Főkép

A steampunk műfajában itthon még közel sem látott napvilágot annyi írás, mint külföldön, pedig népszerűsége évről-évre növekszik. A legismertebb regények talán Gail Carriger Napernyő Protekturátusa és Scott Westerfeld Leviatán-trilógiája, de magyar írók tollából alig pár mű jelent meg ebben a műfajban. A Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek antológia ezt a hiányt próbálja pótolni: 12 steampunk novellát tartalmaz, részben olyanoktól, akik alkottak már ilyet (mint Vivien Holloway vagy A. M. Aranth), részben olyan szerzőktől, akik inkább más műfajokban érzik otthon magukat, de számos olyan nevet is találunk az antológiában, akik szinte teljesen ismeretlenek, hiszen még alig jelent meg írásuk.

 

Az antológia színvonala eléggé hullámzó, de szerencsére kevés a nagyon gyenge novella, inkább a közepes és a jó írások vannak többségben. Nagyon érződik, hogy itthon gyerekcipőben jár még ez a műfaj, nagyon sok a közös, ismétlődő elem a novellákban, és kevés az egyedi ötlet – viszont mindenképpen örülök annak, hogy láthatólag sok íróban ott a potenciál, és később akár egy regény keretein belül maradandót is alkothat.

 

A kötet egyik legerősebb írása pont egy regényciklus felvezetője, Imre Viktória Annától „A legsötétebb óra”. A történet szerint egy olyan Londonban járunk, ahol sok éve napközben is sötétség honol, egy nap pedig 30 órából áll. Nagyon jól sikerült az írónak a világfelépítés, érdekes karaktereket mozgat és sok kiaknázatlan lehetőség van még a történetben, ráadásul talán ennek a novellának van az antológiában a legmarkánsabb hangulata.

 

Mickey Long „Egy maréknyi csavarért” című műve az egyik leghumorosabb az írások között. Az író nemcsak egy remek alapötletet talált ki, hanem képes volt ezt úgy megírni, hogy igazán csavaros legyen, szó szerint és átvitt értelemben is (a steampunk és a western műfaja úgy fest, jó párost alkotnak…). Patrick J. Morrison novellája, az „Aki késik, nem múlik” a cyberpunkot ötvözi a steampunk műfajával, ami szintén érdekes egyvelegként hat: szerencsére Morrison egy percig sem veszi komolyan magát, így már-már paródiának foghatjuk fel művét, a jobbik fajtából természetesen.

 

Formailag a kötet legérdekesebb novellája Hudácskó Brigittától a „Wick-akta”, amely olyan szinte, mintha egy bűnügyi dossziét olvasnánk mindenféle újságkivágásokkal, levelekkel. Mindenképp meg kell említenem még Vivien Holloway „Táguló horizont” című novelláját, amely a Végtelen horizont című regényének egyfajta előzménye, bevezető írása. Szerencsére ez a novella önmagában is megállja a helyét, de azt a funkcióját is betölti, hogy meghozza az olvasó kedvét a regény elolvasásához.

 

A kötet egyik leghosszabb műve Benyák Zoltántól az „Egy évszázadháború”. Ez egy alternatív történelmi novella, amelyben azt láthatjuk, mi lett volna, ha az első világháború nem ért volna véget – külön érdekesség, hogy a cselekményt rádióadások szakítják meg, ebből tudhatjuk meg a hátteret, hogy mi is történt. A történetben noir elemeket is felismerhetünk, így az írásnak nagyon markáns hangulata alakult ki.

 

Összességében annak lehet tökéletes ez az antológia, aki még ismerkedik a steampunkkal, és szeretné megtudni, mi fán terem a műfaj. Bár még van hova fejlődnie íróinknak, végre elindult valami, amelynek eredményeként remélhetőleg jobbnál jobb regényeket és novellákat olvashatunk majd.