Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Esemény naptár

10.22. Előd napja

Tuck & Patti - A jazz különc virtuózai Budapesten

2017. március 28.



Az amerikai énekes-gitár duó Tuck & Patti, azaz William Andress és Patricia Catchard európai turnéja keretében, 2017. március 28-án újra Budapesten lép fel.

Tuck & Patti 1978-ban egy San Franciscó-i meghallgatáson találkozott, majd 1981-ben alakították meg kétszemélyes, akkor már családi zenekarukat. Első lemezük 1988-ban jelent meg „Tears of Joy” címmel, s azóta mostanáig tíz CD-t, valamint két szólógitár CD-t adtak ki, amik az amerikai jazz- és soul-listák örök kedvencei.

A népszerű duó az elmúlt évtizedekben többször körbeutazta Európát, és játszottak valamennyi jelentősebb jazz fesztiválon. A North Sea Jazz Festival, az Umbria Jazz, a Montreux Jazz, a Jazz at Lugano, a Pori Jazz, valamint a Verbier Music Festival színpada mellett, nagy sikereket aratnak norvégiai, franciaországi, németországi, finnországi, ausztriai, spanyolországi, belgiumi, oroszországi és törökországi fesztiválokon és koncerteken. Önálló koncert- és klubfellépéseik mellett olyan művészekkel közösen is játszottak, mint Miles Davis, Chick Corea, Donovan, Art Ensemble of Chicago, Herbie Hancock, Diana Krall, George Benson és Simply Red.

Tuck & Patti semmilyen kategóriába nem sorolható be. A duó világszerte ismert páratlan virtuozitásáról, melyet a szeretet, a remény és a hála lelkületét hangsúlyozó, életre szóló együttműködésük szolgálatába állítottak. Interpretációikra, melyekhez sokféle forrásból merítenek alapanyagot - Patti Catchart’s saját szerzeményeit is beleértve -, hosszú karriert sikerült felépíteniük, amely több mint 25 évnyi közös éneklés és zenélés után is fejlődőképes. Zsúfolt európai turnéik mellett műhelyfoglalkozásokat és mesterkurzusokat is tartanak. Mindketten elkötelezettek a tanítás ügye és az ifjú zenészek felnövekvő generációjának oktatása iránt, a zenészek és kritikusok körében pedig régóta az improvizatív duók mérvadó mintájának tekintik őket.

A méltán elismert amerikai formáció magával ragadó előadása 11 év után lesz látható és hallható Budapesten a MOM Kulturális Központban, március 28-án. Előttük az egyszálgitáros Hangácsi Márton nyitja meg az estét.


Video: https://www.youtube.com/watch?v=vgZwcjDHuZ4

Jegyek: http://broadway.hu/tuck-and-patti-budapest

Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíjasok kiállítása a Műcsarnokban

2017. március 26.



A KIÁLLÍTÁS MEGTEKINTHETŐ: 2017. március 5-től március 26-ig a MŰCSARNOKBAN!

Az 1955-ben alapított Derkovits Gyula-ösztöndíjra (közkeletű nevén derkóra) a harmincötödik évüket még be nem töltött képzőművészek pályázhatnak minden évben. Az ösztöndíjat – melynek összege jelenleg havi bruttó 100.000 Ft – egyidejűleg 26 művész kaphatja meg egy esztendőre. Egy pályázó legfeljebb három alkalommal, azaz maximum három éven át részesülhet ösztöndíjban. A pályázók műveit az Emberi Erőforrások Minisztériuma által felkért független szakmai zsűri bírálja el. A pályáztatás és pályázatkezelés feladatait a MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. végzi.

A derkósok műveiből minden évben rendeznek kiállítást. A mostani tárlat a 2017-ben pályázó es az ösztöndíjat elnyerő művészek pályázati anyagából válogatott. A kiállítás megnyitója egyúttal az ösztöndíjat elnyert művészek (és a műkritikusok számára kiírt Kállai Ernő-ösztöndíj fiatal szakíróinak) köszöntése is.
Bár az utóbbi két évtizedben jelentősen bővült a pályázás lehetősége különböző ösztöndíjakra (főként az egyetemi évek alatt külföldi résztanulmányokra, illetve a végzés után a doktori iskolák révén), a derkónak a fiatal művészek körében változatlanul nagy a tekintélye. Idén is 130 fölött volt a pályázók száma.

Az adott év zsűrijének minden évben mérlegelnie kell: ígéreteket díjaz, vagy kiforrott életpálya-szakaszokat; beláthatatlan kalandokat, vagy tudatosan épített alkotói pályákat. Mikor jobb odaítélni a derkót: közvetlenül az egyetemi tanulmányokat követően – hogy a pályán maradásra biztassák a tehetségeket – vagy évekkel később, amikor már számot adtak eltökéltségükről, ám esetleg már a maguk megszabott útján haladnak? S aztán egy év elteltével – a beszámolókat áttekintve – dönteni kell arról is, kinek szavaz bizalmat a zsűri még egy ösztöndíjas esztendőre: annak, aki addigi munkáinak elmélyült folytatásáról ad számot, vagy aki az ösztöndíj adta lehetőséggel élve járatlan utakat választ, a tévedést is kockáztatva mással próbálkozik, mint pályakezdése, szakmai feltűnése éveiben.

A KIÁLLÍTÁS MEGTEKINTHETŐ: 2017. március 5-től március 26-ig a MŰCSARNOKBAN!

Kiállító művészek

BÉKÉSI Ervin
Nagyatád, 1986.
2006–2011: PTE, szobrász szak. Mestere: Rétfalvi Sándor

Az elmúlt két ösztöndíjas évem alatt többnyire egy összefüggő témán dolgoztam, melynek címe: „PastFuture” („MúltJövő”). A sorozat lényegében elhagyott, vagy lerombolt épületek részleteit konvertálja absztrakt szobrokká. Szeptembertől tervezett egységes sorozatom előreláthatólag az ember által alkotott ornamentikákra és statikai szerkezetekre épül majd.

BLAZSEK András
Dunaszerdahely, Csehszlovákia, 1984.
2012–2015: Kölni Médiaművészeti Akadémia (Kunshochschule für Medien Köln) posztgraduális képzés, Köln, Németország. Konzulensek: Anthony Moore, Mischa Kuball, Zilvinas Lilas
2004–2009: MKE, szobrász szak. Mestere: Jovánovics György

Szigetekről, gátakról, körökről és vonalakról. A Duna-gát: a mérnökileg megtervezett és a spontán, a mesterséges és a természetes, a jelen és a múlt között meghasadt identitás topográfiája. Szocializmus és kapitalizmus, kelet és nyugat, Szlovákia és Magyarország. 1984-ben születtem Dunaszerdahelyen. Ebben az időben a bős-nagymarosi vízlépcső már a megvalósítási szakaszban járt, és sajnos semmilyen emlékem sincs a környezet, vagy táj ezt megelőző képéről. Az elmúlt húsz évben ez a gát volt az egyetlen “természetes” környezet, amiben el tudtam mélyedni, hogy kiszabaduljak a mindennapokból. Számomra a két mesterséges tározó és a csatorna memória-tárgyként funkcionálnak: olyan formák ezek, amikről eszembe jut valami, amire például akkor gondoltam, amikor ott jártam. 2017-ben az időm nagy részét ezen környezet és táj közeli megfigyelésével szeretném tölteni. Az egyik reményem az, hogy amikor a két táj (a régi dunai táj és az új, mesterséges gátrendszer) az én közreműködésemmel interakcióba kerül, új metódusok és anyagok kerülnek felszínre, amiket be tudok építeni majd a művészeti praxisomba. A közeli megfigyelések során az új GIS (geografikus információs rendszer) eszközöket fogom alkalmazni.

BÖGÖS Loránd
Debrecen,1986.
2013–2016: MKE, Doktori iskola
2012–2013: MKE, képzőművész-tanár szak
2005–2011: PTE, szobrász szak
Mesterei: Gaál Tamas es Lengyel Peter

Munkáim elsősorban a megfigyelésről szólnak, melyben egyszerre vagyok megfigyelésemnek alanya és tárgya. Jelen állás szerint egy antropológiai vizsgálat tárgyaként határozom meg magam, aki alanyként nem az adott, hanem egy létrehozott térbe helyezkedik. Mindezt házon belül, saját életterem modellezett bútorzataiban, rekonstrukciós elemeiben és mediális közvetítő eszközeiben gyakorlom. A belső, zárt tér adottságait figyelembe véve (önmagam ezt a teret foglalom el, töltöm ki), minden a saját lépték tükre. Mivel minden ezen a házon belüli élettérben történik, ezért akaratlanul is keveredik a mű és az élet, és egymást feltételező viszonnyá alakul. Ez a felemás helyzet adja az alapját mostani elképzeléseimnek is, melyben az ösztöndíj időtartama alatt egy újabb, nagyobb méretű installatív munkát szeretnék megvalósítani.

DONKA Péter
Nyíregyháza, 1987.
2012–2013: Universíty of Hertfordshire, Hatfield, Hertfordshire, UK
2009–2016: PTE, festő szak
2006–2007: NyF, rajz-vizuális kommunikáció szak

Az ösztöndíj időtartama alatt párhuzamosan két nagyobb, több képből álló munkasorozatot tervezek. Tizenkét különböző méretű festmény elkészítése a célom. Arra az egyszerű kérdésre keresem a választ, hogy mitől jó egy festmény. Beszélgetések alkalmával derült ki számomra, hogy különböző egyének mit gondolnak erről. Válaszok sorával találkoztam: legyen nagy a mérete, a minőség a legfontosabb, kicsit hasonlítson, érdekes koncepció, érzéseket szeretnék látni, újjá kell építeni a társadalmat, előre kikevert színek és éles határok, na ez kortárs, mi a magyar?, ez nagyon megérintett, tetszik, nagyon szép. Nyilván nincs jó vagy rossz kép, illetve jó vagy rossz festészet. Nem lehetnek ilyen általános fogalmaink, mert individuumok vagyunk. Esztétikai szempontból eljuthatunk válaszokhoz, de a párbeszédben ízlésekről fogunk diskurálni. Ebben az esetben én az ízlésekkel szeretnék foglalkozni. A diplomamunkám egy hétszázötven rajzból álló installáció volt. Hasonló munkát szeretnék elkészíteni festményekkel.

