Javier Cercas: Terra Alta

Javier Marías közelmúltban bekövetkezett váratlan halála után azt hiszem, ezentúl az a Javier Cercas lesz a spanyolok első számú Nobel-esélyese, akit a hazai olvasók is jól ismerhetnek, hiszen már néhány éve elérhető tőle magyarul A határ törvényei és a Szalamiszi katonák is. Bár Cercas mindkét fent említett könyve kapcsolódik valamilyen módon bűncselekményekhez (ugyanez igaz számos magyarul nem megjelent művére is), de hosszú pályája során először 2019-ben írt igazi vérbeli krimit, mégpedig rögtön egy trilógia kezdődarabját, a pár hete a Helikon kiadónál megjelent Terra Altát.

Az igencsak vaskos kötet indítása a műfajhoz illően kellően brutális és hátborzongató, igazi telitalálat: egy unalmas vidéki kisvárosban felfoghatatlan kínzásokkal a testükön holtan találják a környék leggazdagabb házaspárját, a multinacionális céghálózatot magukénak tudó Adelléket; az első helyszínre érkező nyomozó pedig nem más, mint az a kőkemény Melchor Marín, aki rendőrként nem mindennapi múltat tudhat a háta mögött. Melchor ugyanis egy prostituált fia, aki egy meglehetősen erőszakos ifjúkor és egy gyorsan véget érő bűnözői pályafutás után évekre börtönbe kerül, ahol azonban egészen váratlanul az irodalom, pontosabban Hugo Nyomorultak-ja hatására átértékeli egész korábbi életét, és személyes példaképét Javert felügyelőben megtalálva rendőrnek jelentkezik, hogy egy pár kacskaringó után a kis vidéki katalán városban kössön ki.

A könyv felváltva meséli el a nyomozás és Melchor korábbi életének mozzanatait, ez természetesen megadja a szöveg dinamikáját. Cercas esetében érezhető, hogy egy hamisítatlan szépíróról van szó, hiszen olyannyira igaz a borítóra írt Vargas Llosa idézet - miszerint a szerző „nem tartja legfontosabb feladatának, hogy megoldja a bűntényt” -, hogy jelen esetben maga a bűncselekmény felderítése meglehetősen szürke, kiábrándító és a rejtvény pofonegyszerűen kitalálható (persze emiatt is üt majd nagyot a szokásos történetzáró fordulat). Bár természetesen ennek is megvan a maga oka. Cercas nem hiába töltött rengeteg időt valódi rendőrökkel a történet megírása idején, hiszen itt a nyomozás nem elsősorban egy magányos hős munkája, hanem egy csapaté, amelyet kötnek a szabályok, és a valóság törvényei. Itt nincsenek könnyű, instant megoldások, autós üldözések és akcióorgia. A Terra Alta ezen fele leginkább egy realista nyomozás nem túl fordulatos krónikája.

Számomra sokkal érdekesebb volt Melchor addigi sorsa és korábbi életének elbeszélése, a hozzá kapcsolódó plasztikusan kidolgozott mellékszereplők, a remekül felépített motivációk és a jó előre megágyazott fordulatok, az elsősorban a Nyomorultakhoz kapcsolódó irodalmi allúziók sora, valamint  az a számtalan fontos és megint csak jól átgondolt módon felvezetett téma (legyen az az illegális bevándorlás és az iszlamista terrorizmus kérdésköre, Katalónia függetlenedésének aktualitása, vagy a szerző kedvenc témaköre, a még mindig velünk élő spanyol polgárháború emléke), amelyek szintén fontos szerepet kapnak a regényben.

Azt hiszem, Javier Cercas legújabb, hazájában a rangos Planeta-díjat is elnyerő műve, a Terra Alta elsősorban azoknak lesz igazi csemege, akik nem egy vérbeli krimit, hanem inkább egy krimi-bőrbe bújtatott szépirodalmi alkotást keresnek, és azoknak, akik érdeklődnek nem csak a jelenkor társadalmi-kulturális kihívásai, de a 20. századi spanyol történelem jelenünket is befolyásoló hatásai iránt. Azt hiszem, ők találhatják meg leginkább a számításukat az idén hatvanéves szerző művével.