Judith Pollack: Óhaza – Utak és álmok

Szeretem a 19. században játszódó történeteket, Judith Pollack pedig igazán tudja, hogyan kell korhű hangulatot varázsolnia. Az Óhaza egy trilógia első kötete, melyben a csendes kisváros életébe berobbanó iparosodás hatásait ismerhetjük meg testközelből.

A könyv főszereplője Josh, aki lány létére szívesen továbbtanulna, az a nagy álma, hogy tanárnő lehessen. Az 1830-as években erre még nemigen akadt példa, a fiúkat természetesen tárt karokkal várták a különböző intézmények, de a lányok taníttatása kimerült a négy elemi elvégzésében. Egy álmos kisvárosban, Hallowstone-ban él a fiatal lány a családjával, és bár az édesanyja nem hisz a pályaválasztásában, mindig akad egy-egy cinkosa, aki a segítségére siet, hol a nagyszülei, hol a tanítója, hol a lelkész. Így bár csodabogárnak tartják, mégis szép lassan eredményeket ér el, apró lépésekben haladva eljut a segédtanítói oklevélig. Az évszázad derekán ez igazán nagy szó, az elsők között adhat számot tanítói gyakorlatáról és elméleti tudásáról egy független bizottság előtt.

De hiába a sok olvasás és önképzés, a szerelmi élete közben háttérbe szorul, 30 évesen már vénlánynak számít. A kisváros lakói összesúgnak a háta mögött, és rossz példaként mutogatják a lányaiknak, hogy lássák, felesleges a sok tanulás, mert csak azt érik el vele, mint Josh, pártában maradnak. Sajnáltam, hogy ebben a részben nem talált rá a boldogság, de bízom benne, rálel a párjára hamarosan.

Számomra igazán különleges személyiségnek tűnt Josh, mert egyrészt mindent feladva képes rohanni, és alárendelni magát a családjáért, ápolja a nagyszüleit, látogatja az idős, beteg rokonokat. De közben minden nehézség ellenére kitart az álma, a tanítás mellett. Tehát egyszerre céltudatos, formabontó és közben hagyományőrző is. Szerettem benne ezt a kettősséget, mert mégis jól megfértek egymás mellett, igazi fejlődésregénnyé emelte a történetet ezzel a szerző. Ezzel az újító vonásával az édesapjára emlékeztetett, aki ugyan korán meghalt, de a városba költözéssel és a szálloda felépítésével hasonló személyiség lehetett, hiába nem hittek sokan az álmában, kitartott mellette és végül az idő őt igazolta.

Az álmos kisváros szinte valós idejű, napról napra való leírása egy pillanatig sem unalmas, inkább olyan jólesően nyugodt, magával ragadó hangulatot áraszt. A vasút megjelenése, a városiasodás problémái érdekes keretet adnak a történetnek, feldúlva a mindennapokat és átrendezve az évszázadok óta egyhelyben toporgó városka életét. Jó volt olvasni a szállodai életről is, de Hallowstone mindennapjai örökre a lelkembe ivódtak, remélem, olvashatók még róla a jövőben. A főszereplő telitalálat, Josh angyali személyiségével könnyű azonosulni, a mérhetetlen tudásvágya révén az utolsó lapokon Amerika felé veszi az irányt, ahol újabb kalandok várnak rá.

Szívből ajánlom mindenkinek, aki egy hamisítatlan 19. századi regényre vágyik, kedves szereplőkkel és egy nyugodt kisvárossal. A szerelmi szálról Josh nővére gondoskodik, így némi romantikus hangulata is van a kötetnek. Engem teljesen meggyőzött, árgus szemekkel figyelem, mikor érkezik a második kötet.