FABRICIUS Anna
Budapest, 1980
2008– 2011: MOME, Doktori Iskola. 2015: doktori fokozat
2003: Glasgow School of Art, Glasgow, Skócia
2002: Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem Kolozsvár, (Universitatea de Artă și Design, UAD), Románia
2000–2005: MIE, fotó szak

Az utóbbi évek munkái leginkább a kibillentés fogalmával játszanak – legyen a médium fotó, videó, vagy részleges szöveghasználat – mely által a problémafelvetés, vagy kérdésfeltevés a narratív folyamatok egésze alatt kerül felszínre. Fotó-és videómunkáim az improvizáció és a megrendezés találkozásával kérdeznek rá társadalmi jelenségekre és globális kérdésekre. Az idei pályázatom témája, illetve a megvalósítás folyamata annyiban tér el az előzőek munkamódszerétől, hogy nagyon markáns és határozott instrukciók mentén épülnek fel a folyamatok, melyek végeredményét leginkább a rövidfilmhez tudnám hasonlítani.

FÁTYOL Viola
Debrecen, 1983.
2012–2015: MOME, Doktori Iskola
2007–2012, MOME, vizuális és környezetkultúra tanár szak
2006–2011: MOME, vizuális kommunikáció – fotográfia szak
2010: Willem de Kooning Academie, Rotterdam, Hollandia
2001–2006: EKF, rajz- vizuális kommunikáció tanár

2015-ben Párizsban tölthettem két hónapot. Pár héttel a Charlie Hebdo lap szerkesztősége elleni terrortámadás után érkeztem a városba, ami még mindig magán viselte az átélt sokk nyomait. Efemer emlékművek születtek a támadások helyszínein, amik folyamatosan bomlottak el, és estek szét az időjárás és a múló idő szorításában. Dokumentáltam a közösségi emlékezet helyeinek mállását, és azt is, ahogyan a hervadt virágok és elfolyt üzenetek rétegeire mindig újak kerültek. A Párizsban készült képanyagra azóta archívumként tekintek, amihez időről időre visszatérek, egyre jobban átértelmezve és áttranszponálva a képek eredeti jelentéseit. A fotók kiindulópontként funkcionálnak, melyeket különböző analóg és digitális eszközökkel roncsolok és módosítok, míg szimbolikus, gyakran jelszerű ábrázolásokká válnak. A képek ugyanúgy mállanak szét, és mennek keresztül a teljes állapotváltozáson, mint ahogy az ideiglenes emlékezethelyeket elmállasztja az idő, és ahogy a világ eddig ismert keretei indulnak lassú oszlásnak.

GALLOV Péter
Budapest, 1984.
2008–2014: MKE, grafika szak, képgrafika szakirány. Mesterei: Lengyel András, König Róbert

2017-ben nagyméretű munkák létrehozása a cél rajz, valamint kísérleti grafika formájában (gumicukor-nyomatok).
Irritáció X.: Tíz lapból álló grafikai sorozat, melyben az irritatív jelet (az ismert X jelet) dolgozom fel Jagicza Patríciával közösen.
Hommage Rajzsorozat folytatása: a skorpió mint ikon témájának következő fejezete. Két film ihletett: Luis Buñuel L’Age d’Or című, 1930-as szürrealista alkotása és egy B-kategóriás szörnyfilm, az 1957-ben Edward Ludwig által rendezett The Black Scorpion. Mindkét produkcióban közös, hogy a skorpió valamilyen szerepben részesül.
Venom. Új grafikai képi egység: Ennek a koncepciónak is munkáim egyik főszereplője, a skorpió a tárgya. Az év során kezdett el körvonalazódni és letisztulni bennem a gondolat, hogy valójában a korábban is felismert és megjelenített kettősségek végül mind egyetlen egységbe rendeződnek.

GWIZDALA Dáriusz
Szekszárd,1989.
2009 – 2016: MKE, szobrász szak

2016 második felétől foglakozom a budapesti köztéri zsánerszobrok újraértelmezésével. Alkotói módszerem egy efemer plasztikai sokszorosítási technika, aminek segítségével gerilla remix domborműveket hozok létre. Legfőképpen már létező alkotások kisajátítását, és a köztéri nyilvános tartalmak szabad felhasználását kívánom kidomborítani. Munkáimhoz szorosan kapcsolódik az alkotó folyamat, ezért egy werkfilmmel egészítem ki, ami talán a legegyszerűbben foglalja össze látásmódomat. https:// vimeo.com/ 168556592

HORVÁTH Csaba
Szombathely, 1980.
2006–2010: PTE, Doktori iskola. Témavezető: Colin Foster. 2012: doktori fokozat
2000–2006: PTE, szobrász szak. Mestere: Gaál Tamás

Horizont/Huzat: Projektem kiindulópontja egy történet, amelynek hátterében egy fiktív modernista emigráns művész életműve áll. A mi generációnk számára a modernizmus historikus alap, amelyhez így vagy úgy viszonyulunk. Ezen továbblépve úgy kezelem a modernizmust, mint távoli mítoszt. Visszatérve a történethez: két – ha precízek akarunk lenni három – főszereplője is van. A kulcsfigura fiktív: János Lavin, Londonban meghalt magyar művész. (Péri Lászlóról mintázta John Berger angol író és művészettörténész.) A másik fontos szereplő Walter Gropius, aki az installációban Lavinnal ellentétben valóságos személyből válik fiktív karakterré. A szereplők formákon, szavakon, hangokon keresztül jelennek meg, és öltenek testet.
Be Impossible Demand The Real: Sipos Eszterrel 2012 óta dolgozunk együtt. Munkáink kritikai látásmóddal társadalmi, politikai és kulturális kérdéseket járnak körül. Gyakran reflektálnak a magyar közelmúlt és a hidegháború történetére a többi kelet-európai ország viszonylatában. Projektjeinkben visszatérő elem a szubjektív és a kollektív emlékezet ütköztetése is. Kéthelyszínes OFF kiállításunk egy magyarországi földalatti lőszergyár átalakulásának a történetén keresztül Közép-Kelet-Európa közelmúltját, emlékezetpolitikáját és valóságos tapasztalatának ellentmondásos viszonyát dolgozza fel.

KALICZKA Patrícia
Balassagyarmat, 1988.
2011: Faculdade de Belas-Artes da Universidade da Lisboa, Lisszabon, Portugália
2007–2013: MKE, festő szak

A gyanakvó érzés, hogy az öt érzékszervünkön keresztült tapasztalt világ nem minden, vagy nem pont úgy van, ahogy megmutatkozik. Sürgető kényszer annak megtapasztalására, és törekvés annak megmutatására, ahogy a dolgok vannak. Munkáimban a világ térbeli és időbeli helyzeteinek átjárhatóságát igyekszem megragadni. A néhol lazúros, néhol tömör képsíkok és tárgyak, ill. figurák egyazon térnek eltérő időből származó részei: a kép maga kísérlet az anyag térben történő folyamatos áramlásának megragadására a festészet eszközeivel. Egy imperial bőrfotelből az anyag porrá, aztán piros színné, tengeri áramlattá, kutyaszőrré, kínai porcelánfigurává, freskótöredékké, fehér vonallá alakul. A gondolat azonban hajlamos rögzített struktúrákat kelteni az elmében, és emiatt a dinamikus valóság statikusnak tűnhet. Tudjuk, hogy minden látható tárgy az állandó áramlás és változás állapotában van. Durván azt lehet mondani, hogy főnevek nem léteznek, csak igék. A főnév „lassú” ige, a folyamat olyan lassan halad, hogy még statikusnak mutatkozik. A papír, amelyre ezt a szöveget nyomtatták stabil létezőnek tűnik, miközben minden pillanatban – beleértve a jelen pillanatot is – halad a porrá válás felé.

KERESZTESI Botond
Marosvásárhely, Románia, 1987.
2007–2012: MKE, festő szak. Mesterei: Szabados Árpád, Bukta Imre, Kis Péter
2011: Universitat Leipzig Institut für Kunstpädagogik, Lipcse, Németország
2006–2007: BDF

F.B.I. (Face Book Identity): a képek egy virtuális erdő részletének előterében lebegő arcokat ábrázolnak. A képenként különálló tájrészek Henri Rousseau-t megidéző all over tájképpé állnak össze. A növényzet textúrája földöntúli flóra lenyomata, emellett azonban évszaktól függően valós növények inverz képe is megjelenik. Az arcok indirekt módon tűnnek fel a háttér előtt, mint egy vízió. Tulajdonképpen csak asszociációs képességünk révén jelennek meg, a pszichológia által meghatározott evolúciós folyamat eredményeképpen. Hasonló elven alapulnak napjaink arcfelismerő szoftverei. Ezek sajátossága, hogy egyrészt többnyire a fiatal korú átlag felhasználót célozzák meg (mint a Face Swap alkalmazás, vagy a szórakoztató célra gyártott és felhasznált alacsony kategóriás kompakt fényképezőgépek mosolyfelismerő, autókorrekciós megoldásai), másrészt katonai vagy rendészeti célokra használt megfigyelő funkciójuk elrettentő, visszatetsző. Az emberi agy természetes szelekciója, illetve projekciós képessége a hatalom eszközeként visszaéléseket eredményezhet, vagy az egyre inkább elterjedt xenofóbiát erősítheti. Ennek a sötét, ugyanakkor helyenként játékos univerzumnak a tablóját készítem, illetve készíteném el továbbra is.

