Főkép

 

A szonátáról többnyire billentyűs kíséret felett megszólaló vonósok vagy fúvósok jutnak eszünkbe, de még a vonós szonáta elnevezés hallatán sem várnánk a csellónál mélyebb hangfekvésű instrumentumot.

Rossini 1804-ben, vagyis a zeneszerző tizenkét éves korában, állítólag három nap alatt komponált darabjai mégis felrúgnak mindenféle hagyományt, hiszen a két hegedű és egy cselló mellett a kamarazenében meglehetősen ritkán használt hangszerre, nagybőgőre íródtak.
 
A szonáták mindegyikére jellemző a később Rossini védjegyévé váló könnyedség és áradó dallamosság, valamint az az olaszos frissesség, amely az itáliai barokk mesterek műveiben egykor oly üdítően hatott.
Különösen feltűnő a bécsi klasszicizmus és a valamivel korábbi rokokó stílus révén átörökített lendületesség a szélső tételek melléktémáiban és kidolgozásaiban, melyekben a sodró tempó mintegy ellentételezi a szólamok, az ellenpont telítettségi hiányait.
 
Ám felismerhetők a majdani operaszerzőre olyannyira jellemző, elegáns és megkapó melódiák is, mint amilyen az első, G-dúr szonáta harmadik tételének egyik motívuma. A szonáták összességét mégis a Mozart és Haydn stílusára emlékeztető megoldások uralják.
Kiváltképp feltűnő ez a második, a-moll szonáta drámai első tételében – mindenekelőtt a melléktéma érzelmileg felfokozott csúcspontjában –, valamint a második tétel mozarti andantinójában, amely a komponistaelőd legszebb sinfonia concertantéjának lassú tételét idézi.
 
A hasonló műfajban, más műveiben nem hallható nagybőgő kiemelt szerepet voltaképp kizárólag a harmadik, C-dúr szonáta harmadik tételének variációiban, amolyan buffa-szerepben kap.
Ettől eltekintve legfeljebb kibővíteni, széthúzni képes a hangspektrumot, de éppen ennek eredménye, hogy a középső hangtartományok hiányosnak, maguk a szonáták pedig, színezetüket tekintve néhol kissé sivárnak tetszenek.
 
Az I Solisti Veneti felvételén a szonáták puritánabb, némileg üresebb változata helyett azok kamarazenekari átiratait hallhatjuk.
Ezek autentikussága egy pillanatig sem vitatható, hiszen Rossini még életében többször áthangszerelte a műveket, melyek ebben a formában kellően teltnek, kellően meggyőzőnek hatnak ahhoz, hogy tanúbizonyságot tegyenek a felnőttkorára a különcség és lustaság bajnokává lett komponista gyermekkori zsenijéről.
 
Előadók:
I Solisti Veneti
Claudio Scimone – karmester
 
A lemezen elhangzó művek listája:
Sonata No. 1 in G major
1. I Moderato
2. II Andantino
3. III Allegro
 
Sonata No. 2 in A major
4. I Allegro
5. II Andantino – Allegro
 
Sonata No. 3 in C major
6. I Allegro
7. II Andante
8. III Moderato
 
Sonata No. 4 in B flat major
9. I Allegro vivace
10. II Andantino
11. III Allegretto
 
Sonata No. 5 in E flat major
12. I Allegro vivace
13. II Andantino
14. III Allegretto
 
Sonata No. 6 in D major
15. I Allegro spirituoso
16. II Andante assai
17. III Tempesta – Allegro