Főkép

Valamikor tavaly került a dvd lejátszóba a Napalm Records klipválogatása (The Realm of Napalm Records), aminek révén két új zenekar került fel a kedvenceim listájára (Leaves’ Eyes, Tyr), na meg a régieket is jó volt látni (Beseech, Lacrimas Profundere).

Azonban mindez eltörpült azon vizuális élmény mellett, amit a koncertfelvételek között megbújó, négy szám erejéig jelenlévő Saltatio Mortis jelentett. Na erre a produkcióra teljesen illik, hogy ezt mindenkinek látnia kell. Kisszínpados fellépés, fényes nappal, szóval hagyományos metalkoncertnek nem a legjobb időpont. Ennek ellenére hét német fazon felsorjázik a publikum elé, aztán ízes dajcs nyelven elkezdik a programot.

Amihez nem restek tekerőlantot, dudát és töröksípot felhasználni – a szólógitár, basszusgitár és rendes dobszerkó mellett. Heten vannak, mint a gonoszok, de amit csinálnak… Ráadásul ezek a középkort idéző zeneszerszámok nem díszként funkcionálnak a kezükben, hanem az elektromos gitárokkal egyenértékű szerepet töltenek be, mint a dallamvezetés, mint a ritmus terén. Minden tag több hangszeren is játszik, ami további mozgalmasságot jelent a színpadi megjelenésükben, majd mindegyik számban más volt az énekes. Egyszóval valami hihetetlen látvány és élmény a Saltatio Mortis – amit a jelenlévők is jól fogadtak.

Főszerkesztőnk által nemes egyszerűséggel fesztivál-metálnak titulált muzsikájukat a műfaj tudósai középkor-rock kategóriába helyezik, valahol a folk rock és a hard rock közé.

Meglátásom szerint a Saltatio Mortis mindezeken felül egy lehetséges irányt mutat a metal egészséges továbbgondolásában. Az ezredfordulón a Nightwish, a Therion, a Korpiklaani, Fintroll kalandozott a metal határvidéken. Sajnálatos módon – és részben a német megszólalásnak köszönhetően – a Saltatio Mortis nem találkozott a világhírrel. Pedig megérdemelnék.

Az Erwachen című stúdióalbum a muzsikusok elmondása szerint fémesebbre sikerült, mint az első korongjaik. Mivel azokat nem ismerem, így erre nem tudok mit mondani. Az viszont tény, hogy megfelelő hangerő mellett arányosan szólnak a hangszerek. Telt, erőteljes az egész, a dudaszó mellett ott röfög a basszusgitár, jól élvezhető a dob, és persze a szólógitár is. A megfelelő helyeken némi szintis prüntyögés árnyalja a képet, de szerencsére ez diszkréten történik.

A fúvós hangszereknek köszönhetően sokkal hangsúlyosabbakká válnak a dallamok, az időnkénti hangulatváltást pedig a különféle ütős hangszerek előtérbe helyezésével, míg a többi szüneteltetésével, lehalkításával érik el. Mindezt még markánsabbá teszi a német nyelv keménysége. De akik hozzám hasonlóan imádták annak idején a Die Toten Hosen punkját, azokat most sem éri meglepetés.

Az egész muzsikára – nem véletlenül persze – jellemző valami középkori hangulat, amikor még igricek és más vándormuzsikusok járták az országot, vidítva gazdagot és szegényt. Ez az életközeli állapot ott lüktet minden szerzeményben, némileg cáfolva a zenekar nevét (ami magyarul haláltáncot jelent). Igen, minden további nélkül el tudom képzelni a falubelieket, amint erre a muzsikára ropják a táncot. Semmi cicó, órákon át ugyanazok a lépések követik egymást, viszont ettől derül a lélek. Márpedig kevés embert ismerek, aki a zene hallatára búskomorságba esne.

Tévedés lenne pókhálótól lepett udvari muzsikának elkönyvelni ezt a zenét, mivel minden archaikus elem ellenére ez bizony modern megszólalás. Ha arról van szó, bizony hasít a gitár, súlyt és mélységet biztosítva.

Aki igazi vidámságra vágyik, az mindenképpen hallgassa meg az albumra felkerült első feldolgozást „God gave Rock ’N’ Roll” (az erdeti címe „God Gave Rock and Roll to You” volt), és megtudja mire képes öt dudás egy klasszikussal. Egyszerűen hihetetlen – és végtelenül szórakoztató. De ez igaz az egész produkcióra.

Az együttes tagjai:
Alea der Bescheidene – ének, duda, töröksíp
Die Fackel – basszusgitár, duda, töröksíp, billentyűs hangszerek
Dominor der Filigrane – szólógitár, duda, töröksíp, ének, programozás
Falk Irmenfried von Hasen-Mümmelstein – duda, tekerőlant, töröksíp, ének
Lasterbalk der Lästerliche – dob, ütős hangszerek, programozás
Thoron Trommelfeuer – duda, töröksíp, ütős hangszerek
Ungemach der Missgestimmte – szólógitár, duda, töröksíp

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Hör die Trommeln
2. Falsche Freunde
3. Lass mich los
4. Traumreise
5. Erwachen
6. Am Scheideweg
7. Daedalus
8. Tanz der Tänze
9. God Gave Rock `N` Roll
10. Mein Weg
11. Hafen der Stille
12. Eine Insel

Diszkográfia:
Tavernakel (2001)
Das zweite Gesicht (2002)
Heptessenz (2003)
Erwachen (2004)
Manufactum (2005) koncert
Des Königs Henker (2005)
Aus der Asche (2007)

Wer Wind Sät (2009)

Manufactum II (2010) koncert

Strum Auf Paradies (2011)

Manufactum III (2013) koncert

Wachstum über alles (2013) EP