KOCSI Olga
Budapest,1987.
2013–2016: MOME, Doktori Iskola
2011: Willem de Kooning Academy, Audiovisual Design, Rotterdam, Hollandia.
2008–2015: MOME, média design és vizuálisművészet-tanári szak

Az ösztöndíj ideje alatt a megvalósítandó munkák alapját a valóság és a szimuláció határának kutatása adja. Olyan művek létrehozását tervezem, amelyek a dokumentáció és áldokumentáció közötti határokat feszegetik. Eddigi munkáimban is használtam technikai médiumokat. A fotók és videók projektjeimben nem csak önálló alkotásként, hanem mint dokumentáció is megjelennek. Az installáció számára a virtuális valóság – a teremtett tér –új területet hoz létre, így a világhálón és az igazi térben is meg tud jelenni egyszerre. A kettős jelenlét inspiráló lehet, egyszerre realitás és szimuláció. Tervezett alkotásaimban a XXI. századi technikai eszközök az analóg világgal vegyítve jelennek meg az újmédia-művészet platformján.
Egy és három valóság című munkatervemben a valóság egyrészt három síkban jelenik meg, másrészt utal az Egy és három szék (1965) című Joseph Kosuth műre. A projektben a reális teret (egy szobát, ahol a falakon, padlón, asztalon, székeken, mindenhol óriási egy-vonalas nyúl figurák vannak) panoráma felvétel segítségével dokumentálva visszaemelem a digitális térbe. Ezután a két sík egymásra is vetül: VR szemüveg segtíségével visszakerülünk abba a térbe, ami körülöttünk van. Az első réteg a fizikai valóság, a második réteg a virtuális valóság, a harmadik a kiegészített valóság. Egyszerre vagyunk jelen a valós és a digitális térben, és a kettő azonos. Ez felveti a kérdést, mi hiteles valójában?

KRISTÓF Gábor
Kassa, Csehszlovákia, 1988.
2011: Chelsea College of Art and Design, London, UK
2008–2014: MKE, festő szak és intermédia szak.

2015-ben az ofszet nyomdatechnika lehetőségeire építő munkásságomban a szóban forgó ipari közegben létrehozott sorozataimon keresztül olyan módszertanhoz jutottam el, mely azóta is meghatározó. 2016-ban a hagyományos képzőművészeti eszköztár határain túl egy olyan autonóm területre bukkantam, mely egyrészt az alkotás új lehetőségeit rejti magában, másrészt alkalmat ad a beavatkozásaim visszacsatolására az ipari közegbe.
2017-ben a szinterezésre szeretnék fókuszálni. Egyrészt a kísérleteim ipari használhatóságának fejlesztése érdekében szorosabb együttműködést szeretnék kiépíteni a gyöngyösi és érdi porfestékgyárral. Másrészt egyéni kísérleteim elmélyítésén keresztül komplexebb kompozíciók létrehozását tervezem: a festészet geometrikus absztrakt vonalához közelítve – a színek interakcióján túl – a vizuális zaj interferenciáját vizsgálnám, a kezdeti hármas tagolású szekvenciák után a formák tagolásának elmélyítésével együtt.

KÚTVÖLGYI-SZABÓ Áron
Budapest, 1985.
2008–2013: PTE, szobrász szak.
2007: Engelsholm Højskole, Dánia
2004–2008: PPKE, művészettörténet, filozófia, hebraisztika szak

Az utóbbi időszak munkáiról általánosan elmondható, hogy valamilyen módon mind a térbeliség és a kétdimenziós síkbeliség konfrontálásából születtek, s annak a tudatos stratégiaváltásnak következményei, amely körülbelül 3 éve fogalmazódott meg bennem. Személyes tapasztalaom, hogy a térbeliségre és az azzal járó több- vagy inkább „korlátlannézetűségre“ egy átlag befogadó sok esetben immúnis: hiába van lehetőség a mű körbejárására, a plasztikát legtöbben végül mégis – egy látszólagos főnézetből – képként értelmezik. Mivel a különböző nézetek általam hangsúlyozni kívánt esetlegességeinek felfedezésére nem számíthattam biztosan, inkább munkáimban váltottam eszköztárat: az ellenkező irányból, a képiség felől közelítettem. Ennek jelentősége persze nem az általános megfogalmazások szintjén ragadható meg, hanem azokban a konkrét esetekben, amikor a média, a politika vagy magánszemélyek ilyen bizonytalan validitású forrásokra támaszkodva építik fel egyéni interpretációjukat, s ütköztetik érveiket. Adott esetben ezekre a félreértésekre, vagy fals következtetésekre támaszkodva konstruálják meg világképeiket, s ennek megfelelően szűrik a világ eseményeit a továbbiakban.
Ezen a ponton jelenlegi érdeklődésem természetesen kapcsolódik korábbi munkáim azon köréhez, melyben az egyéni gondolkodásmódokat és beállítódásokat vizsgáltam, de jelen esetben célom némileg különbözik. Egyrészt szeretném valamiféleképpen feldolgozni és megemészteni a hozzám naponta eljutó hír- és információmennyiséget – tulajdonképpen magát a helyzetet, amit a minket körülvevő világban-benne-lét jelent. (Ez alatt a „korszellemnek“ azon jelenségeit értem, melyeket a Post Truth, az Echo Chamber vagy Filter Bubble fogalmak kapcsán vizsgálnak különböző szakértők, illetve olyan fenoménekkel jellemezhetők, mint a Donald Trump szóvivője által a napokban bevezetett „alternatív tények“ szókapcsolat.) Másrészt a konkrétumoktól elemelt, metaforikus szinten szeretnék rámutatni azokra a bizonytalanságokra, amelyek a percepcióval, a dekódolhatósággal, a fragmentumokon alapuló rekonstrukciókkal, a tényleges tudással, vagy magával az „igazsággal” – illetve annak látszataival – kapcsolatban reflexióként megfogalmazódnak a saját perspektívámból.

LŐRINC Lilla [Borsos Lőrinc]
Mór, 1980
2011–2014: MKE, Doktori Iskola
1998–2006: MKE, festő és tervezőgrafika szak.

“A művész az esélytelenek nyugalmát keresi.” Ezzel a mondattal zárta Borsos Lőrinc jelentéktelen című kiállításának bevezetőjét, és ez akár mottóként indíthatná a következő évre szóló munkatervemet. Egyszemélyes kutatásom témáját és módszereit ugyanis egyre inkább az esetlegesség rajzolja ki. A 2016-os évre feltett kérdéseimet részben megválaszolta a fent említett kiállításon bemutatott anyag, melyből tökéletesen hiányzik a másolás és a megfelelés dilemmája. A projektfestészetet felváltotta a kísérletezés, valamint a kettőnk (Borsos és Lőrinc) hozzáállásbeli különbözőségének felvállalása. Az elmúlt évben felszabadítólag hatott rám annak a megtapasztalása, hogy a befejezetlenség, a ki nem mondás és a véletlen is be tud épülni a munkafolyamatba. A megegyezésen alapuló tematikus keret elég feszes, és a választott anyag (a fényes fekete zománcfesték) koncentrált és gazdag terepe a kutatásnak. Ezért a jelentéktelen által kijelölt úton továbblépve szeretném kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket, végre időt engedve egy-egy már meglévő munka továbbgondolására, akár további variációk létrehozására (pl. Jó temetés, rossz temetés).

MOLNÁR Zsolt
Celldömölk, 1989.
2008–2013: MKE, képzőművész-tanár szak
2007–2012: MKE, képgrafika szak

2016 során elsősorban az agrárkultúrában fellelhető szerkezetek kezelés-szimulációjának tanulmányozása és értelmezése mentén készítettem munkáimat. Olyan installáció-együttesek kivitelezésére vállalkoztam, melyben a szerves és a szervetlen anyagok közötti ellentétre fókuszálva egyesítettem papírstruktúrákat alumíniumból kiviteleztetett szerkezetekkel. A különböző minőségű homokfújt felületek bekebelezik és elfedik a metszetek egy szegmensét, ezáltal redukálják azok teljes láthatóságát: ennek köszönhetően az új sorozataimnál az architektúrák két- és háromdimenziós leképzése során a kollázsok és a térbeli pillérek között ketrecszerű rendszerelvűség jön létre. 2017-es sorozataimban fontosnak tartom lazítani az objektumok szigorú geometriáját, ezért a vízsugárral vágott íves natúrfa, az öntözéstechnikában használt csepegtetőcsövek, továbbá az agrotextil bevonásával szeretném bővíteni az anyaghasználatomat. Mindezek mellett a természetes közegekre ható mesterséges jelenlétet polikarbonát lapok közé szorított metszetekkel kívánom fokozni, ami lehetőséget ad arra, hogy körbejárható elemekké váljanak az installációimban, elkerülve ezzel a táblára rögzített hátsó nézetet megfojtó kivitelezéseket.

MURÁNYI Mózes Márton
Budapest, 1985
2012: Eesti Kunstiakadeemia, Tallinn, Észtország
2009–2015: MKE, intermédia szak

Korunk ízlését többé már nem az ipar és a gyártósor határozza meg, sokkal inkább a technikai fejlődés és a tarthatatlan növekedés. A végtelen hulladék korába léptünk – legyen az valós (más szóval fizikális), vagy éppen digitális. A 3D nyomtatóknak, a nanotechnológiának köszönhetően a határok szinte eltűntek, és bármilyen formát létrehozhatunk bármilyen méretben. A mai vizuális kultúrát nagyban befolyásolják a hirdetések, tumblerek, a post-internet art, valamint a poszthumán filozófia gondolkodói. A mai anyagokat szeretném konfrontálni a Bauhaus gondolatiságával, amit olyan nagyra tartok. Azt gondolom, hogy a Bauhaus munkásságát origónak tekinthetjük a modern világ és ember kapcsolatának tekintetében.
Az MM BAU című installációmból kiindulva a munkát az anyagok és a formák közti különbségek vizsgálatával kívánom folytatni. A kutatómunkát követően egy új, objektekből álló installációt tervezek létrehozni.
Szobor, mint bútor: jól ismert Bauhaus bútorokat, használati tárgyak újragyártása mai anyagok felhasználásával.
Bútor, mint szobor: új formák létrehozása hagyományos, a Bauhausban használt anyagok használatával.

