Főkép

Varró Dániel újra gyerekversekkel jelentkezik, melyekre, híven a szokásokhoz, hatottak saját három gyermekének kalandjai illetve hétköznapjai, ám az Akinek a… sorozattal ellentétben ezek metaforikusan jelennek meg itt. Mert hát lehet, hogy a három lurkó (sok más gyermekhez hasonlóan) néha kiérdemli, hogy ördögfiókának neveztessék, ám attól még valójában nem az. Szemben Csütörtökkel és két tesójával, Bezzeg bátyóval és Sáti öcsivel. Ők tényleg ördögfiókák.

 

A kellemes külsejű, keményfedeles kötetbe két verses mese került. Az elsőben Csütörtökék édesanyja, Anyubanya kerül bajba a középső gyerek által elszórt morzsák miatt, amire összegyűl az éji vad, vagy legalábbis az egerek és egyéb pokoli rágcsálók, amiktől az említett hölgy iszonyatosan fél. Elküldi hát Csütörtököt az ördöngös molnárért, aki a megfelelő (megdöbbentő, de erőszakmentes) technikákat alkalmazva rágcsálómentessé teszi Ördögék lakását.

 

A másodikban Ördögpapa épp esti mesét olvas a hármaknak, midőn egyre sötétebb lesz, és nem azért, mert lement a nap, hanem mert fogyni kezdett a hold, s percről percre egyre fogy. Csütörtök oldja meg ezt a problémás helyzetet is, ami nem akármilyen elégtétel minden középső, vagy legalábbis nem legkisebb (esetleg legnagyobb, tehát Bezzeg) gyereknek.

 

Mindezeket Varró úr a tőle megszokott vicces rímekbe szedte, nem riadva vissza akár az általánosan bevett szórend kedvére alakításától sem. Eme költői fogáshoz már rég hozzászoktam, most is rezignált arccal fogadtam, kivéve, mikor mosolyra húzódott a szám, ha ugyan nem nevetésre, mert hát még mindig nem jött el az az idő, amikor ez az ember olyat írna, ami engem nem szórakoztat, nekem végképp nem tetszik. S ami még fontosabb: a gyerekeim is vígan kacarásztak Csütörtök kalandjain. Dániel csodálatra méltó szókincse és rímszövő képessége egyaránt megérdemli az ördöngös jelzőt.

 

A kedves kis kötetet Agócs Írisz rajzai illusztrálják. Sok korábbi Varró könyvben láthattuk már a képeit, most is egyéni, egyszersmind a történetekhez illő, amit rajzolt. Hanem az újdonság, hogy a molnáros sztori egyben diafilmen is megjelent. Ahhoz még nem volt szerencsém, de gyermekkorom hangulatos diavetítéseire visszaemlékezve, egészen különleges élmény lehet. S a könyv sem kevésbé.