Főkép

„Thrash is not dead” - jelenthetnénk, és jelentem is ki az Exploited után szabadon. A Children Of Bodom legújabb albuma ugyanis Alexi Laiho agresszív hangulatának betudhatóan minden eddigi felvételüknél zúzósabb, gyorsabb és feszesebb. Mintha a korai Metallica és a Slayer éledne fel új köntösben (ők funkcionális billentyűs-szólamokat végtére is nem alkalmaztak), teljesen feltöltődött kreatív készletekkel.

A dobok és a gitárok, akár egy motolla, vagyis inkább a műfaj nevét kölcsönző cséphadaró, úgy járnak, pörögnek. Különösen mellbevágó e változás a címadó számban és a bónuszok nélküli anyag utolsó darabjában. A „Roadkill Morning”-nál tipikusabb thrash metalt mellékesen nehezen lehetne kitalálni is, mégsem bűzlik sem utánérzéstől, sem ötlettelenségtől. Sőt.

Nem utolsó e sorban a lusta tempójú „Banned From Heaven” sem. Az elején, mintha a Slayer legfényesebb korszakából fennmaradt téma szólalna meg (jellegében, megformáltságában kicsikét emlékeztet a „South of Heaven” nyitányára, mégis egészen más), míg a „Bluddrunk” a Metallica Master of Puppetsének ritmikai összetettségét utánozza le annyi különbséggel, hogy Alexi ritmuseltolásai és szinkópái teljességgel követhetetlenek.

Nekem mégis a „Smile Pretty For The Devil” és a „Done With Every Thing, Die For Nothing” adja meg maradéktalanul azt, amit a Bodomtól elvárhatok. Bennük a feltartóztathatatlan energikusság keveredik a prog metál izgalmasságával és eredetiségével.

A „Smile Pretty” ezen kívül az egyetlen szerzemény az albumon, melyben még előbukkan a mélyből a kezdetek neoklasszikus orientációja. A gitár-billentyűs párbaj pedig az ős-progresszív rock csapatok (gondolok itt, mondjuk, a Deep Purple-re) örökségét viszi tovább, erősen felfokozott tempóban és hevességgel.

Az egyedüli melléfogásnak épp a ráadásszámot érzem. A Bodomnak szokása feldolgozni korszakos slágereket, az In Your Face maxin megjelent Britney-újragondolás mégis összehasonlíthatatlanul karakteresebbre sikerült, mint a túlságosan is dallamos „Ghostriders In The Sky”. A kísérettel még nem is lenne gond - az pokolian kemény, csak a fel-le hullámzó melódia üt el túl komoly mértékben az egyébként egységesen koszos (már-már mocskos), feszes és iszonyú tempójú anyagtól.

De felesleges fanyalogni, mert ehhez fogható albumot nem hallottam még a finn csapattól. És elképzelni sem tudom, hová fejlődhetnek még, az viszont megnyugtat, hogy ez már az Are You Dead Yet megjelenésekor is fejtörést okozott, és ugyebár a Metallicának is sikerült überelnie az említett, harmadik albumot. Szóval aggodalomra semmi ok.

Addig élvezzük csak a thrash újjászületésének ünnepét!

Az együttes tagjai:
Alexi Laiho - ének, gitár
Roope Latvala - gitár
Janne Warman - billentyűs hangszerek
Henkka Blacksmith - basszusgitár
Jaska raatikainen - dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Hellhounds On My Trail
2. Blooddrunk
3. LoBodomy
4. One Day You Will Cry
5. Smile Pretty For The Devil
6. Tie My Rope
7. Done With Every Thing, Die For Nothing
8. Banned From Heaven
9. Roadkill Morning
Bónusz:
10. Ghostriders In The Sky

Diszkográfia:

Something Wild (1997)

Hatebreeder (1999)

Follow The Reaper (2000)

Hate Crew Deathroll (2003)

Are Your Dead Yet? (2005)

Blooddrunk (2008)

Relentless Reckless Forever (2011)

Halo Of Blood (2013)