NAGY Csilla
Vágsellye, Csehszlovákia, 1983.
2010–2015: Pozsonyi Képzőművészeti Főiskola, Doktori iskola
2009: Eesti Kunstiakadeemia, Tallinn, Észtország
2004–2009: MKE, szobrász szak.

Az érdeklődésemet Galántán való tartózkodásom – a szlovákiai, felvidéki élet – köti le leginkább. Míg korábban úgy tekintettem erre az önkéntes-önkéntelen (lét)állapotra, (élet)helyzetre, mint hátrányra és hibára, mára ez a szemléletmód egyre inkább átalakulóban van. Ez az a közeg, amely meghatározza a személyiségemet, amely autentikus, amely erős motivációs bázist nyújt számomra. Innen tudok elrugaszkodni, mind gondolatban, mind fizikailag. Az önanalízis mint a művészeti tevékenység alapvető tulajdonsága nálam hangsúlyos szerepet kap. Az önreflexió ugyanakkor nem saját magamra irányul, nem az „én” megismerése a cél, hanem épp az, ami ezen túlmutat. Esetemben a témák abból a felismerő élményből származnak, hogy a személyiségre héjakként rakódó jelenségekként tekintek, és mint téri élményként leírható rétegződést fogom fel. Például a fizikai test, a lakótér, a város, a térség, az ország, a kontinens, a Föld, a naprendszer, a Tejút ugyanakkor magában foglalja a család, a felmenők, a nemzet, az emberiség fogalmait, és a szélesebb társadalmi, politikai konstellációk jelenét és múltját. Olyan személyes emlékképeket szeretnék ábrázolni a tárgyakról, eseményekről, amelyeket csak akkor tudunk részletesen felidézni, ha figyelmünket ráirányítjuk. Ez a koncepció valamelyest a „családi hagyaték” feldolgozásának témakörébe illeszthető.

SALLAY Dániel
Pécs, 1985.
2005–2012: MKE, szobrász szak

A korábbi sorozataimra általánosan jellemző egyfajta automatizmus és repetitivitás: sajátos minimalista-absztrakt kifejeződést reprezentálnak. A 2017-re tervezett munka több ponton is eltér ettől a már kikísérletezett metodikától. Valamelyest megmarad az erősen absztrakt forma és a szimultán alkotói hozzáállás, mégis inkább figurálisnak tekinthető manifesztációkról lesz szó. Inspirációs forrása a Magyarországon élő madarak világa lesz, azaz egy madárszobor-sorozat létrehozása a célom. A téma lehetőségeket nyújt számomra új technikák bevonására és új kifejezési módok felszínre hozására. Az eddigieknél behatóbb módon járom körbe az anyag és a szín problémáját, valamint a hangulati hatások – elsősorban a humor és az irónia – kérdését. Kerülni kívánom a naturalizmust és a zsáneres megoldásokat – ha előképeket kell választanom, az ókori állatmegformálásokat említeném. Végül, de nem utolsó sorban, témaválasztásomat inspirálja, hogy egy olyan korban, amikor az emberi tevékenység elképesztően esztelen módon írtja a biodiverzitást, reflektorfénybe vonjam azokat a közvetlen közelünkben élő kicsiny és törékeny természeti csodákat, amelyekről nagyvonalúan igyekszünk tudomást se venni.

SZABÓ Ottó [Robotto]
Szekszárd, 1989.
2007–2012: MKE, szobrász szak. Mesterei: Karmó Zoltán, Körösényi Tamás, Sass Valéria, Szabó Ádám

2016-ban folytattam a fémekből készült installációk (Peaceful things in time of war), a kinetikus szobrok (Csámpás) készítését, illetve a Petőfi Sándor asztalára helyezett Szótár című szobrom is kiállításra került. A szobrászat mellett folytattam az elmélyülést a bábszínház világában is. Az általam tervezett díszletek, bábok és jelmezek ötvözik szobrászatom indusztriális hangulatát a színpadra vitt darabok stíluselemeivel. Jelenleg a természet és gépek világának ötvözése foglalkoztat. Hogyan lehet a növényeket szobrokkal, installációkkal kombinálni? A robotok és figurális szobrok mellett már eddig is sok kitérőt tettem a gépek és működő tárgyak irányába, így kézenfekvő volt számomra az éltető gép elkészítése. Ennek prototípusa, első kísérleti verziója a Tavasz inkubátor. Mesterséges módon biztosítja a fényt, tápanyagot és vizet, így tartja életben, és növeli a benne elhelyezett növényt. A másik terület, mellyel kísérletezem olyan elhagyatott gyár épületeket, ipari területeket vesz alapul, melyeket visszafoglalt a természet, benőttek a növények. Ezeket az épületeket elnézve sokszor úgy éreztem, mintha szándékos terv lett volna, hogy egyszer ismét a természeté legyen a terület. Az analógia alapján, de azt megfordítva olyan ipari épületek makettjét készítettem el, melyek funkciója a növények éltetése.

SZALAY Péter
Pécs, 1981.
2002–2008: PTE, szobrász szak

Manuális tevékenység nélkül hozok létre plasztikákat, melyek geometrikus felszínükkel formai kapcsolatot találnak analóg és digitális technológiák közt. A téma aktualitását egyrészt a 3D technológia nyújtotta lehetőségek és a szobrászat viszonya adja (hasonlóan korábban a festészet és a fényképészet közti összefüggésekhez), másrészt a fiatalnak számító, negyven alatti művészek körében újra divatba jött absztrakt művészeti törekvések. Műveim alapjául porcelán nippek szolgálnak, melyeket kétféle módon alakítok át geometrizáló, hamis absztrakt plasztikákká.
Egyfelől túltelített oldatba helyezem őket és kristálybevonatot növesztek rájuk. Ez a folyamat véletlenszerű, de az anyagok kristályszerkezete programozott (egy adott anyag kristálystruktúrája egyféle geometriát követ).
Másfelől a beszkennelt nipp digitális 3D-s poligon hálójának felbontását csökkentve (poligon redukció, decimálás) készítek el hasonlóan véletlenszerű, de a program logikáját leíró geometrikus absztrakt formákat.

SZÉCSÉNYI-NAGY Loránd
Budapest, 1984.
2009–2014: MKE, intermédia szak

Az elmúlt évben két fő irányvonal mentén alkottam. Egyrészt interaktív és optikai installációkat hoztam létre. Ezen projektek többek között olyan kérdésekre keresik a válaszokat, hogy milyen új értelmezési lehetőségeket teremt egy digitális és analóg képmegjelenítő rendszer ötvözete, vagy hogyan lehet egy jelzőfényt kiemelni a saját teréből, és máshol láthatóvá tenni. Másrészt kiemelten foglalkoztam a kiterjesztett valóság médiumával, annak interakciós lehetőségeivel. Hogyan lehet a valós és a virtuális tér között kapcsolatot teremteni, és hatást gyakorolni rá? Ezt milyen interfészekkel irányíthatjuk? A 2017-es évben szeretném az eddigi művészeti kutatásaimat folytatni a médiumok határterületein. Korunk eszközeinek, technikai médiumainak megismerését és megértését kulcsfontosságúnak tartom ahhoz, hogy a minket körülvevő világot értelmezni és formálni tudjuk. Olyan művek létrehozása a célom, melyek segítenek feltérképezni és láthatóvá tenni a technikai médiumok hátterében húzódó összefüggéseket, rávilágítva az azokat működtető programok hatásmechanizmusára.

TÓTH Balázs Máté
Budapest, 1990.
2014: Royal Academy of Art, Hága, Hollandia
2010-2015: MKE, szobrász szak

A tavalyi évben kezdtem a Control Delete című sorozatomat, melyben a diktatúrák, ezen belül a magyarországi kommunista rezsim generációs kiürülésével foglalkoztam – ha nem is a szellemi, de a vizuális nyelvi szintű homályosodás vizsgálatán keresztül. A kommunista szimbólum kesze-kusza felelevenítését több korosztályból való vizuális „mintavétel” reprezentálja. Eddigi gyűjtésem eredményei is ezt mutatják, a cél, hogy a gyűjtést alkotás keretébe foglaljam. A sorozat eddigi anyagához képest technikai újításokkal is szeretnék kísérletezni, így az eddig használt sérülékeny viaszra szeretnék alternatívát találni.

GOMBOS Andrea
Szombathely, 1983.
2003: Staatliche Akademie der Bildenden Künste, Stuttgart
2003–2010: MKE, vizuális nevelőtanár szak
2002–2008: MKE, szobrász szak. Mestere: Körösényi Tamás

Figyelmem jelképi, tárgyi fókuszába a küszöb kérdése lépett. A küszöb a határ szimbóluma, jelzi a belépést egy új világba. Egyszerre fejezi ki az elválást és az összekapcsolódást.
A következő évre egy három elemből álló installációt terveztem. Az egyik elem egy földtől elemelt, arányaiban megváltoztatott lépcső, melyre a tervek szerint saját felelősségre fel lehet menni, de a továbbhaladás már nem megengedett. Anyaga könnyen korrodáló, amortizálódó anyag (hungarocell). A második elem a küszöb, melyet fémszerkezet tart a lépcső síkjában. Ez az a határelem, melyet csak elméletben léphetünk át, fizikálisan gátolt az áthaladás. A harmadik elem egy áttetsző, vagy tükröző sík felület, melyet összetákolt fa szerkezet tart.

