Főkép

A Marvel filmeknek köszönhetően a szuperhős-kultusz talán még sosem látott ismertségnek és népszerűségnek örvend világszerte, így talán nem lehet csodálkozni azon, hogy hazánkban is egyre több képregényes veszi a bátorságot, hogy megalkossa saját álruhás bajnokait. 2014 áprilisában ugyebár felbukkant Hungária Kapitány és Harcsa Huszár a Magyar Szuperhős Mesék magazin oldalain, idén pedig egy újabb névvel bővült a paletta: A Titánemberrel.

 

Hősünk, Attila a nem túl népszerű Akácfa Kávézó tulajdonosaként tengeti unalmas napjait, azonban mikor szólítja a kötelesség, magára aggatja különleges kezeslábasát, hogy a bajba esettek segítségére siessen. Egy újabb váratlan küldetésénél viszont szembesül azzal, hogy túl nagy fába vágta a fejszéjét, és megeshet, hogy az életével kell fizetnie a populáció megmentése érdekében.

 

Amikor nekiálltam a Titánember első számának, félni kezdtem egy kicsit, a történet ugyanis egy tipikus égő-házas mentőakcióval indít, amit már kismillió képregényben és filmben láthattunk, vagyis semmi újdonsággal nem kecsegtetett. Ettől pedig megfogalmazódott bennem a kérdés: vajon képes lesz az író meglepni? Szerencsére nem sokkal később megkaptam a választ, ami alapján arra a következtetésre jutottam, még ha kissé talán túlzásnak is tűnik, hogy a Titánember eléri a jelenleg futó amerikai szuperhős-képregények színvonalát, emellett humoros, akciódús és fordulatos, egyszóval minden benne van, amitől egy ilyen történet élvezetes lehet. Sőt, ennél még többet is képes nyújtani, hisz megvan benne az a varázs, ami már a Magyar Szuperhős Mesék magazinnál is remekül működött, ez pedig annak az eredménye, hogy a helyszín nem más, mint Magyarország. Ezáltal a karakterek mentalitása és gondolkozásmódja is ismerős lesz a számunkra.

 

Az író kifinomult érzékkel, főképp humorral világít rá a sajátos negatívabb tulajdonságokra, mint például a cinizmus, amit kihasználva hősünk képes titokban tartani alteregóját. Az ehhez hasonló utalgatások remélhetőleg akkor is megmaradnak, ha Titán elmerészkedik Kelet-Európa többi részére is, ami a kiadásért felelős Juhász-Nagy Gábor elmondása szerint akár már a következő számban megtörténhet. A feszültség is közel tökéletesen lett adagolva, ahogy ismerkedünk a karakterekkel, úgy lesz a történet is egyre sejtelmesebb, és mindez a paksi atomerőműnél játszódó fergeteges befejezésnél csúcsosodik ki.


Ami még nagyon tetszett, hogy a sorozat nem egy klisés eredettörténettel indult, hanem belecsap a lecsóba. Továbbá Attila képességeinek bemutatásával sem időzött egy percet sem, hanem a hangsúly a szereplőkön volt. A rajzstílussal kapcsolatban is érdemes pár szót megemlíteni. Nagyon egyedi, jól is néz ki, egyedül az arcokat lehet kritikával illetni, mivel néhol elég torzra sikerültek, de ezek csupán luxusproblémák. Az újság közepén egyébként kapunk egy miniposztert is bónuszként.

 

Titánember története összességében kellemes meglepetést okozott, bárkinek nyugodt szívvel ajánlom, akár még azoknak is, akik nem rajonganak kifejezetten a szuperhősökért. A történet lezárásának ismeretében pedig már tűkön ülök, hogy kezemben tarthassam végre a második számot.