Főkép

Felejtsük el egy pillanatra a díjakat, felejtsük el, mennyire nagyszerűre sikerült a film, és koncentráljunk a puszta tényre, hogy a musical alapvetően a zene és romantikus vígjáték felemelő egyvelege, és hogy mennyire régen hallottunk már igazán kiemelkedő új teljesítményt a műfajon belül. Hangsúlyozottan újat, hiszen a nagy klasszikusok közül sok darab egészen kiváló és a mai napig maradandó zenei élményt nyújt, de a mindenféle kísérletezgetés, a hetvenes-nyolcvanas évek rock operái, a hip-hop musicalek és miegymások után most végre kaptunk egy hamisítatlan, amerikaias, könnyed, zeneileg mégis roppant kidolgozott művet, amely (nem) mellékesen filmként született meg, elképesztő színészi teljesítményekkel megdobva.

 

A történetben felvetett egyik fontos téma a nosztalgia, pontosabban az elveszőben lévő nagyság és a sokszor sekélyességgel párosuló modernség ellentéte, amit persze rendkívül nehéz feloldani. Ezt hivatott mintegy ábrázolni a kísérőzene, és ennek egyik legszebb példája a „Mia & Sebastian’s Theme” című rövidke zongoratémája, az első keringő, amely különböző formákban – legcsodálatosabb, szinte már operai vagy balettzenei, nagyzenekari kidolgozásban a „Planetarium” című számban – többször is szerepel a darabban, és a szépség, a zenei értelemben vett fantázia és a vágyakozás csodás példája. A „Bogart & Bergman” keringője, ami a Score-on instrumentális változatban hallható, igazából az OST „Audition”-jében teljesedik ki, de ez utóbbiról később szót ejtek még. Hasonló a helyzet a „Mia Hates Jazz”-zel, a másik legfontosabb betétdal, a „City Of Stars” tisztán zenekari verziójával. A legemlékezetesebb jazz-élmény mégis a közvetlenül ez után következő „Herman’s Habit”, ahol a jazz teljes hőfokon ég. Ha nem csal az emlékezetem, ez a jelenet sikerült a legdzsesszesebbre az egész filmben, ahol a kép szinte együtt lélegzik a muzsikusokkal, és hihetetlen erővel, amolyan mini-klipszerűen támasztja meg a zenei üzenetet. Hasonlóan táncra késztető, rezekkel megtámogatott impovizációkat hallani a „Summer Montage / Madeline” és az „It Pays” szakaszokban, és ha valaki nem kedvelné a klasszikus jazzt, hát ezek a dalok egészen biztosan meggyőzik és tűzbe hozzák őt.

 

Most másodszor fordul elő, hogy egy film soundtrackjét és score-ját is agyonhallgatom (először a Szép remények – ami nem musical – esetében történt meg velem ez, de azóta nem éreztem késztetést ilyesmire), és ugyan ez teljesen szubjektív dolog, talán mégis elmond valamit arról, hogyan hat ez a zene azokra, akik fogékonyak a színvonalas kompozíciókra, emellett tetszik nekik a szóban forgó film is, amelyhez ez a muzsika adja a hátteret. Aki inkább a jazzes, instrumentális háttérre kíváncsi, annak feltétlenül érdemes végighallgatnia az albumot, mert hiába túl rövid a kicsippentett zenei ötletek többsége, az itt kidolgozott motívumok elképesztő hangulatot képesek teremteni önmagukban, ének nélkül is. Aki ellenben együtt szeretne énekelni a szereplőkkel, annak mindenképp az OST-t kell választania.