KISS Dániel
Kapuvár, 1988.
2006–2012: MKE, szobrász szak. Mesterei: Karmó Zoltán, Farkas Ádám

Évek óta a muscae volitantes (az úgynevezett üvegtesti homály) foglalkoztat. Az emberi szem fejlődése során a szemet tápláló erek és sejtek maradványai a csarnokvízben úszva árnyékot vetnek a szemfenékre, így jön létre a néha megfigyelhető jelenség. Ennek formái, rajzolatai adják szobraim és grafikáim alapgondolatát. A folyton változó és mozgó formák végtelen permutációja végtelen megoldást eredményez. Jelenleg a megfigyelt alakzatok egységnyi idő alatt megtett mozgása a térben, és az ezen idő alatt végbemenő változások tanulmányozása, valamint biodiverzitása foglalkoztat.

VERES Balázs
Pécs, 1982.
2002–2007: PTE, szobrász szak. Mesterei: Rétfalvi Sándor, Csurgai Ferenc

Freestyle című sorozatom után további parafrázisok megalkotását tervezem. A 2017-es feldolgozások szobrászi műfajait leszűkítem az érmékre és a plakettekre. Az érmék nagy kultusza az 1950-70-es években volt, amikor sokan kaptak díjakat, kitüntetéseket valós, vagy kevésbé megérdemelt jutalom gyanánt. Az érméket és emlékplaketteket is osztó díjak ma is széles körben elterjedtek mind önkormányzati, mind állami szinten. Ennek ellenére – a díjazások keltette negatív asszociációk miatt – a képzőművészetből az éremművészet mára kiszorult, s az alkalmazott művészeti műfaj szintjére korlátozódott, kizárva az autonóm művek létrejöttét. A kommunizmus idejében díjként kiadott érmék, plakettek között esztétikai és jelentés-tartalmi szempontok szerint szeretnék gyűjtést végezni, s a kiválasztott tárgyakat az eredeti bronz, vagy alumínium másolatukban alakítom tovább művészi gesztusokkal.
A tervezett program második része az előző évi – „Light – a hungarocell beemelése a művészetbe” folytatása. A hungarocell az akciókat, a „műveket” dokumentáló videofelvételek készítése révén válik művészi anyaggá.. Terveim szerint 2-3, kamerával rögzített performance-ot hozok létre. A videó bemutatja a hungarocell mű gyors, könnyed megformázását: egy zárt, kubus-formából kiindulva előre megtervezett lépésenként szabom ki az elemeket, s végül egy új rendszer, a kész alkotás bontakozik ki.

A Corner együttes koncertje a HangFonó sorozatban!

2017. március 23.



Vérbeli jazz koncert március 23-án, a HangFonó sorozat folytatásaként Budakalászon!

Ezen a napon a Corner együttes lép színpadra a Kós Károly Művelődési Házban, alig fél óra útra Budapest belvárosától!

Dely Robi 2004-ben alapította meg a Corner Dely zenekart. Mára Dely Robinak és zenésztársainak is több évtizedes előadóművészi, színpadi tapasztalat és lemezek sora van a háta mögött. A Corner zenekar tagjai külön-külön is a magyar és a nemzetközi jazz élet megbecsült művészei.

A zenekar tagjai:
Dely Robi - gitár, szaxofon
Cseke Gábor - zongora
Hárs Viktor - basszusgitár, bőgő
Gyenge Lajos - dob

A belépőjegy ára: 1000 Ft/fő.
Fogyatékkal élőknek a belépés ingyenes.

Nézőművészeti Főiskola - színházi szatíra egy felvonásban, Mucsi Zoltánnal

2017. március 24.



Önből is képzett néző válhat, iratkozzon be a Nézőművészeti Főiskolára!

Alacsony tandíj, óriási élmények, kivételes tanáregyéniségek várják Önt: Vancsók tanár úr (Scherer Péter), Szagolnyák tanár úr (Mucsi Zoltán), Színházi tanár úr (Katona László)!

2017. március 24. péntek, 19 órai kezdettel

a Nézőművészeti Kft. a Színház Világnapja alkalmából bemutatja:

Nézőművészeti Főiskola
színházi szatíra egy felvonásban

Írta: Tasnádi István

Játsszák:
Scherer Péter - Vancsók Márió, az Egyetemes Magyar Nézőművészeti Tanszék alapító tanszékvezetője
Mucsi Zoltán - Szagolnyák Imre, az alternatív dekódolás docense
Katona László - Színházi Lacika, tanársegéd

Díszlet: Ágh Márton
Jelmez: Kiss Julcsi
Asszisztens: Gyulay Eszter

Rendező: Árkosi Árpád

Jegyár: 2.500 Ft

Jegyek elővételben a művelődési ház honlapjáról rendelhetők (lásd lejjebb), valamint a készlet erejéig a helyszínen is kaphatók.

Helyszín: Kós Károly Művelődési Ház és Könyvtár
2011 Budakalász, Szentendrei út 9.

További információ: www.koskarolymh.hu

***

Szinopszis

Az előadás valamikor a közeli jövőben játszódik, amikor már senki nem jár színházba. A kormány ugyanis bezáratta az összes színházat, mert a színészek egyre többször keveredtek vitába a nézőkkel, és sokszor leállt vagy félbeszakadt az előadás. Az egyik Hamlet előadás alatt például a címszerepet játszó színész Yorick koponyájával fejbe dobta az egyik popcornozó nézőt. Az igazi tragédia azonban egy Cid előadáson következett be, mikor két felbőszült Kossuth-díjas színész a nézők közé hajított egy másfél mázsás kandelábert – négy halott, tizenöt sebesült… Ennek már három éve. Itt az ideje az óvatos nyitásnak. A Kultusz-minisztérium prevenciós alapja létrehoz egy felsőfokú oktatási intézményt, mely diplomás nézőképzéssel foglalkozik. A diploma tulajdonképpen egyfajta jogosítvány, ami igazolja, hogy tulajdonosa alkalmas a színházban rá váró fokozott pszichikai és fizikai terhelés elviselésére…

Az előadás időtartama 1h 45 perc szünet nélkül.

Az előadást a 2003-as bemutató óta több mint 275-ször játszották országszerte. 2004-ben a Vidor Fesztivál fődíját nyerte el.

KING KING (UK) // vendég: ZEALS (UK) az A38-on

2017. március 22.



Végre Magyarországon is bemutatkozik az utóbbi évek egyik legjobb brit blues-rock zenekara, a KING KING! Három nagysikerű stúdióalbummal a tarsolyában, március 22-én lép fel a kiváló gitáros/énekes Alan Nimmo vezette zenekar a budapesti A38 Hajón.
A KING KING formáció nyolc évvel ezelőtt tulajdonképpen a Nimmo Brothers mellék-projectjeként indult, Alan a zenésztársával, Lindsey Coulsonnal alapította. A név történetéről Alan azt mesélte, hogy volt egy ilyen nevű klub Los Angelesben, ami leégett. Egyébként Alan Nimmo kedvenc zenekarának a The Red Devils-nek is volt egy ilyen című lemeze és hát asszociációnak is jónak találták a blues királyok, B. B., Albert és Freddie King neve után.
2011-ben jelent meg a bemutatkozó lemezük Take My Hand címmel. Óriási sikert értek el vele a közönségnél és a szakmában egyaránt, amit bizonyít, hogy a 2012-es British Blues Awards gáláján ők vitték haza a legjobb blues zenekarnak járó trófeát, valamint a lemezükkel is nyertek. Az ezt követő két albumukkal is tartani tudták a helyes irányt és szinte minden évben tartoltak a brit blues-rock díjkiosztókon. 2016 októberében megjelent dupla koncertlemezükkel tökéletesen foglalják össze az eddig megtett utat, és megérdemelten zsebelték be az újabb trófeákat, a szinte ’best of’ lemeznek is beillő kiváló élő anyaggal.
Kis szerencsével sikerült egy dátumot elcsípnünk az igen sűrű tavaszi KING KING turnéban, így végre a hazai közönség is élvezheti majd élőben a ’70-es évek rockzenéjéből (is) táplálkozó dallamos blues-rock dalokat, Alan Nimmo remek hangjával és kiváló gitárjátékával megfűszerezve. A hatások és tradíciók tisztelete mellett így kell szólnia napjainkban egy blues-rock zenekarnak!
A budapesti koncertet a szintén brit ZEALS nyitja majd, melynek zenekarvezető frontembere ismerős lehet majd sokaknak, hiszen az énekes/gitáros Harrisen Larner-Main az utóbbi öt évben szinte hazajár az A38 Hajóra, hogy részt vegyen a már hagyományos Nemzetközi Gary Moore Emlékesteken.
- Ajánlott hivatalos KING KING videó a 2015-ös albumról: „Rush Hour” –
- Ajánlott hivatalos KING KING videó a 2016-os koncertlemezről: „Waking Up” –
- Ajánlott hivatalos ZEALS videó a 2016-os EP-ről: „Playing Games” -

KING KING DISZKOGRÁFIA:
- Take My Hand (2011)
- Standing In The Shadows (2013)
- Reaching For The Light (2015)
- King King Live (2016)

KING KING:
Alan Nimmo – gitár/ének
Bob Fridzema – billentyűs hangszerek/vokál
Lindsay Coulson – basszusgitár
Wayne Proctor – dob/vokál

Az este menetrendje:
19:00 – Kapunyitás
20:00 – ZEALS (UK)
21:00 – KING KING (UK)

Helyszín: A38 Hajó - koncertterem // Műfaji besorolás: Rock / Blues
Belépő: elővételben 3900 Ft, a koncert napján 4500 Ft
Jegyek kaphatók a budapesti Musicland lemezboltban, az A38 Hajón, valamint a www.a38.hu weboldalon.

További információ:
http://www.kingking.co.uk
https://www.facebook.com/events/585376048314679
https://www.a38.hu/

Kortárs Zenei Napok Pécsett

2017. március 24.



