FőképRichard Cook a Blue Note-ról írott könyvében (Blue Note Records – The Biography) írta le talán elsőként, de meglepetést semmiképpen nem okozva, hogy a kiadót hosszú éveken keresztül szinte Horace Silver egymaga tartotta el.
A zongorista a kezdetektől fogva ontotta az albumokat, a jobbnál jobbakat, jegyzem meg, nála játszani pedig majdnem akkora elismerés volt, mint Miles Davisnél vagy Art Blakey-nél. Szinte meg sem lehet számolni, hányan kezdték nála.

Silver titka annyira nem is nagy titok. Ő maga volt a hard bop: lendületes bluesalap, megállíthatatlan lüktetés, remek harmóniák (ne menjünk tovább a „Song for My Father”-nél, amit a Steely Dan tett messze földön ismertté), kiváló szólisták, isteni ritmusszekció, és a zene határtalan élvezete.
Nem mintha mondjuk Don Cherry vagy Grachan Moncur III nem élvezte volna, amit csinált, de ez nem mindig jött át a hallgatónak. Silver az első hangtól kezdve lehengerel, és képtelenség nem együttmozogni a zenéjével.

Jelen album megjelenésekor már közel húsz lemez állt a háta mögött, tehát sokat látott veteránról beszélünk, akinek egy élő koncert minden, csak nem izzadsággal teli kihívás. Ha lehet, Silvert az élő felvétel még spannolja is, ami szintén nem csoda, mert értő közönség előtt játszani mindenkinek hálás feladat.
A Village Gate nevű hely pedig a jazzimádók egyik Mekkája volt Birdland mellett, ahol nem lehetett viccelődni, bohóckodni, a közönség értette és szerette a zenét.

Silver az 1961-es koncerten mutatta be egyik leghíresebb felvételét, a „Filthy McNasty”-t. És micsoda felállásban!
Blue Mitchell trombitán már egy ideje vele játszott, és ennek is köszönhette szólókarrierjét előbb a Blue Note-nál, majd más kiadóknál. És persze Junior Cook a tenorszaxofonon, az elpusztíthatatlan Gene Taylor basszuson, valamint a relatíve ismeretlen Roy Brooks dobon.

Silver tempója megint frenetikus, a témák magukkal ragadóak, a szólisták és a szólók kiválóak. A zongoristára olyan lendület és szellemesség jellemző, ami kevés muzsikusnak adatik meg. Egyszerre egyedülálló része a ritmusszekciónak, remek szólista és kivételes zeneszerző.

A „Filthy McNasty” című dal mindennél jobban illusztrálja Silver nagyságát. Ahogy mindig, most is belecsap a lecsóba. A két fúvóssal felvázolja a pattogó témát, lefuttatja, aztán hagyja is, hadd merüljenek el a szólóban. Közben meg ott lüktet, morog a háttérben, kiválóan ellenpontozva.
Mitchell sajnos soha nem kapta meg azt a figyelmet – még szólóalbumainál sem –, amit megérdemelt volna. E felvételt hallva szinte érthetetlen is. Könnyedén, tisztán és világosan fúj, határozottan és szellemesen variál. Egy pillanatig sem erőlködik. Ahogy Cook sem, akinek a frazírozása annyira nem pontos ugyan, de fergeteges a tempója.

Erről szól a hard bop: a tempóról. Amit nem lehet tanulni, ez vagy vele születik az emberrel, vagy nem. Aztán jön Silver, és a szólója olyan élvezetes, hogy nem igaz. Fergeteges bal keze van, csodálatosan ellenpontoz, és a főtéma mellett felbukkan a blues és a szving, meg egy kis dixie is.

Egyszóval az album rögtön az elején nyakon ragadja az embert, és nem engedi. Stimulál és szórakoztat, ami azért elég ritka dolog. Silver nem szégyellte, hogy fülbemászó melódiákat ír. Nincs ezen mit szégyellni.
A közönség a zene szeretetéért ment el a koncertre, emiatt ünnepelték felállva; azért ültek ott és éltek együtt a zenével, mert élvezetes, kreatív és ötletes. És pontosan ezért hallgatják ma is annyian, és fogják hallgatni, amíg világ a világ.

Előadó:
Horace Silver – zongora

Közreműködik:
Junior Cook – tenorszaxofon
Blue Mitchell – trombita
Gene Taylor – basszus
Roy Brooks – dob

A lemezen elhangzó számok listája:
1. Filthy McNasty
2. Doin’ the Thing
3. Kiss Me Right
4. The Gringo/Cool Eyes
5. It Ain’t S’posed to Be Like That
6. Cool Eyes

Diszkográfia:
Horace Silver Trio & Art Blakey + Sabu (1952)
Horace Silver and the Jazz Messengers, Vol. 1 (1952)
Horace Silver Trio, Vol. 1: Spotlight on Drums (1952)
Horace Silver Trio, Vol. 2: Spotlight on Drums (1952)
Introducing the Horace Silver Trio (1953)
Horace Silver and the Jazz Messengers (1954)
Horace Silver and the Jazz Messengers, Vol. 2 (1955)
Silver’s Blue (1956)
Sterling Silver (1956)
6 Pieces of Silver (1956)
The Stylings of Silver (1957)
Further Explorations by the Horace Silver Quintet (1958)
Finger Poppin’ With the Horace Silver Quintet (1959)
Blowin’ the Blues Away (1959)
Horace-Scope (1960)
Doin’ the Thing (At the Village Gate) (1961)
The Tokyo Blues (1962)
Paris Blues (1962)
Silver’s Serenade (1963)
Senor Blues (1963)
Live (1964)
Song for My Father (1964)
Re-Entry (1965)
Natives Are Restless Tonight (1965)
The Cape Verdean Blues (1965)
The Jody Grind (1966)
Serenade to a Soul Sister (1968)
You Gotta Take a Little Love (1969)
That Healin’ Feelin’ (1970)
Total Response (Phase I) (1970)
In Pursuit of the 27th Man (1970)
Total Response (Phase II) (1970)
All (Phase III) (1972)
Silver ‘n Brass (1975)
Silver ‘n Wood (1975)
Silver ‘n Voices (1976)
Silver ‘n Percussion (1977)
Silver ‘n Strings Play the Music of the Spheres (1978)
Spiritualizing the Senses (1983)
There’s No Need to Struggle (1983)
Continuity of Spirit (1985)
On Tour [live] (1986)
Music to Ease Your Disease (1988)
It’s Got to Be Funky (1993)
Pencil Packin’ Papa (1994)
Hard Bop Grandpop (1986)
A Prescription for the Blues (1997)
Jazz Has a Sense of Humor (1999)
Quicksilver (2002)
Horace Silver Trio (2003)
Rockin’ With Rachmaninoff (2003)
Doodlin’ (2006)