjszakán egy utazó (If on a Winter’s Night a Traveller…) című könyve volt a címadó írásmű. Sting egy interjúban az egyik kedvenc könyveként jelölte meg a kötetet.
 
Előadó:
Sting – vokál
 
Közreműködők:
Dominic Miller – gitár
Kathryn Tickell – fiddle hegedű, northumbriai duda
Julian Sutton – tangóharmonika
Mary MacMaster – skót hárfa
Daniel Hope – hegedű
Vincent Ségal – cselló
Chris Botti – trombita
Ibrahim Maalouf – trombita
Cyro Baptista – ütősök
Bijan Chemirani – ütősök
Webb Sisters – vokál
Stile Antico – vokál
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. Gabriel’s Message
2. Soul Cake
3. There Is No Rose Of Such Virtue
4. The Snow It Melts The Soonest
5. Christmas At Sea
6. Lo How A Rose E’er Blooming
7. Cold Song
8. The Burning Babe
9. The Winter Comes Slowly
10. The Hounds Of Winter
11. Balulalow
12. Cherry Tree Carol
13. Lullaby For An Anxious Child
14. Hurdy Gurdy Man
15. You Only Cross My Mind In Winter
 
Diszkográfia:
The Dream Of The Blue Turtles (1985)
Bring On The Night (1986)
...Nothing Like The Sun (1987)
The Soul Cages (1991)
Ten Summoners Tales (1993)
Fields Of Gold - The Best Of Sting (1994)
Mercury Falling (1996)
Brand New Day (1999)
...All This Time (2001)
Sacred Love (2003)
Songs From The Labyrinth (2006)
Journey & The Labyrinth - The Music of John Dowland (2007)

If on a Winter’s Night… (2009)
Symphonicites (2010)
Live in Berlin (2010) koncert DVD

Kapcsolódó írás:Sting: Széttört zene