Főkép

Talán könnyen megbocsátható az a hiányosság a részemről, hogy nem ismerem Karen Blixen történetét: sem a könyvét nem olvastam (Volt egy farmom Afrikában), sem pedig a filmváltozatát nem láttam (Távol Afrikától). Paula McLain legújabb regénye viszont ráirányította a figyelmem, hiszem a fülszövegben találkozhattam a nevével. Az a tény, hogy Karen Blixen és Danys Finch Hutton kapcsolatában jelen volt egy titokzatos harmadik személy, s a Napkeringőben minderre fény derül, rögtön felcsigázott, annak ellenére, hogy először azt gondoltam, hogy ez csak egy kitalált „megzabolázhatatlan és bátor nő” fiktív, könnyed története lesz. Persze, mint annyiszor, most is csalatkoznom kellett, méghozzá kellemesen, mert Beryl Markham élettörténete egy kellemes kenyai utazás volt számomra.

 

Az angol Clutterbuck-család a XX. század első éveiben nagy tervekkel, lelkesedéssel érkezett meg Kenyába, ahol azonban nagyon hamar kiderült, hogy az anya, kisfiával együtt másként képzelte el az ottani életet, így visszatért Londonba, hátrahagyva férjét és tízéves lányát. Beryl lányuk ezt előbb – természetesen – tragédiaként élte meg, de az afrikai élet s barátsága a bennszülöttekkel idővel edzetté tették az élet viszontagságai ellen, melyből volt része bőven élete során. Anyagi okok miatt kötött korai házassága, sorozatosan zátonyra futott kapcsolatai miatt egyre szívósabb lett, de közben mindössze egy dolog volt, ami igazán érdekelte: a lovak. Valószínűleg ő volt az első nő, aki lovastréner „szakképesítést” szerzett, és sorra készítette fel – sikerrel – a gazdagok lovait az akkoriban nagyon elterjedt lóversenyekre.

 

Szoros barátsága Karen Blixennel sokat jelentett a számára, de mégsem kerülhette el, hogy annak szeretőjébe a vadász és pilóta Denys Finch Huttonba végérvényesen és szenvedélyesen beleszeressen. Tulajdonképpen az ő hatására kezdett el repülőleckéket venni, s az utókor már – mivel másodszorra is férjhez ment – Beryl Markhamként emlékezik rá, mint az első női pilótára, aki átrepülte az Atlanti-óceánt.

 

Paula McLain hangulatteremtésben dicséretreméltó, igazán élethűen tudta felépíteni a regénybeli Kenyát, szinte láttam magam előtt Afrika színeit, éreztem az illatát. Remekül kidolgozta a főhősnő (és a többi fontos szereplő) karakterét, Beryl valóban irigylésreméltóan bátor nő volt, olyan, „aki a jég hátán is megél” – én is nagyon hamar meg tudtam szeretni és minden ballépését, rossz döntését meg tudtam neki bocsátani. Az írónő történetvezetése kiváló, külön kiemelendő, hogy amikor úgy tűnt, talán kezd a történet ellaposodni, odaillesztett egy csavart, egy váratlan eseményt, amitől az olvasó egy újabb adrenalin-löketet kaphatott.

 

Hideg, téli estéken, egy finom forró ital társaságában igazán kellemes társaság lehet bárki számára Paula McLain legújabb regénye. Ajánlom mindazoknak, akik vágynak Afrika kalandjaira, forróságára, s akik kíváncsiak a Napkeringő és Karen Blixen történetének különleges összefonódására.