FőképAzt hiszem, nem tévedek nagyot, ha megkockáztatom: az Amorf Ördögök egyik utolsó képviselője, vagyis inkább talán leszármazottja volt (volt, hiszen 2007. április 27-én hivatalosan feloszlott a zenekar) annak az intellektuális, groteszk, ironikus, viccesen beleszarós irányzatnak, ami a rendszerváltás előtti évek egyik jelentős underground hullámaként indult.
E földalatti trendhez olyan neveket társítanék, mint az Európa Kiadó, az A. E. Bizottság, a Trabant, a Balaton, és még sorolhatnám.

Nekem egészen más minőséget képviseltek e „rendszerváltó” zenekarok, mint mondjuk a P.U.F., vagy a Sexepil, mivel nem csupán az elmés, szójátékokkal teli, önmagukkal és a világgal csipkelődő szövegeik és az egymástól élesen elütő zenei világok vegyítése ütnek nagyon, hanem ezek a fiúk (és itt konkrétan úgyszintén egy leány) valóban tudtak, tudnak zenélni is, és így akár külföldiek is élvezhetik a számaikat.
Talán merész, de valahol Leonard Cohen, Cseh Tamás, a Leningrad Cowboys és a Jazz + Az közé helyezném őket stílusjegyeik és a hallgatóra gyakorolt hatásuk alapján is.

A Pokoldiszkó, az utolsó Amorf-lemez, olyasmi, mint egy nagy, színes családi fényképalbum.
Találunk benne póztalan pillanatfelvételeket, gondosan beállított stúdiófotókat és hirtelen ötlettel megörökített, mesterkéletlennek nem nevezhető, ámde valamennyire ösztönösnek tetsző arcképeket. Vagyis koncert- és stúdiófelvételeket, demókat.

A lényeg azonban mégiscsak az, hogy nem számos hallott felvétellel gyarapodik a gyűjtemény, teljesedik ki a diszkográfia. A válogatás imígyen átfogó képet ad egy több mint egy évtizedes pályafutásról.
A skála egészen széles. Az éneken kívül teljesen elektronikus, indusztriális beütésektől sem mentes kísérleti zenéktől a standardokra hajazó, latinos, balkáni, reggae-s, versenytáncos alapokig és a kifejezetten dzsesszes rögtönzésekig mindenféle dal hallható a lemezen.

Aki ismeri a csapat múltját és muzsikáját, annak felesleges kiemelgetnem vagy bemutatnom egyes számokat (a „Banya.nyanya” például azért nagyon betalál, mindennapos bosszantó élményt énekel meg), akinek pedig ez lesz, lenne az első találkozás, annak számára képtelenség leírni minden színt, minden nüánszot, amit az Amorf Ördögök sajátos, mégis hagyománybeépítő zenéjében felfedezhetünk.

Aki nem volt ott, sosem látta, hallotta akkor és ott a számokat, amikor, annak valószínűleg nem sokat, nem annyit mond ez az egész, mint a rajongónak. De nem szabad, hogy nyom nélkül múljon el valami, ami hozzáadott az életünkhöz, a kultúránkhoz, még ha csak marginálisan, a nem politikai értelemben vett szélekről is.

Requiescat in pacem.

Az együttes tagjai:
Tariska Szabolcs - szöveg, ének
Tövisházi Ambrus - zene, ütem, gitár, zajok, dobok
Dudás Zsombor - dob
Drapos Gergely - basszusgitár
Eichinger Tibor - gitár
Pápai István - konga, bongó, derbuka
Péterfy Bori - ének
Hámori Janó - trombita
Mikó Gyuri - fúvós és ütőhangszerek
Bresztyenszki Jenő - tanóharmonika
Szabó Anni - vokál

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Dorka (1997)
2. Autók nők géppisztoly (1995)
3. Banya-nyanya (1994)
4. A mina punk (1997)
5. Dolores, a molnárleány (1997)
6. Parti lány / bossanova (2000)
7. Kólával higítom az agyamat (1996)
8. Látom magam a poharamba (1995)
9. Pó folyó (1997)
10. A Bermudákról (2006)
11. Egy zacskó víz a tenger / demo (1999)
12. Muskátlis teraszokon / koncert / Fonó (2003)
13. Nincsen a világon / vendéglátó (2001)
14. Nincsen a világon / szotyidiszkó (2003)
15. Tündérdomb / Erik Sumo remix / edit (2003)
16. Várost viselek (2006)
17. Dunántúli sláger feat. Lipi Brown (2006)
18. Betyár a Holdon / koncert / Kultiplex (2004)
19. MIR / koncert / West-Balkán (2004)
20. Üres kupéban / koncert / Kultiplex (2004)
21. Kék Rózsa / koncert / Kultiplex (2004)
22. Megsárgult konfettik / koncert / West-Balkán (2003)
23. Nem hiszem / Zsoltár (1999)

Diszkográfia:
Nekem a Balaton (1999) maxi
Betyár a Holdon (2000)
Molylepke Minibár (2002)
Nincsen a világon (2003) maxi
Valahol / Tündérdomb Remixek (2003) 10” vinil
Cellux-szimfónia (2005)
Pokoldiszkó – 1994-2006 (2006)