Főkép

Kezdem a cím magyarázatával. A magyar nyelvben a lamentálás többek között siránkozást, panaszkodást jelent. Xanthoula Dakovanou énekesnő lemezét a Görögország északnyugati részén található Epirusz zenei hagyományai (ez alatt a kereszténység előtti időket is ideértem), főként az itteni siratóénekek ihlették, ezért ezúttal ne keressünk tánczenét, mert főként szomorúságot és bánatot árasztó dalokat választott.

 

Amíg a szövegek tradicionálisak, a hangszerelés sokkal kísérletezőbb, és biztos kézzel kever más stílusokat a népzenébe. Az összhatás elsőre lehengerlő, legalább olyan elemi erejű, mintha elővennénk a családi fotóalbumot, és sorra felidéznénk minden elhunyt szeretettünk arcát, a hozzá fűződő jó és kevésbé jó emlékeinket. A zenében van valami egyetemleges és személyes, ami tényleg megállást parancsol, és óhatatlanul leültet bennünket egy székbe, hogy végighallgassuk a több mint egy órányi zenét. Persze szólhat háttérzeneként, csak annak nem sok értelmét látom, lévén itt nincsenek hagyományos értelemben vett slágerek, csak a veszteség érzése.

 

Meglepett, ahogyan Xanthoula Dakovanou siratóasszonyokat idéző stílusban énekel a „Vlacha” című számban, látszólag teljesen függetlenül az őt kísérő kórustól. Kicsit olyan volt ez, mint amikor a fájdalomtól mindenki csak magával törődik, kiadja a benne lévő szomorúságot, és mégis, a kaotikus hangegyvelegből létrejövő valamiben felfedezzük az eredeti dallamot.

 

Ha úgy jobban tetszik, akkor ez a lemez egyfajta spirituális utazás az emberi gyász vidékére, kísérlet a földi élet és a túlvilág közötti kapcsolat megteremtésére. Mi pedig megismerjük, miként lehet túlélni, feldolgozni a veszteség okozta gyászt. Közhely, de mégis igaz, hogy mindenki másként gyászol – nos, ez ezekre a dalokra is érvényes, mert van, aki hagyományos módon teszi mindezt, míg mások segítségül hívják a rockzenét (Electric Berati), némi jazzes improvizációval kiegészítve. Az egyik csúcspontot számomra az instrumentális „Fighting the waves” jelenti, amiben egyfajta sámándobolás hallható, gyakorlatilag végig a ritmusszekció dominál, és rövidsége ellenére nagyon intenzív darab. Mindenképpen dicséretet érdemel a dalok sorrendje, ahogyan a hagyományosabb előadásmódtól haladunk a modernebb, különféle stílusokkal (például jazz) kevert kompozíciók felé – ebben jól felfedezhető a tudatosság.

 

Időnként úgy éreztem, a Lamenta album egyfajta zeneterápiás kinyilatkoztatás, arra biztatva a hallgatót, találja meg a hozzá leginkább illő dalt. A többnyire minimalista hangszerelés és a hozzá társított férfi, illetve női ének varázslatos és avantgarde zenét eredményez, amely elviselhetőbbé teszi a hiányt és csillapítja a fájdalmat.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Electric Berati, Fighting the waves, Charon's feast

2021-ben megjelent album (Quart de Lune)

Weboldal: https://www.facebook.com/xanthoula.dakovanou

 

 

A zenekar tagjai:

Xanthoula Dakovanou – ének

Magic Malik – fuvola, ének

Nikos Filippidis - klarinét

 

Közreműködők:

Kostas Filippidis – lant

Lefkothea Filippidi – ének

Avgerini Gatsi – ének

Dimitris Brendas ­– klarinét

Ourania Lampropoulou – santouri

Alexandros Rizopoulos – ének és ütőhangszerek

Dimitris Katsoulis – hegedű

Stefanos Filossvi Tzinas – ének

Kleon Andoniou – elektromos gitár, ének

Antonis Maratos – basszusgitár

Panagiotis Katsikiotis 'Tsiko' – dob

Stefanos Filos – hegedű

Solis Barkis – ütőhangszerek

 

A lemezen elhangzó számok listája:

  1. Mariola - Μαριόλα
  2. Miroloi on clarinet - Μοιρολόι στο κλαρίνο
  3. Pogonisia of separation - Πωγωνίσια του ξεχωρισμού
  4. Vgika Psila - Βγήκα ψηλά
  5. Vlacha - Βλάχα
  6. Electric Berati - Electric Μπεράτι
  7. Tin ammon ammo - Την άμμον άμμο
  8. Fighting the waves - Παλεύοντας τα κύματα
  9. Leventis - Λεβέντης
  10. Charon's feast - Ο Χάρων γλεντάει
  11. Zoé - Ζωή