Főkép

Mark Turner a Jazz egy új generációjának kiváló tagja, aki minimalista játékfelfogással kívánja időről időre, különböző formációkban újraértelmezni a tenor szaxofonban rejlő játéklehetőségeket. Most éppen saját kvartettjével, a trombitás Avishai Cohen, Joe Martin nagybőgős és Marcus Gilmore dobos társaságában. Az eredmény elég vegyes: az összes kompozíciót jegyző Turner sötétre hangolt üzemmódban szólózik az elborult témák szólamvariációi között. A szerzemények gerincét alkotó, a nagybőgő által jelzett harmóniamenetekre is kiterjesztett minimalizmus az egy helyben topogás érzetét kelti, amit semmilyen erős vadság, az előadók játékában rejlő energia nem old fel.

 

A lemez érdekessége Turner és a ritmusszekció összeszokottságából fakad. Akik ismerik Gilad Hekselman izraeli gitáros legfrissebb munkáit, azoknak mindenképp csemege, hogy éppen ez a páros dolgozott Turnerrel Hekselman legutóbbi két lemezén (This Just In [2013] / Hearts Wide Open [2011]), és érdekes hallani egyrészt azt a kontrasztot, amely a zene rendező elvének különbségéből fakad, másrészt pedig azt, ahogyan a nagyobb nyitottságot engedő muzsika Turner kvartettjében bejátszásra kerül. Gilmore ha nem is dobol őrületeseket, azért nem nyuszi módon perget a „Year of the Rabbit” című kompozícióban, ahol időről időre teret engednek számára a szólóhangszerek. A szerzemény végén a dob és nagybőgő kettőse spontánnak hat, hogy aztán a visszatérő szólóhangszerek uniszónója megtörje ezt az illúziót, ami azért is sajnálatos, mert a szellős muzsika rögtönzött érzetéből sokat elvesz, ugyanakkor egy újszerű kísérlet is egyben a spontaneitás formalizálására.

 

 

Sok hasonló dolog történik az egész korongon, és mint sokan tudják, Turner előtt nem ismeretlen akár trióban is a harmóniahangszer, például a zongora nélküli játék. Gondoljunk csak a Fly trióra Jeff Ballarddal a dobokon és Larry Grenadier-vel nagybőgőn: három rendkívül képzeletgazdag albumon túl azt gondolnánk, hogy Avishai Cohen trombitással csak még érdekesebbé válhat a helyzet, és minden hallgatás után várjuk is, hogy megértsük, mi történik, de valahogyan az a hallgató benyomása, hogy ez a kvartett csak keresi a közös mondanivalót.

 

Mégis van remény, hiszen kiváló muzsikusokról van szó, akik élőben új erőben értelmezhetik ezeket a kompozíciókat – november 12-én Budapesten is meghallgathatjuk őket –, amelyek közül az albumon a legdallamosabb kétségtelenül a „Sonnet for Stevie” darab. Nagy formátumú, fiatal muzsikusok, akik már rengetegszer bizonyítottak, és az sem kizárt, hogy ezzel az albummal megelőzik korukat és mindössze csak több időre van szükség az ezen a korongon előadott játékfelfogásuk megértéséhez, ami élőben könnyebben megtörténhet.

 

Előadók:

Mark Turner – tenor szaxofon

Avishai Cohen – trombita

Joe Matin – nagybőgő

Marcus Gilmore – dobok

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Lathe of Heaven

2. Year of the Rabbit

3. Ethan’s Line

4. The Edenist

5. Sonnet for Stevie

6. Brother Sister 2