Főkép

Ezen a héten is tanultam valami újat. Eddig fogalmam sem volt arról, mi fán terem a boogaloo vagy bugaló stílus. A történet még a múlt század ötvenes éveiben kezdődött a New York városában élő latin származású tinédzserek között. Ők hozták létre ezt az új tánczenét, amiben a rhythm&blues és a soul keveredett mambóval és más kubai zenékkel. Egy időben kifejezetten népszerű volt, aztán kiment a divatból, de ebben az évtizedben számos együttes alakult, akiknek elsődleges célja a boogaloo népszerűsítése, életben tartása.

 

A 2009-ben indult Spanglish Fly együttes az elsők közé tartozik, akik a régi hangulat felelevenítésén fáradoznak.  A mostani már az ötödik lemezük, és talán ezen érvényesül a legjobban a zenekarvezető Jonathan Goldman elképzelése, aki olyan együttest vizionált, amelyben mindkét nem és több generáció képviselteti magát, valamint a tagok különféle országokból és kultúrákból érkeznek, hogy felvegyék ezt az afro-karibi muzsikát tartalmazó angol-spanyol nyelvű lemezt.

 

Ha az előző, Dos Gigantes… lemezről azt írtam, hogy még a mostani borongós időben is felvidítja a hallgatót, akkor az Ay Que Boogaloo! című korong ráadásul a táncparkett közepére rángatja. Teljesen jogosnak érzem azt a meghatározást, hogy koncertjeiken a bulihangulat kiinduló pontja a színpad, innen fertőzi meg a közönséget, és végződik egy fergeteges zenés-táncos mulatságban.

 

Megint nehéz helyzetben vagyok, amikor a három legjobb szerzeményt szeretném megnevezni, mert tényleg nagyon jó albumot állítottak össze. Elsőként mindenképpen az arab(!) hatásokat is tartalmazó „Ojalá-Inshallah” nótát említem, mert fantasztikus, amit a ritmusszekció művel benne, és tetszik, ahogyan a hangszerek felosztják egymás között a teret. Az Aretha Franklin feldolgozás, a „Chain of Fools” azért lett a kedvencem, mert ebben éreztem legerősebben az amerikai zenei eredetet, ami aztán simán átvált latin nagyzenekarba, miközben Jonathan Goldman trombitája simán helyettesíti az éneket. A „You Know I’m No Good / Chica Mala Mambo” úgy kezdődik, mint egy latinos popdal, némi világfájdalommal megfűszerezve, de közben ott lappang a feszültség, érezni, hogy ennél sokkal többre képes a zenekar, és csak egy bizonyítási lehetőségre várnak. A kényelmes tempó, és a szépen felépített fúvósszakasz után, amikor Mariella Gonzalez már sokadjára ismeri be a rosszaságát, végre mindenki megszabadul a béklyótól és örömzenélésbe torkollik a pop. Ráadásként meg jöjjön egy erőteljes groove, a Joe Bataan énekével tálalt „New York Rules” – mert ilyet is tudnak.

 

Az Ay Que Boogaloo! ideális party album, amerikai és latin muzsikával, ritmussal, tánccal, vidámsággal, napsütéssel. Szívesen megnézném őket élőben.

 

Meghallgatásra ajánlott számok: Ojalá-Inshallah, Chain of Fools, New York Rules, You Know I'm No Good / Chica Mala Mambo”

2018-ban megjelent album (Chaco World Music)

Az együttes weboldala: https://www.spanglishfly.com/

 

 

A zenekar tagjai:

Mariella Gonzalez – ének

Paloma Muñoz – ének

Matt Thomas – tenorszaxofon

Rafael Gomez – basszusgitár

Kenny Bruno – billentyűs hangszerek

Arei Sekiguchi – timbales

Dylan Blanchard – konga

Ronnie Roc – bongo, harang, vokál

Teddy Acosta – ütőhangszerek

Vera „Trombonita” Kemper – harsona (pozan)

Edwin „Machuco” Estremera – ütőhangszerek, ének

Jonathan Goldman – trombita, zenekarvezető

 

Közreműködők:

Manuel Garcia Orozco

Morgan Price

John Speck

Jonathan Flothow

Rich Robles

El Callegueso

Joe Bataan

Flaco Navaja

Snowboy

Rowan Ricardo Phillips

Izzy Sanabria

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Bugalú pa' mi Abuela (featuring El Callegueso)
2. New York Rules (featuring Joe Bataan)
3. You Know I'm No Good / Chica Mala Mambo
4. Ojalá-Inshallah
5. La Clave e'Mi Bugalú
6. Boogaloo Shoes
7. Mister Dizzy Izzy (featuring Flaco Navaja and Izzy Sanabria)
8. Chain of Fools (featuring Snowboy)
9. Coco Helado (featuring Rowan Ricardo Phillips)
10. How Do You Know / Cómo Sabes

 

Fotó: Hugh Haggerty