Kortárs Zenei Napok
tavaszi zenéje Haydn, Kodály, Eötvös és Ligeti jegyében
2017. március 24-25. (péntek-szombat), Pécs

Eredeti kompozíciók, egy bécsi klasszikus szerző művének újragondolása, zenében megfogalmazott örök emberi kérdésekre adott 21. századi válaszok szólalnak meg fiatal muzsikusok által március 24-25. között Pécsett, a Kortárs Zenei Napokon.

Nagyböjti elcsendesedésre és egyben másfélszáz évet átívelő zenei utazásra hív a Hét szó című előadás, mely Joseph Haydn Krisztus hét szava a Keresztfán című művének újragondolása a Classicus Quartet előadásban. A különleges miliőjű pécsi Püspöki Palota Díszterme március 24-én, pénteken este 18 órától izgalmas zenei alkotóműhellyé alakul át. Hét tehetséges, fiatal magyar zeneszerző – Balogh Máté, Tornyai Péter, Horváth Márton Levente, Dargay Marcell, Kedves Csanád, Sándor László és Laczkó Bálint – kortárs kommentárokkal kiegészített munkája bemutatja, miként viszonyulnak a szerzők egy közel 230 évvel ezelőtt született zenei szöveghez. Reflexióik nemcsak a közvetlen zenei kontextusaikhoz illeszkednek szervesen, hanem a mű egészét átszövő, rejtett analógiák mentén is összetartoznak.

A Filharmónia Magyarország által megálmodott program nagyböjti áhítatra és tavaszi örömzenére egyaránt lehetőséget ad. Szamosi Szabolcs, a Filharmónia Magyarország Nkft. ügyvezető igazgatója, orgonaművész kiemelte: „Cégünk nemcsak a fiatal művészek, köztük a komponisták tehetségnek kibontakoztatásában elkötelezett. A kortárs zeneművészet egyedi, újszerű áramlatainak bemutatása is a feladatunk.” Ennek jegyében március 25-én, szombaton 19 órától a Zsolnay Kulturális Negyed Apostolos termében Tavaszi zene füleinknek címmel a legismertebb 20. századi magyar zeneszerzők – Bartók, Ligeti, Kurtág, Eötvös – művei előtt tiszteleg Kiss Péter zongoraművész és Szűcs Péter klarinétművész. A műsorban egy-egy kompozíciójával szerepel Orbán György és Dubrovay László: művészetükben egyedi módon ötvöződik a hagyományok ápolása és az újítás iránti igény. A tavasz újjászületést ünneplő időszakának hangulatát visszhangzó zongora és a klarinét kettős a művészi megoldások sokszínűségének bemutatására törekszik. A művek közötti ismeretterjesztő átvezetések (a művészek tolmácsolásában), összetettebb képet nyújtanak a zenék hátteréről és biztosítékot jelentenek a zenét kedvelő publikum számára a művek mélyrehatóbb megismerésére.

A Filharmónia Magyarország ifjúsági programjaiba is beépíti a kortárs zenei nevelést. A Kortárs Zenei Napokon belül Kodály Zoltán halálának 50. évfordulója tiszteletére két pécsi gimnázium diákjai interaktív koncerten találkozhatnak új zenei hangzásokkal. Március 24-én Oláh Dezső: Kodály a’la Trio előadásán a fiataloknak lehetősége nyílik saját kreativitásuk megmutatására. A kodályi témákra íródó szerzemények egyben tisztelgést is kifejeznek Kodály munkássága és zenei szelleme előtt.

A Kortárs Zenei Napokat követően, március 26-án, vasárnap 11 órától a pécsi Zsolnay Negyed E78-as Panorámatermében az EGT Alapok támogatásával megvalósuló Korunk zenéje - Zene lábainknak! módszertani projekt workshopjának nyilvános zárókoncertjén fiatal zene- tánc- és drámapedagógusok, művészek a tavaly októberben indult pedagógiai kísérlet tanórán is alkalmazható módszertárából adnak ízelítőt, mely a klaszikus zene és a kortárs táncművészet élményközpontú befogadására ad majd lehetőséget tanárnak és gyermeknek egyaránt.

A Kortárs Zenei Napok Hét szó és Tavaszi zene füleinknek hangversenyére jegyek válthatók a Filharmónia Magyarország pécsi jegyirodájában (Kodály Központ, Breuer Marcell sétány 4., telefon: 06 72 310 539) és a www.jegymester.hu oldalon.

További információ: www.filharmonia.hu

MAO plays The Far East Suite by Ellington and Strayhorn

2017. március 24.



2017.március 24. (péntek) 21:00, Opus Jazz Club

Művészeti vezető: Fekete-Kovács Kornél

A legendás szerzőpáros, Duke Ellington és Billy Strayhorn közös munkásságából méltán a legszebbnek nevezett darabok kerülnek terítékre a Modern Art Orchestra előadásában március 24-én, pénteken, este 9 órától az Opus Jazz Clubban.

A mű egy igazán kalandos nemzetközi turné emlékeit önti zenei kompozícióba, melyen Ellington és a zenekara vett részt, és amelynek során a Közel-Kelet minden nagyvárosában, többek között a művekben megjelenített Delhiben, Isfahan-ban, Amad-ban, valamint a távol-keleti Japánban is játszottak. Az utazás - habár a Kennedy-gyilkosság miatt diplomáciai okokból félbeszakadt - akkora hatással volt a zeneszerzőkre, hogy pár hónappal később négy új darabot mutattak be Angliában "Expressions of the Far East" címmel. Ebből kerekedett a New York-ban rögzített "The Far East Suite", mely egyben a szerzőpáros egyik tagja, Strayhorn legutolsó, életében kiadott szerzeményeit is magában foglalja.

Csodálatos zenei világba kalauzol el tehát minket a Modern Art Orchestra, egyfajta ősbemutatóként, eredeti hangszerelésben adva elő ezeket a dalokat, melyeket ebben a formában Magyarországon még sohasem hallhatott a közönség.

Jegyek: 1300 forintos áron kaphatóak a helyszínen, valamint az InterTicket országos JEGYPONT hálózatában, és a jegy.hu oldalon.

További információ:
www.mao.hu
www.bmc.hu

Robert Musil: A rajongók a Nemzetiben!

2017. március 23.



A Vörösmarty Színház vendégjátéka a Nemzeti Színházban
Robert Musil: A rajongók
2017. március 22-23., 19:00, Nemzeti Színház-Gobbi Hilda Színpad


A székesfehérvári Vörösmarty Színház különleges hangulatú és látványvilágú előadásával Budapesten vendégszerepel: Robert Musil A rajongók c. darabja Szikora János rendezésében a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán látható 2017. március 22-én és 23-án. A előadással a szerző emléke előtt is tisztelegnek, halálának 75. évfordulója alkalmából.

A tavalyi évadban Szikora János úgy gondolta, elérkezett az idő, hogy a magyar közönség is megismerje ezt a kivételes szellemi izgalmat tartogató művet. A megvalósítás örömeiről a következőket mondta: „1993-ban jelent meg magyarul a Színház c. folyóirat mellékletében, bár ezt megelőzően kéziratban is megkaptam a darab fordítójától, Györffy Miklóstól. Amikor elolvastam, ugyanaz az érzés kerített hatalmába, mint amikor először olvastam Nádas Pétert, vagy amikor először forgattam Botho Strauss Az idő és a szoba c. darabját. Miután elolvastam Musil művét, rögtön tudtam, hogy ez a darab az enyém. Ritkán került a kezembe olyan mű, ahol az érzéki és a szellemi ilyen szoros szimbiózisban működött volna együtt. Itt soha nem billen el a mérleg, nem lesz belőle perverzió, de nem lesz száraz filozófia sem. Én mindig az ilyen darabokat kerestem, mert azt hiszem, ehhez az egyensúlyhoz értek igazán. Azt viszont nem gondoltam, hogy ilyen sok idő fog eltelni a szándék és a megvalósítás között.”

A megvalósításra ugyanis több mint húsz évet kellett várni, de talán ennyi idő kellett ahhoz, hogy a megfelelő csapatot találja meg a műhöz. „Számomra Musil nem egy színdarab a sok közül. Azért rendeztem meg, mert szeretném megosztani azt a szellemi élményt, ami A rajongók olvasásából fakadt bennem, és egyben ráirányítani a figyelmet Musilra, a 20. század egyik legnagyobb szellemi óriására, aki sem életében, sem halála után nem élvezhetett olyan népszerűséget, mint mondjuk kortársa, Thomas Mann” – vallja a rendező.

A darab mondanivalójáról a főszereplő Thomast alakító Lábodi Ádám így nyilatkozik: „Az egymás közti viszonyok tiszták, de Musil súlyos gondolatokat fogalmaz meg a világról, a létezésről, kapcsolatokról, és hogy milyen problémáik vannak azoknak az embereknek, akiknek tulajdonképpen nincsenek is kézzelfogható gondjaik. Egészségesek, okosak, szépek, fiatalok, dúsgazdagok, kifinomultak. Minden adva van egy boldog élethez, de ők elkövetik azt a hibát, hogy csak elmélkednek, és közben elfelejtenek élni... Számomra nagyon fontos, hogy a darab felmutatja: lehetséges a változás, a változtatás. Hogy akár egy trauma kapcsán végre rálássunk az életünkre és bátran változtassunk rajta.”

