Főkép

A német Carl Orff és a magyar Kodály Zoltán között rengeteg párhuzam vonható. Amellett, hogy mindketten nagy tekintélyű és sikeres zeneszerzők voltak, a zenepedagógia terén is újat nyújtottak, mi több, nevükhöz sajátlagos módszer kapcsolódik. Egyetlen tekintetben viszont Orff egyértelműen felülmúlta jeles pályatársát - neki megadatott, hogy a világ legtöbb táján ismert, elismert, ráadásul közkedvelt darabbal koronázza meg zenei törekvéseit.

Nem mintha a Psalmus Hungaricus vagy a Háry János akárcsak egy fikarcnyival is gyengébb lenne a Carmina Buranánál, sőt... Ám míg Kodály szívének minden szálával a magyar hagyományokhoz kötődött, és így lelkületében szinte kizárólag saját honfitársait sikerült megszólítania műveivel, addig Orff egy régvolt éra latinul és ófelnémetül megszólaló költészetéhez alkotott lényegében kortalan zenei szövetet. Ekképp lehetséges, hogy a modern köntösbe öltöztetett középkori dalok legismertebbjének, az „O Fortuna”-nak hangjai számtalan filmben felcsendültek már, és több modern feldolgozásban (pl. a svéd szimfonikus metál banda, a Therion 2000-es Deggial című albumán szereplő verzióban) is ismertek.

Amint a mű alcíme - „énekesekkel és kórussal, valamint hangszerekkel és mágikus képekkel előadandó világi dalok” - sugallja, az elhangzó énekek nem magasztos egyházi himnuszok, hanem meglehetősen köznapi, dévaj - akár delíriumos látomásokat is idéző - szerelmes és kocsmadalok. A zenei szerkezet ehhez idomulva a múltidéző gregorián énekek egyszólamú tisztasága mellett reneszánsz és balkáni táncritmusok, a korszak orosz muzsikájával - Prokofjevével és Sztravinszkijéval - összecsendülő hangszerelési megoldások, sőt, kabarédalokra emlékeztető, frivol dallamok nem egyszer erős kontrasztot alkotó „foltjainak” egymás mellé helyezéséből áll össze.

Riccardo Muti és a Philharmonia Orchestra remekül, roppant dinamizmussal adja elő a művet, melynek előadása a rengeteg amatőr kórus és zenekar próbálkozásainak viszonylagos élvezhetősége ellenére komoly felkészültséget igényel - elsősorban a karmester és a szólóénekesek részéről. Ez utóbbiak közül kiemelkedik Arleen Augér csodás szopránja, az általam eddig hallott legjobb interpretáció legtisztábban csengő, legmagabiztosabb hangja.

A felvétel legújabb kiadásának különös vonzereje az alacsony ár, amiért a sok akciós CD-vel összehasonlítva egybevethetetlenül magasabb színvonalat és igényesebb csomagolást, valamint kísérő füzetecskét kapunk. Aki még csak most szánná rá magát a Carmina Burana beszerzésére, a hasonló és a valamivel magasabb árkategóriában bizonyosan nem talál ennél jobb felvételt.

Előadók:
Arleen Augér - szoprán
John van Kesteren - tenor
Jonathan Summers - bariton
Philharmonia Chorus (kórusvezető: Norbert Balatsch)
Southern Boys’ Choir (kórusvezető: Michael Crabb)
Philharmonia Orchestra
Riccardo Muti - karmester

A mű tételei:
Fortuna Imperatrix Mundi
1. I O Fortuna
2. II Fortune plango vulnera
I. Primo vere
3. III Veris leta facies
4. IV Omnia Sol temperat
5. V Ecce gratum
Uf dem Anger
6. VI Tanz
7. VII Floret silva nobis
8. VIII Chramer, gip die varwe mir
9. IX Reie - Swaz hie gat umbe - Chume, chum geselle min - Swaz hie gat umbe
10. X Were diu werlt alle min
II. In taberna
11. XI Estuans interius
12. XII Olim lacus colueram
13. XIII Ego sum abbas
14. XIV In taberna quando sumus
III. Cour d’amours
15. XV Amor volat undique
16. XVI Dies, nox et omnia
17. XVII Stetit puella
18. XVIII Circa mea pectora
19. XIX Si puer cum puellula
20. XX Veni, veni, venias
21. XXI In trutina
22. XXII Tempus est iocumdum
23. XXIII Dulcissime
Blanziflor et Helena
24. XXIV Ave formosissima
Fortuna Imperatrix Mundi
25. XXV O Fortuna