Főkép

Az előző kötetről szóló cikkben morogtam egy sort a magyar kiadások sorrendjével kapcsolatban, és akkor arra a következtetésre jutottam, hogy bár már kapható a legújabb, magyarul korábban még meg nem jelent kötet, a Hétfő csont nélkül (Monday Mourning), én mégis inkább leveszem a polcról a 2008 óta ki nem adott kötetet (ami az események szempontjából a Végzetes utazás és a Csupasz csontok között helyeztkedik el), és előbb azt olvasom el, mielőtt időben túlságosan eltávolodnánk tőle.

 

Ha 1982 egy nyári reggelén nem dúlták volna fel katonák Chupan Ya falut, ha nem erőszakoltak és öltek volna meg asszonyokat és gyerekeket, minden bizonnyal nem hevernének huszonhárom áldozat maradványai abban a kútban, melynek feltárására Dr. Temperance Brennan és a Guatemalai Törvényszéki Antropológiai Alapítvány munkatársai a helyszínre érkeztek. De megtették, ezért Tempe és csapata minden erejével azon igyekszik, hogy feltárja a tömegsírt és azonosítsa a maradványokat, hogy a családok végre illő módon eltemethessék halottaikat. Szívszorító, ahogy a rideg földből sorra kerülnek elő a tárgyak: egy hajcsat, ruhafoszlányok, egy picurka tornacipő, majd egy apró gyermek csípőcsontja. Majd újabb és újabb maradványok és csontok. Úgy tűnik, tényleg valami szörnyűség történt 1982 egy nyári reggelén Chupan Ya faluban. Vajon a felelősök személyére fény derül-e valaha? És mi lesz utána?
 
Ha Dr. Temperance Brennan nem érkezett volna a fent említett okok miatt Guatemalába, és nem értene a víztisztító tartályokban talált maradványokhoz, valószínűleg soha a büdös életben nem kérte volna a guatemalai rendőrség egyik nyomozója a segítségét. De itt van és ért hozzá, ezért Bartolomé Galiano nyomozó jön, és nem kis rábeszélés, mi több, némi hivatalos összeesküvés révén belerángatja őt egy ügybe: négy jó családból való fiatal lány tűnt el Guatemalaváros puccosabb részéről az elmúlt hónapok alatt - egyikük a kanadai nagykövet lánya. Tempe a tőle megszokott szakértelemmel és precizitással lát neki az ügynek, ám hamarosan rá kell döbbennie, itt bizony nem mindenki nézi jó szemmel a közreműködését, mi több, egyesek kifejezetten fújnak miatta.


Persze ez nem akadályoz meg egy profit abban, hogy elvégezze a rá bízott munkát, legfeljebb több utánajárásra és leleményre van szüksége. Sőt, ha a szükség úgy hozza, az ország határain kívülről kell segítséget kérnie. Dr. Brennan akaratán kívül egy hatalomból, pénzből és kapzsiságból szőtt veszedelmes hálóban találja magát, amelyben bizony az élete is veszélybe kerül. És sajnos nem csak az övé.
 
Ezúttal kevesebb ugyan a szál, amit Kathy Reichs a tőle megszokott biztos kézzel szövöget, ám ettől semmi sem lesz egyszerűbb, hiszen a „maradék” viszont sokkal komolyabb odafigyelést igényel. Lehetséges, hogy rosszul érzem, de nem hagy nyugodni a gondolat, miszerint a történet vége, a szálak elvarrása kicsit összecsapott. Mintha a szerzőnek nem lett volna kedve vagy türelme megfelelő mélységben lezárni a politikai felhangot. Mintha nem mert, vagy nem akart volna nyíltan állást foglalni ezzel kapcsolatban. Mondjuk ezt valahol meg is tudom érteni, hiszen ez mindig csúszós talaj, még akkor is, ha a tudomány felől közelítünk hozzá.