A főszereplő Mariát játszó Törőcsik Franciska szerint a szereplők többek között arra keresik a választ, hogy mi működteti a kapcsolataikat: „Olykor meghatározhatatlan érzések, vonzódások, eszmék, és sokszor egyszerűn csak az érdekek. A darabban megjelenő alakok együtt nőttek fel, szinte testvéri kapcsolatban állnak. Az ő életükben is megjelennek a hagyományos társadalmi formák, például a házasság. De ezek az emberek nem tudják elfogadni a kötelező kereteket. A két főszereplő férfi megértette azt a gondolatot, ami a darabban is megjelenik, hogy az élet egy olyan egyenlet, amelyben vannak állandó tényezők, de ismeretlenek is, amiket be kell helyettesíteni bizonyos fogalmakkal, például vallás, szeretet, gyűlölet, hogy tudjanak élni. Musil szereplői nem tudják elfogadni ezt, mert annál összetettebben gondolkodnak.”

Az előadás jelmeztervezője, az érzéki és kifinomult anyagok mestere, Zoób Kati így nyilatkozik Musil művéről: „Nagyon komplikált, rendkívül érzékeny darab. Érzelmekkel és gondolatokkal kísérletező mű, kifinomult nyelvezettel, négy emberről, akiket lelki és szellemi hasonlóságok fűznek össze és ellentétek választanak el. Sok összetevős a rajongás részemről is, nagyon megfogott az a speciális létezés, amiben a szereplők élnek. Musil szellemiségének rétegei kísérleteznek az én érzékeimmel is. De, ha János nélkül olvasom, soha nem érintett volna úgy meg, mint általa. Az ő rendezői intellektusán keresztül egy egészen egyedi értelmezést és világot kapok.”

Morcsányi Géza, az előadás dramaturgja rendkívül jó arányérzékkel, finoman bánt a művel, minden lényeges mozzanat megőrződött, viszont számtalan olyan túlírt mondat hullott ki, amelyek csak olvasva élvezhetők, elmondva követhetetlenek.


A rajongók ősbemutató Magyarországon, 2016-ban a Budapesti Tavaszi Fesztivállal közösen készült.

Színlap

Szereplők:
Thomas: Lábodi Ádám
Maria, a felesége: Törőcsik Franciska
Regine, Maria húga: Varga Lili
Anselm: Andrássy Máté
Josef, Regine férje, egyetemi professzor: Egyed Attila
Stader, a Newton, Galilei & Stader detektíviroda tulajdonosa: Kuna Károly
Mertens kisasszony: Kerkay Rita
Cselédlány: Soltész Rita

Fordította: Győrffy Miklós
Dramaturg: Morcsányi Géza
Díszlettervező: Szikora János
Jelmeztervező: Zoób Katti
A rendező munkatársa: Bischof Ildikó

RENDEZŐ: SZIKORA JÁNOS

Robert Musil a XX. század egyik legmeghatározóbb írója. Proust: Az eltűnt idő nyomában, Joyce: Ulyssese és Musil: A tulajdonságok nélküli ember című regénye korunk posztmodern művészetének szellemi alappillérei. Musil életében egyetlen darabot írt, A rajongókat, amelynek irodalmi értéke legjobb prózáinak szintjén mozog. 1920-ban, Berlinben volt az ősbemutatója, azt követően főleg német nyelvterületen játszották, ahol mindig a legrangosabb színházaknál (lásd Schaubühne, Burgtheater), a legnagyobb színészek és rendezők bravúrdarabja volt. Magyarországon soha nem mutatták be, noha Győrffy Miklós fordítása 1993-ban jelent meg a Színház mellékletében.

A Vörösmarty Színház úgy gondolta, hogy elérkezett az idő, hogy a magyar közönség is megismerje ezt a kivételes szellemi izgalmat tartogató művet.

A darab egy jómódú polgári család villájában játszódik. Főhőse két házaspár, ahol a nők testvérek. Az idősebb testvér házába beállít a húga a szeretőjével, akiket a húg férje rajtakapott, és most menekülniük kell, mert a férj gyilkossággal fenyegetőzik. Hosszú diskurzus és lelki tusa kezdődik a két nő között arról, hogy mi a helyes: visszamenni a házasságba, vagy inkább elmerülni az ismeretlen szerelemben? Közben telnek a napok, és a fiatal lány nővére és szeretője között váratlan, és egyre elementárisabb erejű vonzalom alakul ki, majd a nővér megszökik húga szeretőjével. Ekkor a nővér elhagyott férje bevallja a magára maradt lánynak, hogy házasságuk tulajdonképpen csőd volt, mert ő valójában belé volt szerelmes, csak nem volt bátorsága bevallani. Kiderül, hogy évekkel korábbi rejtett érzelmeik közösek voltak. Ennek ellenére a fiatal lány nem él ezzel az új lehetőséggel, hanem egy forró, érzéki pillanatban váratlanul elmenekül. Merre visz az útja? Az öngyilkosságba? A szabadságba? A darab Musil nagyregényeihez hasonlóan talányos nyitottságban hagyja a történet végét.

A bergmanni mélységű szituációk végtelen láncolata, valamint a lelki élet kiismerhetetlenségének tébolyát intellektuálisan feldolgozni képtelen figurák groteszk helyzetkomikuma lebilincselő élményt kínál színésznek és nézőnek egyaránt.

Robert Musil: A rajongók a Nemzetiben!

2017. március 22.



A Vörösmarty Színház vendégjátéka a Nemzeti Színházban
Robert Musil: A rajongók
2017. március 22-23., 19:00, Nemzeti Színház-Gobbi Hilda Színpad


A székesfehérvári Vörösmarty Színház különleges hangulatú és látványvilágú előadásával Budapesten vendégszerepel: Robert Musil A rajongók c. darabja Szikora János rendezésében a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán látható 2017. március 22-én és 23-án. A előadással a szerző emléke előtt is tisztelegnek, halálának 75. évfordulója alkalmából.

A tavalyi évadban Szikora János úgy gondolta, elérkezett az idő, hogy a magyar közönség is megismerje ezt a kivételes szellemi izgalmat tartogató művet. A megvalósítás örömeiről a következőket mondta: „1993-ban jelent meg magyarul a Színház c. folyóirat mellékletében, bár ezt megelőzően kéziratban is megkaptam a darab fordítójától, Györffy Miklóstól. Amikor elolvastam, ugyanaz az érzés kerített hatalmába, mint amikor először olvastam Nádas Pétert, vagy amikor először forgattam Botho Strauss Az idő és a szoba c. darabját. Miután elolvastam Musil művét, rögtön tudtam, hogy ez a darab az enyém. Ritkán került a kezembe olyan mű, ahol az érzéki és a szellemi ilyen szoros szimbiózisban működött volna együtt. Itt soha nem billen el a mérleg, nem lesz belőle perverzió, de nem lesz száraz filozófia sem. Én mindig az ilyen darabokat kerestem, mert azt hiszem, ehhez az egyensúlyhoz értek igazán. Azt viszont nem gondoltam, hogy ilyen sok idő fog eltelni a szándék és a megvalósítás között.”

A megvalósításra ugyanis több mint húsz évet kellett várni, de talán ennyi idő kellett ahhoz, hogy a megfelelő csapatot találja meg a műhöz. „Számomra Musil nem egy színdarab a sok közül. Azért rendeztem meg, mert szeretném megosztani azt a szellemi élményt, ami A rajongók olvasásából fakadt bennem, és egyben ráirányítani a figyelmet Musilra, a 20. század egyik legnagyobb szellemi óriására, aki sem életében, sem halála után nem élvezhetett olyan népszerűséget, mint mondjuk kortársa, Thomas Mann” – vallja a rendező.

A darab mondanivalójáról a főszereplő Thomast alakító Lábodi Ádám így nyilatkozik: „Az egymás közti viszonyok tiszták, de Musil súlyos gondolatokat fogalmaz meg a világról, a létezésről, kapcsolatokról, és hogy milyen problémáik vannak azoknak az embereknek, akiknek tulajdonképpen nincsenek is kézzelfogható gondjaik. Egészségesek, okosak, szépek, fiatalok, dúsgazdagok, kifinomultak. Minden adva van egy boldog élethez, de ők elkövetik azt a hibát, hogy csak elmélkednek, és közben elfelejtenek élni... Számomra nagyon fontos, hogy a darab felmutatja: lehetséges a változás, a változtatás. Hogy akár egy trauma kapcsán végre rálássunk az életünkre és bátran változtassunk rajta.”

A főszereplő Mariát játszó Törőcsik Franciska szerint a szereplők többek között arra keresik a választ, hogy mi működteti a kapcsolataikat: „Olykor meghatározhatatlan érzések, vonzódások, eszmék, és sokszor egyszerűn csak az érdekek. A darabban megjelenő alakok együtt nőttek fel, szinte testvéri kapcsolatban állnak. Az ő életükben is megjelennek a hagyományos társadalmi formák, például a házasság. De ezek az emberek nem tudják elfogadni a kötelező kereteket. A két főszereplő férfi megértette azt a gondolatot, ami a darabban is megjelenik, hogy az élet egy olyan egyenlet, amelyben vannak állandó tényezők, de ismeretlenek is, amiket be kell helyettesíteni bizonyos fogalmakkal, például vallás, szeretet, gyűlölet, hogy tudjanak élni. Musil szereplői nem tudják elfogadni ezt, mert annál összetettebben gondolkodnak.”

Az előadás jelmeztervezője, az érzéki és kifinomult anyagok mestere, Zoób Kati így nyilatkozik Musil művéről: „Nagyon komplikált, rendkívül érzékeny darab. Érzelmekkel és gondolatokkal kísérletező mű, kifinomult nyelvezettel, négy emberről, akiket lelki és szellemi hasonlóságok fűznek össze és ellentétek választanak el. Sok összetevős a rajongás részemről is, nagyon megfogott az a speciális létezés, amiben a szereplők élnek. Musil szellemiségének rétegei kísérleteznek az én érzékeimmel is. De, ha János nélkül olvasom, soha nem érintett volna úgy meg, mint általa. Az ő rendezői intellektusán keresztül egy egészen egyedi értelmezést és világot kapok.”

