Főkép

Susanne Lundeng neve leginkább az skandináv államokban és ezen belül is a szülőhazájában, Norvégiában hangzik ismerősen. A hegedűn és fidulán játszó muzsikus döntően a norvég népi dallamokból táplálkozó lemezei rangos zenei díjak sokaságát nyerték el az elmúlt két évtized alatt – és minden túlzás nélkül besorolhatjuk az előadó legújabb albumát, a Kirkelig Kulturverksted gondozásban megjelent Et steg ut-ot is a díjesélyes „kategóriába”. Külön érdekesség, hogy Lundeng a friss lemezét az Engegårdkvartetten névre hallgató vonósnégyes társaságában készítette.

 

Az új album – az elődeihez hasonlóan – nagyon erős szintézise a népi-klasszikus és a kortárs zenének. Azonban Lundeng eddigi lemezeinek ismeretében azt kell, hogy mondjam, egy kicsit más irányt vett az komponista-előadó zenei gondolkodása: a változás nem nevezhető gyökeresnek, hiszen a jellegzetes lundengi játékstílus és dallamvilág megmaradt, de mintha a mögöttes tartalom megváltozott volna. Eddig is mélyenszántóak voltak, de most érzem azt, hogy az „ízek teljesen összeértek”. Szerintem ez az eddigi legjobb Lundeng album.

 

A lemezen nyolc felvételt találunk, amelyeknek többségét az előadó jegyzi szerzőként is, ez alól kivételt a „Verdensveier” és a „Spellemann og mann” jelent: az előbbi egy múlt századi norvég költő, Carl Søyen szövegével készült, az utóbbi pedig a lemezen is közreműködő Arvid Engegård munkája. Az albumról az abszolút kedvencem egyébként pont a „Verdensveier”, amiben Lundeng énekel is – sajnos ritka alkalom hallani az ő énekhangját, pedig igazán magával ragadó „szirénhang” - nem árt vele vigyázni, mert a hallgató könnyen a foglyává válik… Ebből a dalból egyértelműen sugárzik az a norvég életérzés, amelyet szinte lehetetlen definiálni, de azt hiszem, hogy aki jár Norvégiában, és a nagyvárosok mellett a kisebb településeken is elidőzik, azt pont az ebből a számból áradó érzés fogja a hatalmába keríteni.

 

A másik fénypont számomra a „Merkedagen”, ami az ismétlődő elemeivel szinte meditatív zene, távoli mesés tájakra csábító dallamok tárháza. Lundeng művészetét az teszi izgalmassá, hogy a muzsikus-komponista szinte patikamérleg pontossággal képes adagolni a produkciójához az innovatív zenei elemeket, így a végeredmény nem válik egy szűk csoport számára címzett kortárs zenévé, habár rétegzene jellege kétségbevonhatatlan. Amikor Susanne-nal beszéltem erről a lemezéről, azt mondta, hogy a megújulás szándékával készítette ezt a kiadványt, de ismerve az előadó eddigi munkáit, úgy gondolom, hogy habár valóban sok új gondolat és érzés jelenik meg az egyes kompozíciókban, számomra továbbra is könnyen felismerhető a norvég muzsikus stílusa. (Bízom benne, hogy a gyökerek a későbbiekben is megmaradnak.) A műveket hallgatva a legérzékelhetőbb változást abban fedezetem fel, ahogyan Susanne a spirituális és a materialista világ viszonyát kezeli: a korábbi műveiben ugyanúgy megjelent ez a kettősség, de inkább az anyagi világ volt a dominánsabb, ezzel szemben a mostani albumon spirituális gondolatait is nyíltabban megosztotta a hallgatósággal.

 

Az új albumon Lundeng rendkívül egységes képét adja annak a zeneiségnek, amelynek az alapjait közel másfél évtizeddel ezelőtt lerakta. Lebilincselően szép és érzékeny hegedűjátékot produkál szólóban és a kvartettel kiegészülve is – remekül választott társakat magának a munkához, a felvételeket hallgatva hiteles képet kaphatunk az Engegårdkvartetten és tagjainak kvalitásairól. Bátran bíztatok mindenkit, aki nyitott az új zenei élményekre, hogy keresse meg Susanne Lundeng korábbi albumait is, mindenképpen egyedülálló élményben lesz része.

 

Előadók:

Susanne Lundeng – hegedű és ének

Arvid Engegård – hegedű

Alex Robson – hegedű

Juliet Jopling – brácsa

Jan Clemens Carlsen – cselló

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Et steg ut

2. Lille

3. Ikke vesste Æ at du sku kom

4. Merkedagen

5. Oppdagelsen

6. Spellemann og mann

7. Verdensveier

8. Vete

 

Diszkográfia:

Havella (1991)

Drag (1994)

Ættesyn (1997)

Vals Til Den Røde Fela  (2000)

Forunderlig Ferd  (2004)

Nattevåk  (2006)

Mot (2011)

Et steg ut (2014)