Főkép

A dzsesszgitár egyik legígéretesebb alakja ezzel az albummal végleg lerázta magáról az ígéretes tehetség címkét. Előző lemezei energiától feszülő, szinte minden zenei irányzat előtt nyitva álló albumok voltak, és már az Intuiton, majd leginkább a Heartcore-on lehetett hallani, hogy Kurt Rosenwinkel nemzedéke egyik legmeghatározóbb gitárosa lesz. Az új album, a Deep Song azonban már egy érett és kiforrott művész alkotása.

Rosenwinkel nem is akarja tagadni, hogy Pat Metheny és John Scofield gyakorolták rá a legnagyobb hatást, és ez leginkább a soundjában érhető tetten. Azt nyugodtan lehet állítani, hogy Metheny már mögötte van, de Scofield talán még nem.


A Deep Song nem könnyű album, amit a csavaros, többször is Scofieldot idéző melódiák jellemeznek, de ez csak egy része a nyerő képletnek. A hard bop még mindig nem kerülhető ki, és a pianista Brad Mehldau sokszor Horace Silvert idézi, a saját lemezein néha hideg és számító Joshua Redman szaxofonjátéka pedig Hank Mobley-t juttatja úgy a hallgató eszébe, hogy tudja: itt valami teljesen egyedi dologról van szó. A Cake című nóta ritmusalapja egyértelműen a félelmetes Charlie Huntert idézi, míg az If I Should Loose You Stingre utal. Azt már csak érdekességképpen említem meg, hogy Rosenwinkel nemegyszer alkalmaz olyan megoldásokat, amelyeket a hetvenes évek elejének jazz-rock bandái (jelesül a Colosseum) vezetett be.

Na de mi is ez az album? Egyszerre éteri és rockos, dallamgazdag és atonális. Rosenwinkel szerencsére az atonalitást és a modalitást pont a fogyaszthatóság határán tartja, amitől a gyönyörűen ívelő harmóniák még izgalmasabbak lesznek. Azt nem érdemes kiemelni, hogy a timingja parádés, a hangszerkezelése pedig tökéletes, mert ez magától értetődik. A gyakran 7-8 perces nóták soha nem unalmasak, sokrétűek, és kiváló húzásuk van. Rosenwinkel még azt is megengedi magának, hogy pár hang erejéig Wes Montgomery páratlan, Bumpin’ című albumának hangulatát idézze.

A balladák csodálatosan ívelnek, a pergősebb – néhol kifejezetten szvinges – nóták pedig állandó meglepetésekkel szolgálnak. Joshua Redman valóban hibátlanul fúj, istenien egészíti ki Rosenwinkel pazar játékát. A puristák mondhatják azt, hogy kevés a szóló, és Rosenwinkel teljesen feleslegesen túldíszíti a játékát, de a második, figyelmes hallgatás után már látjuk: minden a helyén van, a díszek, a bonyolult harmóniák, a töredezett ritmus, a kikacsintások és a főhajtások. Mert Rosenwinkel karrierje egyik, ha nem a legjobb albumát készítette el, amit Metheny, Scofield és Pat Martino ismerőinek nem szabad kihagyniuk.

A lemezen elhangzó számok listája:
1. The Cloister
2. Brooklyn Sometimes
3. The Cross
4. If I Should Lose You
5. Synthetics
6. Use of Light
7. Cake
8. Deep Song
9. Gesture (Lester)
10. The Next Step

Kurt Rosenwinkel official website:www.kurtrosenwinkel.com