Morcsányi Géza, az előadás dramaturgja rendkívül jó arányérzékkel, finoman bánt a művel, minden lényeges mozzanat megőrződött, viszont számtalan olyan túlírt mondat hullott ki, amelyek csak olvasva élvezhetők, elmondva követhetetlenek.


A rajongók ősbemutató Magyarországon, 2016-ban a Budapesti Tavaszi Fesztivállal közösen készült.

Színlap

Szereplők:
Thomas: Lábodi Ádám
Maria, a felesége: Törőcsik Franciska
Regine, Maria húga: Varga Lili
Anselm: Andrássy Máté
Josef, Regine férje, egyetemi professzor: Egyed Attila
Stader, a Newton, Galilei & Stader detektíviroda tulajdonosa: Kuna Károly
Mertens kisasszony: Kerkay Rita
Cselédlány: Soltész Rita

Fordította: Győrffy Miklós
Dramaturg: Morcsányi Géza
Díszlettervező: Szikora János
Jelmeztervező: Zoób Katti
A rendező munkatársa: Bischof Ildikó

RENDEZŐ: SZIKORA JÁNOS

Robert Musil a XX. század egyik legmeghatározóbb írója. Proust: Az eltűnt idő nyomában, Joyce: Ulyssese és Musil: A tulajdonságok nélküli ember című regénye korunk posztmodern művészetének szellemi alappillérei. Musil életében egyetlen darabot írt, A rajongókat, amelynek irodalmi értéke legjobb prózáinak szintjén mozog. 1920-ban, Berlinben volt az ősbemutatója, azt követően főleg német nyelvterületen játszották, ahol mindig a legrangosabb színházaknál (lásd Schaubühne, Burgtheater), a legnagyobb színészek és rendezők bravúrdarabja volt. Magyarországon soha nem mutatták be, noha Győrffy Miklós fordítása 1993-ban jelent meg a Színház mellékletében.

A Vörösmarty Színház úgy gondolta, hogy elérkezett az idő, hogy a magyar közönség is megismerje ezt a kivételes szellemi izgalmat tartogató művet.

A darab egy jómódú polgári család villájában játszódik. Főhőse két házaspár, ahol a nők testvérek. Az idősebb testvér házába beállít a húga a szeretőjével, akiket a húg férje rajtakapott, és most menekülniük kell, mert a férj gyilkossággal fenyegetőzik. Hosszú diskurzus és lelki tusa kezdődik a két nő között arról, hogy mi a helyes: visszamenni a házasságba, vagy inkább elmerülni az ismeretlen szerelemben? Közben telnek a napok, és a fiatal lány nővére és szeretője között váratlan, és egyre elementárisabb erejű vonzalom alakul ki, majd a nővér megszökik húga szeretőjével. Ekkor a nővér elhagyott férje bevallja a magára maradt lánynak, hogy házasságuk tulajdonképpen csőd volt, mert ő valójában belé volt szerelmes, csak nem volt bátorsága bevallani. Kiderül, hogy évekkel korábbi rejtett érzelmeik közösek voltak. Ennek ellenére a fiatal lány nem él ezzel az új lehetőséggel, hanem egy forró, érzéki pillanatban váratlanul elmenekül. Merre visz az útja? Az öngyilkosságba? A szabadságba? A darab Musil nagyregényeihez hasonlóan talányos nyitottságban hagyja a történet végét.

A bergmanni mélységű szituációk végtelen láncolata, valamint a lelki élet kiismerhetetlenségének tébolyát intellektuálisan feldolgozni képtelen figurák groteszk helyzetkomikuma lebilincselő élményt kínál színésznek és nézőnek egyaránt.

GrundDay - Dürer Kert

2017. március 25.



A Dürer Kertben most szombaton Mátyás Attila, az Asphalt Horsemen és a The Trousers húzza majd a talp alá valót. Ha kedveled a kompromisszumoktól mentes, izgalmas, pörgős, odamondós rock’n’roll zenét, akkor ott a helyed ezen az estén!

Mátyás Attilát legtöbben a mára már kultikussá vált F.O. System, a "mocskos" rock-ot játszó Sex Action vagy a pszichedelikus hangzásvilágú Agnus Dei énekes-gitáros frontembereként ismerhetik. A zenész 2006 óta leginkább saját zenekarával a Mátyás Attila Band nevű formációval játszik.

A gödöllői Asphalt Horsemen eleinte csak örömzenélésnek indult 2010-ben. A tagok meglévő zenekaraik mellett, saját maguk szórakoztatására jártak össze, és néhány Lynyrd Skynyrd-, Black Stone Cherry- és Pride & Glory-feldolgozás után kezdtek saját dalokat írni. Klasszikus southern rock az Asphalt Horsemen stílusa, amit már első saját szerzemények, a Grip in Hand és a Runman is jól tükröztek. 2016. novemberében megjelent a második lemezük „Brotherhood” címmel, amely számos pozitív kritikát kapott.

The Trousers A 2006 óta aktív budapesti garázsrock/hardrock banda stílusa 2010-es SOUL MACHINE című lemezükön kristályosodott ki, amit valahol a klasszikus, 70-es évekbeli kemény rock and roll és a 2000 utáni garázsrock metszéspontjaiban lehetne elhelyezni. A lemez Fonogram-jelölést kapott, akárcsak a 2013-as FREAKBEAT, amin vendégszerepelt egyik legnagyobb példaképük, a svéd NICKE ANDERSSON (ex- THE HELLACOPTERS, IMPERIAL STATE ELECTRIC). Eddigi utolsó anyaguk a 2015-ös MOTHER OF ILLUSION a hazai sikerek mellett a világ számos országban kapott rendkívül pozitív kritikákat; ennek folytatása ez év második felében várható. A hazai klubok és fesztiválok mellett játszottak/játszanak Európa számos városában.

2017. március 25., 20:00
Budapest - Dürer Kert - Középső terem

20:00 - Kapunyitás
20:45 - Asphalt Horsemen
22:00 - MAB
23:15 - The Trousers

Belépő 1500 Ft

További információ:

https://www.facebook.com/MatyasAttilaBand/?fref=ts
https://www.facebook.com/asphalthorsemen/?fref=ts
https://www.facebook.com/thetrousers/?fref=ts

Valamint a Dürer Kert oldalán az eseményben:

https://www.facebook.com/events/1749360595286515/?fref=ts

Márciusban Újra Kezdjük! - Juhász Dávid kiállítása

2017. március 22.



MUK – Márciusban Újra Kezdjük!

 

Juhász Dávid kiállítása
2017. március 22. - április 11.
Pintér Galéria (1055, Budapest, Falk Miksa u. 10.)

Éppen hatvan éve, 1957 márciusában söpört végig Magyarországon az a nagy leszámolási hullám, amely többezer civilt juttatott Kádár börtöneibe. Sokan kerültek fogságba azok közül, akik túlélték az utcai harcokat és a forradalom leverése után nem menekültek külföldre: ekkor rajtuk statuált példát a rendszer. Civilek ezreit vették őrizetbe március közepén, bebörtönzésükhöz jó apropót biztosított az 1956. november 4. után falragaszokon, falfirkákon terjedő jelszó: Márciusban Újra Kezdjük!

Juhász Dávid festőművész portrésorozata azokat a fiatal férfiakat helyezi reflektorfénybe, akik a forradalmat szabadságharccá változtatták. A kemény magé – melósoké, fiatal suhancoké –, akik nem féltek fegyvert ragadni, és akik helytállásukkal súlyt adtak a békésen felvonuló tömegek által elindított folyamatoknak. A fiatal festő kendőzetlen portréival arra keresi a választ: mi vitte utcára ezeket a fiúkat? A férfi psziché motivációit, az ösztönös, feltétel nélküli szerepvállalás mechanizmusát kutatja, miközben drámai hangú képeivel egyszersmind emléket is állít ezeknek a forradalmároknak.
A korabeli fotók ihlette festmények fegyelmezett színhasználattal, expresszív módon láttatják a harcok résztvevőit, akik közt szerepel olyan, aki elesett, van olyan, akit elfogtak és kivégeztek, de nem egy olyan is akad, akiről nem tudunk semmit. Miközben a kiállítás egyfajta mementója akar lenni a mártírhalált halt forradalmároknak, egyben fel is hívja a figyelmet arra: az ő elnyomásra adott ösztönös, radikális válaszuk örökérvényű. A hősiesség nem egy elvont fogalom, sokkal inkább elemi ösztön. Valami, ami minden férfi lelke mélyén ott lapul.

Bővebb információ: www.juhaszdavid.com/muk

A kiállítást az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatja.

Juhász Dávid 1979-ben született Budapesten. A kezdetektől hobbiként űzött festészet később, bölcsészettudományi tanulmányai mellett fokozatosan egyre nagyobb szerepet töltött be az életében, és a mai napig párhuzamosan fut történelemtanári hivatásával. Festeni magán úton tanult, többek közt Baska József műhelyében. Képeire a drámai hangnem jellemző. Expresszív, realista festészetében a karakterekre helyezi a hangsúlyt. Érzékenyen fordul a peremre szorult, nehézsorsú emberek felé. Szociális szerepvállalása révén közelebbről is megismerte a hajlék nélkül élő emberek világát, ez ihlette Csavargók című portrésorozatát. Apa-fiú kettős portréival már a klasszikus férfi szerep napjainkban elmosódó kontúrjait keresi, s ez a tapogatózás bontakozik tovább a pesti srácok alakjait felvonultató sorozatában is. Drámai feszültséget árasztó figuráin keresztül a fegyveres harc felvállalásának lélektanát boncolgatja.

Főbb kiállításai:
2009. április 24. Bárka Színház – „S háltak az uccán”
2011. június 18. Silhouette Art&Café Galéria, Szentendre – Szembesítés
2011. október 7. Doboz, a Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál rendezésében – Túlélők
2012. október 11. Aranytíz Kultúrház – Fröccs!

***

Facebook: Juhászpaintings

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!