FőképA Raymond Chandler-regények a Magvető Albatrosz-sorozatának hála hazánkban is régóta olvashatók, és idén az Európa Könyvkiadó valamiért tovább gondozza (a nem kevésbé zseniális Ross Macdonaldhoz hasonlóan) a hard-boiled krimi egyik legnagyobbjának kultuszát.
Az Asszony a tóban új, kiváló fordítása mellett a Marlowe-széria nyitódarabja is újra boltokba kerül, ezúttal Örök álom címen.

Nem lenne rossz ötlet, ha az esetleges további reprintek mellett az életmű rövidebb írásait is megcéloznák: a tőlünk nyugatabbra kapható, ezer oldalnál is hosszabb novellagyűjteményből bőven lenne mit szemezgetni.

Akinek valamilyen oknál fogva még nem volt szerencséje a kemény krimi talán leghíresebb magánnyomozójához, az nyugodtan kezdheti az ismerkedést az Asszony a tóbannal: bár a regény a negyedik a sorozatban, kezdésnek épp olyan jó, mint bármelyik másik.

Az aktuális esettel egy parfümökkel foglalkozó vállalat feje bízza meg Marlowe-t: Derace Kingsley azt kéri a „páncélos lovagtól”, hogy találja meg eltűnt feleségét.
Noha az asszony egy rövid üzenete alapján Mexikóba szökött egy szoknyavadász kirakatfiúval, az utóbbi mindent tagad, és nem sokkal később golyókat is kap a szívébe.

Marlowe-ra vár hát, hogy utánajárjon a Los Angelesből egy erdei tóig húzódó rejtélynek, amely a műfajtól és különösen a szerzőtől megszokott módon jóval bonyolultabb, mint amilyennek elsőre tűnik.

Chandler az atyjaként tisztelt Dashiell Hammett által megkezdett ösvényt taposta ki, de alaposan: határozottan, sőt, dacosan szembehelyezkedve az aranykor angol szerzőivel (mint Doyle és Christie) a nagyváros mocskába költöztette történeteit, ezáltal jóval életszerűbbé téve azokat a kastélyokban, könyvtárakban és hasonló helyszíneken játszódó nyomozásoknál.

A cselekményt tekintve ráadásul még a mesterén is túltett: a Marlowe-könyvek egyik kötelező védjegye a nagy elánnal csűrt-csavart történet, ami még a felkészült olvasótól is fokozott éberséget kíván.

Philip Marlowe figurájával pedig Chandler halhatatlan karakterrel bővítette a magánnyomozók népes táborát.
A romantikus-cinikus lovag amellett, hogy minden helyzetben kész a szellemeskedésre, kitartóan állja a pofonokat és néha-néha azért elcsábul, stabil erkölcsi pozícióját megőrizve azért megmarad kívülállónak, és olyan tartással szemléli a regények züllött világát, hogy nehéz vele nem azonosulni.

Chandler pedig a kemény krimi talán legnagyobb stilisztájaként olyan lehengerlően adja elő a történeteit, hogy képtelenség neki ellenállni: irigylésre méltóan találó jellemzéseivel, frappáns-vagány párbeszédeivel és a rá jellemző iróniával eléri, hogy a cselekménytől függetlenül is igazi élmény legyen az olvasás.
Nála jobban talán senki sem értett ahhoz, hogy a cselekmény összetettségét ugyanilyen gazdag és kiérlelt stílussal párosítsa.

Raymond Chandler életrajz