Főkép

Új kiadvánnyal jelentkezett kedvenc hazai gerilla kollektívám, a Zsiger.hu, amit a 30-ik Képregénybörzére kilátogatók dedikálva és sorszámozva zsebelhettek be rögtön a szerzőtől. Bár ez a 44-oldalas füzetecske már egy lépéssel közelebb van az általam annyira vágyott „hagyományos” kiadványhoz, képregénynek, a szó legszorosabb értelmében, mégsem nevezném. Inkább olyan, mint egy portfóliós potpourri, ami arra szolgál, hogy bemutassa szerzőjének szerteágazó tehetségét. Ugyanis van itt minden: filmes plakátok, rövid, háromkockás stripek, karikatúrák, lemezborítók, bizarr „horror” képregények és különböző illusztrációk.

 

Persze a hasonló, antológiaszerű formátum akár pontosan meghatározott cél is lehetett a Raiz esetében, főleg, ha a jövőben valóban sorozat lesz belőle (legalábbis a számozás és néhány, a füzetkében elejtett utalás erre utal), de a tartalmi kohézió ebben az esetben sem erőssége az első számnak. Ez persze a legkevésbé sem jelenti azt, hogy ne lenne jó. Ambrus Izsák (akit a legtöbben talán a Dörmögő Dömötör illusztrátorainak soraiból ismerhetnek) ugyanis nagyon jó érzékkel nyúl mind a popkulturális utalásokhoz, mind az abszurd és/vagy egyszerűen aranyos rajzokhoz és történetekhez. Lehet, hogy ezzel a kiadvánnyal tényleg csak annyi a célja, hogy találjon egy partnert/kiadót/szerzőtársat, aki egyik-másik rajzában vagy stripjében elég fantáziát lát ahhoz, hogy azzal akár egy önálló sorozatot is megtöltsön. Ha én választhatnék, biztos, hogy a félresikerült genetikai kísérlet orvosát választanám egy abszurd humorral átitatott testhorror-füzet főszereplőjének.

 

Emellett az is biztos, hogy a moziszobám díszítésére is csak Izsák ’50-es évek inspirálta (kamu)filmes posztereit használnám fel (az Alien plakátot pedig tuti, hogy nagyobb méretben is árusítanám, mert zseniális). Akárhogy is legyen majd később, és bármi volt is a cél, nem lehet kétségbe vonni, hogy nagyon jó érzés kézbe venni a nagyon szép kiállítású Raizot, ami a kis formátumnak köszönhetően bárhol előkapható és forgatható. Egyetlen apró megjegyzésem, vagyis inkább tanácsom lenne a következő szám megjelenéséhez (ha lesz ilyen): a szöveg fusson legalább egy kört egy korrektorral/szerkesztővel. Tudom, hogy csúnya dolog a nyelvtannáciság, de nekem egy ilyen igényes képregény esetében nagyon szúrják a szememet az angol és magyar helyesírási hibák. Ezen kívül viszont lehet rohanni a Zsiger.hu oldalára egy saját példányért, bár, ha minden jól megy, már rég sold out a cucc.