Főkép

A multihangszeres Gary Clark Jr. „hovatartozására” a bluesban tájékozottabbak a lemezcímből könnyen rájöhetnek: a vélhetően az egyik legkiválóbb harmonikás-énekes, Sonny Boy Williamson II és a klasszikus blues kiemelkedő zongorista-dalnoka, Memphis Slim nevéből kreált címszereplő utal a texasi zenész gyökereire. A fiatal bluesman egyre szélesedő mozgástere a zenei stílusokban jócskán túlnyúlik az említett műfaj határain, mégis ennek egyik meghatározó képviselőjeként tartják számon – nem ok nélkül.

 

Gary zenei pályája szinte szenzáció-szerűen alakult. A helyi deszkákat koptató tinédzsert egy promoter karolta fel, és a sajátos stílusát építgető Clark Jr. rövid időn belül Jimmie és Stevie Ray Vaughan, Alicia Keys, majd később a Foo Fighters oldalán találta magát. A globális áttörést a 2012-es Blak and Blu lemez hozta meg neki (engem ez a korong leginkább a „Bright Lights” című, fogós dallamú, vagány módon megdörrenő szerzeményével fogott meg). Ezek után természetesen sorra kapta a felkéréseket a legnagyobb blues, jazz és rock fesztiváloktól (Crossroads, Loolapalooza, New Orleans Jazz & Heritage, Rock In Rio, stb.).

 

 

Számos egyéb zenei elismerés mellett (főként rock és R’N’B kategóriákban) egy Grammy-t is bezsebelt egy erősen soulos daláért – a „Please Come Home” egyébként remek példa arra, hogy felfedezzük Gary legfőbb hatásait: az érzelmes soul (amely nem kifejezetten kedvencem) dallamokkal alighanem a műfaj királya, Marvin Gaye örökségét hívatott ápolni, míg energikus, vaskos hangzású bluesában Muddy Waters és Jimi Hendrix iskoláját viszi tovább. Persze dalai többségéből nem hiányozhat a rock and roll sem: erre korábbi munkáiból jó példa az „I Can`t Owe You A Thang”. A fentiek mellett finom árnyalatokként hip-hop és gospel stílusjegyek is rendre felbukkannak, viszont általánosságban érvényes hősünk zenéjére a testes, élő hangzás, különösen a gitársoundot illetően, amely mintha Hendrix erősítőjének korszerűsített változatára lenne rákötve: olykor egészen durva torzítást kap a hangszer, s ilyenkor a mennydörgésszerű pengetések közül kecmeregnek ki a tiszta, karakteres dallamok, amiről kivételes esetekben akár a noise rock vagy a post metal képviselői is beugorhatnak.

 

Az új album több finom, olykor bensőséges vagy magasztos hangulatot árasztó mozzanatot rejt, mint elődje, s emellett nagyobb tér jut a kísérletezések középpontjába helyezett soul stílusnak, amely a számok zömében kiemelt szerepet kap. Ennek ellenére összességében nem túlzottan ömlengős a produkció, főleg az előre tolt, néhol kis effekttel megtámogatott dobnak és a fentebb taglalt hathúrosnak köszönthetően. Gary előadásmódja nagyban emlékeztet Marvin mesterére, amelyhez társul az előre mutató hangzás és a gyakran minimalista, egyben ügyes riffek; szólói pedig a puritántól a virtuózig váltakoznak. A rock, soul, funk elegyítésének szerintem mindenkori legnagyobb mestere, az általam is favorizált Lenny Kravitz vívmányai szintén fontos előképek Juniornál, kiváltképp ezen a lemezen (talán pont ennek tudható be, hogy bár előfordulnak nem kifejezetten kedvemre való megoldások a szerzeményekben, azokat rendre több pazar ötlet ellensúlyozza).

 

 

Mindezek után kiemelt hallgatnivaló a harsány gitárközpontú „Grinder” és „The Healing”, e két roppant erőteljes húzónóta. Itt nyilvánvaló dominanciával bír a húzós, középtempós blues-rock, dögös énekkel. Érdemes továbbá a fokozott figyelemre a higgadt, érzelmes, herflit is felvonultató „Church”, amelyet Gary alig visszafogottabb hangszerelésben, egyedül (!) is előad (lásd a videót); a kissé bús, mégis dinamikus „Wings”, különleges vokállal, erőteljes modern R’N’B hatással. Ebbe a sorba kívánkozik még az ismét erőteljes gitárral vezetett, lendületes, szenvedélyes „Stay” és a különleges billentyűsökre fűzött, utaztató „Down To Ride” is, ami akár az „epikus soul himnusz” meghatározással is illethető.

 

Gary Clark Jr. „fekete műfajok” között lavírozó, lélektisztító hatással bíró alkotása akár kilógó eleme is lehet egy direktebb orientációjú zenekedvelő lemezgyűjteményének, s ezzel egy időben egy üde színfolt a többi titkos kedvenc mellett. Zenéje bizonyára még több izgalmat tartogat a jövőben.

 

Az együttes tagjai:

Gary Clark Jr. – gitár, ének, basszusgitár, dob, szájharmonika

King Zapata – gitár

Johnny Bradley – basszusgitár

Johnny Radelat – dobok

 

A lemezen található dalok listája:

1. The Healing

2. Grinder

3. Star

4. Our Love

5. Church

6. Hold On

7. Cold Blooded

8. Wings

9. BYOB

10. Can’t Sleep

11. Stay

12. Shake

13. Down To Ride

 

Diszkográfia:

110 (2004)

Worry No More (2008)

Blak and Blu (2012)

Gary Clark Jr. Live (élő) (2014)

The Story Of Sonny Boy Slim (2015)