 

Nekem személy szerint mindig is tetszett, ahogy a színészek a maguk korlátai ellenére – végtére is nem profi énekesek – olyan többlettel, olyan drámaisággal képesek gazdagítani a dalokot, amihez semmi sem fogható. Erre a legeklatánsabb példa itt a kiemelt szerepet kapott (különféle díjakra nevezett, emellett eléggé reklámozott) „City of Stars”. Hol máshol hallunk még olyat, hogy az énekesek őszintén – tehát nem mesterkélten, a drámai hatás kedvéért – elnevetik magukat egy dal közben? Az pedig, amit Emma Stone az „Audition”-ben művel, az a mély, tényleg egyenesen a szívet megszólító érzelemgazdagság, amivel előadja a szöveget – ennek kifejezésére nem egyszerűen kevesek, hanem tényleg nincsenek szavak. Az elementáris hatáshoz persze nagyban hozzájárul a szintén az érzelmeinkkel játszó témakidolgozás és hangszerelés is, így az összhatás lélegzetelállítóan lenyűgöző és néhol döbbenetesen, hátborzongatóan szépséges.

 

Ugyanakkor már a filmet és az albumot nyitó két kórus kellően hangulatba hoz. Itt még igazi örömzenét hallhatunk, amely alapvetően mentes az érzelgősségtől és a romantikától (de ebben a filmben valamiért még ezek is megbocsáthatók, mivel hitelesek, nem a hagyományos boldog befejezésre játszanak), és van olyan ismerősöm, aki ezeket hallgatva egyszerűen táncra perdült otthon, annyira talp alá való kis dallamokról és az egész napunkat feldobó szövegekről beszélünk. Ugyanígy elemi erejű John Legend száma, a „Start a Fire”, ami a modernséget, a továbblépést képviseli a filmben, valahogy mégsem lóg ki az egészből, sőt, javít az összhatáson. Mert ez a jelen, ez visz tovább a jövőbe, és bármennyire imádjuk is a tradíciót, a régi nagyok ránk hagyományozott örökségét, nem lehet folyton a múltba tekinteni. És azt hiszem, hogy az egész darabot az jellemzi leginkább, hogy egyszerre tud megőrző és újító lenni.

 

Valószínűleg túlságosan csapongó mindaz, amit itt leírtam, de a lényeg, hogy a magam részéről nem tudok betelni ezzel a zenével, és valahányszor újból meghallgatom, hiába tettem meg már több tucatszor, mindig valami újat sikerül felfedeznem benne. És valószínűleg hasonló lesz a helyzet, miután beszerzem majd a film BD vátozatát, amelyet egészen biztosan „rongyosra” nézek majd. Szóval könnyen elképzelhető, hogy mások is így lesznek vele. Egy próbát mindenképp megér.

 

A lemezen elhangzó számok listája:

Original Motion Picture Score

1. Mia Gets Home

2. Bathroom Mirror / You’re Coming Right

3. Classic Rope-a-Dope

4. Mia & Sebastian’s Theme

5. Stroll up the Hill

6. There the Whole Time / Twirl

7. Bogart & Bergman

8. Mia Hates Jazz

9. Herman’s Habit

10. Rialto at Ten

11. Rialto

12. Mia & Sebastian’s Theme (Late for the Date)

13. Planetarium

14. Holy Hell

15. Summer Montage / Madeline

16. It Pays

17. Chicken on a Stick

18. City of Stars / May Finnally Come True (feat. Ryan Gosling & Emma Stone)

19. Chinatown

20. Surprise

21. Boise

22. Missed the Play

23. It’s Over / Engagement Party

24. The House in Front of the Library

25. You Love Jazz Now

26. Cincinatti

27. Epilogue

28. The End

29. Credits

30. Mia & Sebastian’s Theme (Celesta)

 

Original Motion Picture Soundtrack

1. Another Day of Sun

2. Someone in the Crowd

3. Mia & Sebastian’s Theme

4. A Lovely Night

5. Herman’s Habit

6. City of Stars

7. Planetarium

8. Summer Montage / Madeline

9. City of Stars

10. Start a Fire

11. Engagement Party

12. Audition (The Fools Who Dream)

13. Epilogue

14. The End

15. City of Stars (Humming) (feat. Emma Stone)