Főkép

Apróhirdetés

 

Nevelőnő kerestetik egy előkelő, jómódú vidéki angol család négy gyermeke mellé. Az ideális jelölt rendelkezik az állás betöltéséhez szükséges szakképzetséggel, tapasztalattal, és a megfelelő ajánlásokkal; előny, ha sötét, rejtélyes múltja is van, amelyre a történet végén fény derülhet. További előny, de nem feltétel, ha a jelentkező jó emberismerő; az apró részletek sem kerülik el a figyelmét; illetve talpraesett és elég bátor ahhoz, hogy ne meneküljön hanyatt-homlok, amint felfedezi az első arra utaló gyanús jeleket, hogy az említett család talán nem teljesen… tökéletes.

 

A Mrs. England főhőse, Ruby May természetesen nem olvasott semmiféle, a fentiekhez hasonló apróhirdetést, mielőtt az England családhoz került dadaként. Elsősorban azért, mert valójában kiközvetítették, másrészt, mert valószínűleg nincs az az épeszű ember, aki egy ilyen fenyegető rejtélyekkel teli családhoz szívesen és önként elszegődik. Egy harmadik személy sorsáról szóló történet azonban mindenkit izgalomban tart – de még milyen izgalomban! – és ez az olvasó szerencséje.

 

Nem, May dadus jó regényhőshöz illően természetesen naivan és tudatlanul kerül Englandékhez, abban a hitben, hogy egy köztiszteletben álló pamutszövetgyáros és családja szolgálatába kerül, és ez nem kényszeríti semmiféle szembenézésre önmagával. Először valóban minden, ha nem is tökéletesnek, de elfogadhatónak tűnik: Mr. England maga megy a dada elé éjnek évadján, hogy szívélyesen fogadja; a gyerekek egytől egyig aranyosak és többé-kevésbé szófogadók. Ha ház többi szolgájával nem is jön ki maradéktalanul, Ruby elégedett az új helyével. Bár furcsállja, hogy Mrs. England kevés időt tölt gyermekeivel, és mintha állandóan gyengélkedne, az ennél aggasztóbb tény, hogy a gyerekeket egyenesen tilos anyjuk kizárólagos felügyeletére bízni, csak fokozatosan válik világossá előtte. Mikor aztán Mr. England a nagyobbik lányát minden addig hangoztatott meggyőződése ellenére hirtelen bentlakásos iskolába küldi, fia egészségét pedig egyenesen veszélyeztetni látszik döntéseivel, Ruby kénytelen a sarkára állni. A konfliktussal azonban lavinát indít el – nem csak a családban, de a saját lelkében is.  

 

A Mrs. England alapjául egy, az 1800-as évek végéből származó történet szolgált, de Stacey Hall nem csak egy egyszerű regényt kerekített belőle, hanem a feszültség tökéletes adagolásával roppant izgalmas elbeszéléssé is varázsolta azt. Bár a felszínen úgy tűnik, hosszú fejezeteken át másról sincs szó, mint egy nevelőnő új munkaadójához való megérkezéséről, és a körülményekkel való ismerkedéséről, már az elején érzi az olvasó, hogy valami nincs rendjén, így aztán, amíg keresi, pontosan mi az, csak pörgeti és pörgeti az oldalakat. Nem mindegyik szereplő kerek és emlékezetes karakter. Míg Mr. England kifejezetten izgalmas motivációkkal rendelkező szereplő, addig May dadus például, noha ő az elbeszélő, sötét hattértörténetétől eltekintve kifejezetten kétdimenziós volt a számomra; a rejtélyek másik forrását, a címadó Mrs. Englandet is sokkal inkább a történések határozzák meg, mint egyedi jellemvonások. A regény atmoszférája azonban olyan erős, hogy még a befejezés után is sokáig kísértettek bizonyos jelentek. (Az, ahogy Mr. England az éjszaka közepén maga megy May dadus elé, és alakja kibontakozik a sötétben, filmbe illően hátborzongató.) Magamat is megleptem azzal, hogy sokkal jobban élveztem az olvasását, mint amit a fülszöveg alapján vártam volna, a leginkább viszont a történet befejezése tetszett. A téma és a történelmi kor, amelyben játszódik, egyaránt kézenfekvővé tett volna egy minden részletre kiterjedő „happy end”-et, ennél azonban valami jóval életszagúbbat kapunk, amely mégsem hagy keserű szájízt maga után. Egy biztos: a szereplők mind tanultak valamit – és ezzel együtt változtak is – a regény végére; mi többet kívánhatnánk egy jó kortárs olvasmánytól? A Mrs. England után mindenképp a kezembe veszem majd Hall többi regényét is.