FőképKülönös olyasmiről írni, ami valójában nem is létezik. A Nine Inch Nailst ugyanis akár Trent Reznor szólókísérleteinek fedőszervezeteként is felfoghatjuk.
Való igaz, hogy koncerteken Reznor másokkal együtt lép a színpadra, a zenét azonban egymaga komponálja, és a stúdióban szintén egymaga játssza fel.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a Nine Inch Nails lemezeinek egyre-másra jelennek meg újrakevert változatai, ami egyrészt a diszkográfiákban szereplő bejegyzések követhetetlen elburjánzásához vezet, másrészt viszont hihetetlen kreatív löketet ad Reznor követőinek, és a zeneipar egy nem is túl kicsiny szegletének.

Az efféle átértelmezések közé tartozik a NIN 2007-es Year Zerojának újrakevert kiadása is. Mivel a számítógépes kvázi-keverőpultok kezelői közül nem sokat ismerek, nem tudhatom, a végeredményből mennyi tulajdonítható Reznor megtermékenyítő hatásának, s mennyi a DJ-k eredetiségének.

Annyi azonban bizonyos, hogy az új lemez változatos és szórakoztató. Noha alapjaiban megtartja a NIN indusztriális hangzásának lényegét, az eredeti verzióktól jobban vagy kevésbé eltávolodó számok mégis egészen újszerű színképeket hoznak létre, akár az ősrobbanás óta a világmindenség nem létező határai felé száguldó csillagok.

A második szám, „The Great Destroyer” például kifejezetten alternatív nu metálos beütést mutat - a Linkin Park Minutes To Midnightjáról sem lógna ki.
A „Survivalism” ezzel szemben teljesen az experimentális, elektronikus zenék jegyeit viseli magán, míg a „Capital G” éppenséggel egy elektronikus zenére szakosodott diszkóban is felcsendülhetne.

A „Warning” az előbbi felvételekkel ellentétben elképesztően ipari hangulatú, kevéske keleties/afrikai beütéssel. Jóllehet szinte minden újrakeverés nagyszerűen sikerült, nekem ez a szám az egyik kedvencem az egész albumról.
Az eredetitől legjobban talán a „Me, I’m Not” szakad el végletes elektronizáltságával, mégis ez számomra az album második telitalálata.

Ám mi sem mutatja jobban Reznor hatásának komolyságát, mint az „Another Version Of The Truth” Kronos Quartet-féle feldolgozásának mélységei.
Az amerikai vonósnégyesről köztudott, hogy a kortárs zenén kívül nem félt lemezre játszani Jimi Hendrix legendás szerzeményét, a „Purple Haze”-t sem, és olyan előadók felvételein közreműködött, mint Joan Armatrading vagy Nelly Furtado.

Az igazán kísérletező szelleműek a DVD-ROM mellékleten megtalálhatják még a Live 6 keverőprogram demo-változatát, valamint a dalok többsávos felvételeit, hogy ismét csak újabb verziók születhessenek a lemez számaiból.
Az így megalkotott verziókat pedig Reznor honlapján oszthatják meg a hasonló érdeklődésűekkel.

Az együttes tagjai:
Trent Reznor - előadó

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Guns By Computer (Saul Williams)
2. The Great Destroyer (Modwheelmood)
3. My Violent Heart (Pirate Robot Midget)
4. The Beginning Of The End (Ladytrow)
5. Survivalism (Saul Williams)
6. Capital G (Epworth Phones)
7. Vessel (Bill Laswell)
8. The Warning (Stefan Goodchild feat. Doudou N’Diaye Rose)
9. Meet Your Master (The Faint)
10. God Given (Stephen Morris and Gillian Gilbert)
11. Me, I’m Not (Olof Dreijer)
12. Another Version Of The Truth (Kronos Quartet and Enrique Gonzalez Muller)
13. In This Twilight (Fennesz)
14. Zero-Sum (Stephen orris and Gillian Gilbert)

Diszkográfia:
Pretty Hate Machine (1989)
Broken (1992)
The Downward Spiral (1994)
The Fragile (1999)
With Teeth (2005)
Year Zero (2007)