Főkép

Michael Giacchino Hollywood egyik legkiválóbb zenei munkásembere. Olyan óriási mozisikerekhez komponált zenéket, mint a Jurassic World, az újkori Star Trek és Majmok Bolygója filmek, illetve legújabban a Zsivány Egyes. Természetesen mindegyik munkája minőségi és odafigyeléssel elkészített alkotás, de a nagy rákfene, ami az elmúlt években (főként) az említettekhez hasonló blockbustereket sújtja, őt sem kerülte el. Manapság ugyanis a legtöbb rendező csak az átadni kívánt érzelmek alátámasztását és erősítését várja el az aláfestő zenétől (így lesz a mozi soundtrackekből valóban csak aláfestés), és nem azt, hogy közel egyenrangú szerepet töltsön be a film karakterének kialakításakor. Így lehetséges, hogy olyan sok lélektelen iparosmunka került ki a Marvel moziverzum zenei műhelyéből, és hogy egyetlen jellemző motívumot sem tudnék elfütyülni itt most helyben, pedig valamennyi filmet láttam, a legtöbbet nem is egyszer.

 

Ebből persze az is következik, hogy nem feltétlenül a Giacchinóhoz hasonló komponisták tehetők felelőssé ezért a jelenségért, de az biztos, hogy süketek közt cinkos, aki néma. Ugyanakkor örömteli meglepetés, amikor egy-egy zeneszerző a csillagok szerencsés együttállásának következtében (rendezői nyitottság, erős koncepció, temp music hiánya) ki tud lépni az iparos szerepkörből, és olyan OST-t ad az ember kezébe, mint a Doctor Strange-é. Ez ugyanis, bár nem mentes teljesen a középszerű fillerektől és csak a képekkel együtt értelmezhető zenei anyagoktól, összességében mégis nagyon karakteres és Giacchinótól is szokatlan elemekből áll. Itt jön képbe az erős koncepció: a Doctor Strange ugyanis (a képregény) nagyon határozott vizuális világgal rendelkezik, ami mélyen a `60-as évek pszichedelikus hippikultúrájában gyökeredzik. Emiatt lehetséges, hogy olyan szokatlan hangszerek is megjelennek a zenei palettán, mint a szitár és a csembaló, és az egésznek van egy finoman játékos, trippelős acid íze. Az arranzsokból is süt ennek a kornak a szeretete, itt-ott még Pink Floyd utalások is megjelennek a zenei anyagban, sőt, Paul McCartney szerint (aki a felvételekkor épp az Abbey Road stúdióban tartózkodott, és belehallgatott a készülő soundtrackbe) még az „I Am the Walrus” árnyéka is érezhető a főtémák egyikében.

 


 

Az album amúgy érezhetően farnehéz, vagyis minél jobban haladunk előre benne, annál inkább érkeznek az élvezetes és könnyen megjegyezhető témák, amik közül viszont sajnos párat hallhattunk már korábban is, mégpedig Giacchino Star Trek munkáiban. A jó doktor főtémája ugyanis némileg emlékeztet, főleg harmóniáiban és nem dallamvezetésében, a modern Star Trek főtémára. A szerző mentsége csupán annyi lehet, hogy egyrészt saját magától „lopott”, másrészt pedig, hogy az így elkészült téma sokkal jobb és epikusabb lett, mint az eredetije. Amennyire lélektelennek érzem ugyanis a Star Trek OST-ket (sőt, valójában magukat a filmeket is), annyira érződik, hogy mekkora szerelemgyerek volt a Doctor Strange. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a „The Master of the Mystic End Credits” című alkotás (az idióta és szójátékokkal teli címek, amik Giaccihno egyik védjegyét jelentik, természetesen itt is jelen vannak), ami önmagában hallgatva is egy fantasztikus sláger, nagyon gyakran megfordul a lejátszómban egyszerűen annyira szórakoztató és élvezetes. Ez ugyanis Doctor Strange témájának space rock feldolgozása, és tényleg úgy hangzik, mintha egy hippibanda elveszett instrumentális gyöngyszeme lenne. De valójában az utolsó három tétel egyaránt remek, és mind a három a főtéma egyfajta kibontása mert a „Strange Days Ahead” a leghagyományosabban, vagyis mozis OST-s epikussággal mutatja be a vezérdallamot, amit aztán játékosan átültet barokk zenei formába a „Go for Baroque”-ban, majd visszaviszi a `60-as évekbeli gyökereihez a már említett záródalban.

 

Nem tudom, hogy a középszerű blockbuster OST-k kora lassan valóban lejár-e, vagy valóban pár tényező szerencsés találkozása kell ahhoz, hogy ennyire jól hallgatható és önálló karakterrel rendelkező aláfestő zenék készüljenek, de remélem a tendencia folytatódni fog, és még sok, a Doctor Strange-éhez hasonlóan érdekes filmzene fordul majd meg a lejátszómban a következő években.

 

A lemezen elhangzó tételek listája:

1. Ancient Sorcerer`s Secret

2. The Hands Dealt

3. A Long Strange Trip

4. The Eyes Have It

5. Mystery Training

6. Reading Is Fundamental

7. Inside the Mirror Dimension

8. The True Purpose of the Sorcerer

9. Sanctimonious Sanctum Sacking

10. Astral Doom

11. Post Op Paracosm

12. Hippocratic Hypocrite

13. Smote and Mirrors

14. Ancient History

15. Hong Kong Kablooey

16. Astral World`s Worst Killer

17. Strange Days Ahead

18. Go for Baroque

19. The Master of the Mystic End Credits