Főkép

Nem elég, hogy egy vaskos káromkodás e könyvnek a címe, ráadásul még azt is odaírták, hogy „Az igazi spirituális út”. Már ennyivel is mennyi olvasót veszített vajon a könyv – pedig talán pont azoknak is nagyon jót tenne, ha elolvasnák, akik már ezen megbotránkoznak. Vagy nem.

 

Van ez a jó magyar kifejezés, hogy akinek már nagyon elege van, az „vegye be a lesz.rom tablettát”, és aki ezt érti, az Parkin könyvét is fogja. Az Olaszországban élő angol író életfilozófiája is ebből indul ki: van, amikor eljön az a pont, hogy azt kell mondani valamire, hogy b…a meg!

 

Parkin szerint a nyugati emberek legtöbbje túl sokat aggódik nem is olyan fontos dolgok miatt. Túl nagy jelentőséget tulajdonítunk dolgoknak, és ez feszültséget, kötődést, stresszt szül. Aggódunk a múlton, a jövőn, és nem éljük meg a jelent, nem élvezzük az életet. Azt mondja, képzeljük el, hogy életünk erdejében bolyongunk: a fák a számunkra fontos dolgok. Aztán történik valami tényleg nagy és fontos esemény (például egy komolyabb betegség, vagy haláleset, de lehet akár valami pozitív is), ami mintegy „távjárgányként” az erdő fölé repít minket. Onnan nézve ez a sok úgymond fontos dolog egyre kevésbé látszik, egyre kevésbé számít. És ha az ember rájön, hogy ez a sok apró baromság, ami miatt annyit stresszel, nem is jelent sokat vagy akár semmit, akkor az olyan, mintha azt mondaná rá, hogy b…a meg. És ez azért jó, mert amint elengedjük azt az adott dolgot, már nem tud lehúzni, nem okoz bennünk feszültséget, s ezáltal szabadabbak, boldogabbak, egészségesebbek leszünk.

 

A könyvben elolvashatjuk, hogy miért is kellene b…a meget mondanunk különféle dolgokra, majd azt is, hogy mi mindenre lehet és érdemes, ezt követően megtudhatjuk, hogy mi történik azzal, aki mindezt meglépi, végezetül pedig kapunk egy gyors bevezetést a csikungba (az ősi kínai energiatornába), hogy hogyan lélegezzünk, hogy elérjük azt, amit az előző bekezdés utolsó mondatában írtam.

 

Parkin meglehetősen laza, néha már engem is irritálóan poénkodós stílusban ír – alapvetően jó a humora, csak épp olyan élethelyzetben olvastam a könyvét, amire nem igazán lehet b…a meget mondani (amit ő maga is elismer a könyvben). Természetesen ír olyat, amivel nem értek egyet (s ezzel persze minden olvasó így lesz), de nekem elég sok gondolata mond valamit. Van, ahol szívesen megkértem volna, hogy fejtse ki konkrétabban, hozzon fel még példákat, de aligha létezik olyan spirituális vagy önsegélyező könyv, amely minden kérdésre választ ad, Parkin műve meg eleve elég rövid.

 

Ámde velős, és megvan az a nagy erénye, hogy bár meglehetősen sok távol-keleti filozófia van benne, nagyon is a mai nyugati emberhez szól. Mond néha olyat, amire egy átlag magyar ember azt mondaná, hogy „b…ódj meg, Parkin, nekem kisebb gondom is nagyobb ennél”, meg hogy „ezt csak egy gazdag nyugati teheti meg, egy csóró magyar nem”, de kár ezeken rugózni, mert a lényeg nagyon is a magyar olvasókhoz szól. Tudsz változtatni az időjáráson? A tömegközlekedésen? A kormányon vagy az ellenzéken? Hadd ne soroljam tovább, de azért azt ugye mindenki elismeri, hogy ezeken egy átlagember nem tud változtatni, és ezért aztán teljesen fölösleges azon pörögnie, hogy ezek milyen rosszak? Jobb azt mondani, hogy b…a meg a fentiek bármelyike, és tovább lépni, nem foglalkozni vele többet. Így nem lesz akkora hatása az ember életére, és ez önmagában tiszta haszon. Ha aztán még elkezdi kipróbálni a frankó kis légzőgyakorlatokat, és ne adj` Isten rájön, hogy azok jók, netán elkezd még tovább kutatni, hiszen Parkin is sok helyről merít és tanult, akkor még jobb lesz neki. Én legalábbis biztos vagyok benne, hogy ezer búval csapott magyar emberből minimum 999-nek jót tenne, ha elolvasná ezt a könyvet, és alkalmazná is a benne leírtakat.

 

Van egy régi jó buddhista mondás, mely szerint a hegyre számos út vezet fel. Szerintem nincs azzal baj, ha ki-ki a maga útját járja. Csak az a lényeg, hogy haladjon, és ne ártson közben másoknak. És Parkin könyve simán lehet egy út ezek közül, még akkor is, ha látszólag nincs benne semmi szent, magasztos, tiszteletreméltó. Ebben például eléggé hasonlít arra, amit általában a mai világnak látunk, nem igaz? De azért egy jó tanács: akármennyire bosszant vagy botránkoztat vagy idegesít is a könyv, végig kell olvasni. Hátha helyére kerül, ami nem tetszett.