Főkép

A mostani ajánlót ezúttal egy sajnos meglehetősen kis ismertségnek örvendő, ám annál fontosabb irodalmi vállalkozás bemutatásának szentelném, amelyet az Ab Art kiadó visz végbe immár évek óta. Ez a kis kiadó kitartó rendszerességgel jelenteti meg a kortárs világlíra idehaza gyakorlatilag teljességgel ismeretlen alkotóit, akikről lehet, hogy korábban nem is hallottunk, de akiket megismerve azonban garantáltan új, eddig ismeretlen világokba nyerhetünk betekintést.

 

A kiadó a tavasz folyamán három szerzőtől (két dél-koreaitól és egy vietnámitól) is jelentetett meg egy-egy vékonyka kötetet, amelyek már csak egzotikumoktól is fogva érdekesek lehetnek bárki számára.

 

Fehér madár rebben az ég felé.

A verset olvasó tanár sziluettje

Szomorú verssé válik.

 

Az első kötet, a Szerelem nulla foka alkotója a több dél-koreai, illetve amerikai egyetemen is oktató Kim Kooseul, aki műveiben többek között saját hányatott sorsú gyermekkorát („Elveszett sikátorok”), az ázsiai költészetre olyannyira jellemző lírai szépségű természeti képeket („Hóvirágok”), valamint saját dél-koreai („Zászlók suttogása”), illetve külföldi irodalomhoz („Tűnődések a földalattiról – Dosztojevszkij nyomán”) való viszonyát írja le. De egy-egy rövid versében megfogalmazza sajátos arc poeticáját is:

 

Versírás

 

Verset Írni

Annyi mint hosszan bámulni

A legrejtettebb sebhelyet,

Ellenőrizni az ellátását,

Óvatosan letekerni

A szoros kötést fölüle.

 

Titokban újra és újra a heget bámulni

A fájdalom szívébe nézi úgy

Hogy ne láthassa senki,

Ez bátor és dicsőségre méltó.

Egy költő után szabadon,

Aki azt mondta

A költészet fájdalom és dicsőség.

 

Honfitársa, a 75 éves Choi Dong-Ho bár hazájában immár kortárs klasszikusnak számít, mégsem egy gyűjteménnyel, hanem a legújabb (2014 és 2019 között született) verseivel jelent meg először magyarul. A császárpillangó ébredése című kötetben az idős mester főleg röpke, elillanó pillanatokat („Kéz”), gyönyörű természeti képek, illetve a régi, a 21. századra már eltűnőben lévő, hagyományos életmódot örökíti meg.

 

Mikor a nap hosszú útjától kifáradva sápadtan

A hegy mögé bukik

 

Egy fehér füstcsík leng

Tekereg virágszárként fölfelé az égre

 

A hegy lábához tapadt vályogkunyhóban

Megterítve az asztal sosem tért fiúknak

 

Görnyedt hát árnyéka a falon

Valaki elveszetten a petróleumlámpa fölé guggol

 

A harmadikként bemutatandó alkotó, a kortárs vietnámi költészet egyik legnagyobb alakja, a háborús időkben született, így gyakran a háborút, illetve annak utóhatásait megéneklő Phan Hoang. Mivel a szerző a félig-meddig még mindig kommunista állam egyik központilag is elismert szerzője, nem csoda, hogy A hagyomány megkérdőjelezése című kötetének címadó darabjában megkérdőjelezi a délkelet-ázsiai ország hagyományokra épülő költészetét, és új utak keresésére szólítja fel költőtársait. De több versében is aktívan reflektál a hazai- és a világpolitikára is.

 

Senki nem volt senkinél több, amikor még
a bölcsőben sírdogáltál.

 

Azt hiszem, mindhárom szerző olyan szintet képvisel, amelyet érdemes megismerni minden költészetbarátnak, és ha azt is hozzáteszem, hogy immár 29 kötet jelent meg a Lyra omnis sorozatban, akkor nem lenne meglepő, ha sokaknak ez a három ázsiai alkotó jelentene belépőt ebbe a sorozatba.