Főkép

Picit meglepődtem, amikor kiderült, hogy ez már a negyedik alkalom, amikor a görög Dimitris Mystakidis lemezéről írok – hiába, hét év elég hosszú idő a zeneiparban, és szerencsére vannak termékeny művészek, akik nem tízévente jelentkeznek új anyaggal, hanem két-három évente. Nála csak azért kell ennyit várni, mert minden alkalommal új útra indul.

 

A korábbiakhoz képest most azt jelenti a változást, hogy ezúttal többnyire saját dalai kerültek fel az albumra, és nem hajdan népszerű számokat porolt le (a nem saját számok is kortárs darabok). A muzsika alapját természetesen a görög népzene és a rembétiko adja, ezekből formálódik, alakul ki valami új. Legalább ennyire fontos, ha nem fontosabb a mondanivaló. Dimitris Mystakidis elmondása szerint a szövegeket azok az események ihlették, amelyeket manapság lát a világban – és amelyektől egyáltalán nem lesz boldogabb.

 

Legjobban azok a számok tetszenek, amelyekben vendégénekesekkel játszik együtt. Eleni Vitalis a „Moirasma”, míg Martha Fritzila a „Apo mikri” című számban működik közre. Érdekesnek találom, hogy az általános hangulat mégsem tűnik elkeseredettnek, inkább komolynak, picit olyan, mintha a zene önmagában feledtetné, elvonná a figyelmet a hétköznapok „szomorú” valóságától. Egyébként ahol Mystakidis maga veszi kézbe a mikrofont – jó példa erre a „Monologos theou” – ott is meggyőző, személy szerint kedvelem az orgánumát, és minden alkalommal, amikor meghallom a hangját, azonnal a budapesti fellépése jut az eszembe (az egy remek este volt). Mondanom sem kell, gitározni sem felejtett el, szóval azoknak is élményt jelent ez a korong, akik csak a gitárzenét kedvelik.

 

Úgy gondolom egy darabig rendszeresen a Morso albumot hallgatom majd, mert az eddig leírtakon túl remek a hangszerelése, lásd klipes „Monologos theou”-t. Minden nyomorúság és keserv mellet azért ott van a zenében az élet öröme – gondolok itt az albumzáró, klarinéttal és női vokállal kiegészített „Ti trehei sto Pagkrati?” című szerzeményre. Az album megírása során nyilvánvalóan nagyon hatott rá a rembétiko szellemisége, hangzása, de az is biztos, hogy nála nem egyszerű utánzásról, feldolgozásról van szó, hanem ahogyan megéli azt. Ezúttal beinvitált bennünket személyes terébe, hogy mellette ülve fedezzük fel, mit jelent számára ez a zene, és mit gondol jelenleg a világról.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Moirasma, Apo mikri, Geraki

2022-ben megjelent album (Fishbowl)

Weboldal: http://www.dimitrismystakidis.gr/

 

 

A zenekar tagjai:

Dimitris Mystakidis – gitár, ének, baglama

 

Közreműködők:

Vassilis Baharidis - dob, ütőhangszerek

Konstantis Pistiolis - duda

Vangelis Karipis - tamburin, ütőhangszerek

Sakis Karakostas - hegedű

Ilias Katsianos - elektromos gitár

Haris Lamprakis - ney

Dimitris Tsekouras - basszus

Thanasis Arhaniotis - dob

Dimitris Mystakidis - gitár, lute, elektronika

Alexis Apostolakis - dob

Nikos Tatasopoulos - tzouras, buzuki

Yiannis Antoniadis - klarinét

Iraklis Vavatsikas - harmonika

Avgerini Gatsi - ének

Christos Papadopoulos - klarinét

Kostas Mitropoulos - gitár

Eleni Vitali – ének

Martha Fritzila – ének

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Geraki 04:52
  2. Skytali 04:32
  3. Ahortago skyli 02:58
  4. Aima kai krasi 04:28
  5. Apo mikri 04:28
  6. Adiko kormi 03:21
  7. Oneira dolaria 03:20
  8. Moirasma 03:59
  9. Otan tha feygo 03:06
  10. Monologos theou 03:52
  11. Ti trehei sto Pagkrati? 03:08