FőképMivel eddig még a rendező egyetlen filmjéről sem írtunk, ezért rövid bemutatással kezdem. Fritz Lang 1890. december 5-én született Bécsben. A háború után került a német Erich Pommer mellé dramaturgnak, hogy aztán 1919-ben már rendezőként szerepeljen a Félvér című film címlistáján.
Igazán sikeressé az után vált, hogy megismerkedett feleségével, Thea von Harbou-val. Olyan alkotások fűződnek ehhez a korszakhoz, mint az első két Dr. Mabuse film, az M – Egy város keresi a gyilkost (Lang első hangosfilmje, amit azonmód ki is használ, hiszen a sorozatgyilkos Grieg dallamot fütyörészik áldozatkeresés közben), és a több szempontból is zseniális Metropolis.

Az 1926-ban elkészült sci-fi nem csupán arról híres, hogy számos, egymástól eltérő hosszúságú változata létezik, ugyanis az eredetileg 17 tekercses művet 12 tekercs hosszúságúra vágták meg, de az angol verzióból még további 5 tekercset eltávolítottak (így eljutottunk a többnyire vetített kb. 78 perces változatig).
A maga korában példátlan számú statiszta szerepelt benne (több mint 37 000), és a gigantikusnak számító díszletek is újdonságnak számítottak (hasonlót korábban csak Griffith egy-két történelmi darabjában, például a Türelmetlenségben láthatott a nagyérdemű).

A teljesség kedvéért hozzá kell tennem, hogy a forgatókönyv – különösen a befejezés – nem hasonlítható a kivitelezéshez, és ez bizony lerontja a Metropolis látványos tömegjeleneteit, mesteri fényképezését (munkások bevonulása, a robothölgy „felélesztése”, stb.). Maga Lang is elítélően nyilatkozott évekkel később a történet lezárásáról.

Az 1933-as hatalomátvétel után Lang rövid párizsi kitérő után Amerikába emigrál, ahol csak 1936-ban kerül vetítésre első filmje, a Téboly. A stúdió várakozása ellenére a nézőknek tetszett, és ez a siker tartósan a keresett rendezők közé emelte Langot, aki csak 1957-ben megy vissza Németországba, de már nem tudja felidézni azt a szikrát, ami 1924 és 1933 között jellemezte filmjeit. 1976. augusztus 2-án halt meg Amerikában.

De térjünk vissza a Tébolyra. Lang nem csupán a demokrácia biztos mentsvárát látta a befogadó országban, hanem a társadalom olyan vonásait is észrevette, amivel már akkor sem lehetett nagyon dicsekedni: mint például az önbíráskodást.
Merész húzás volt egy hazátlan menekülő részéről ilyen bemutatkozással indítani választott otthonában, de mint a nézők véleménye alapján utólag kiderült, az elképzelés bevált.

Spencer Tracy alakítja az ifjú hősszerelmest, aki majd egy év távollét után felkerekedik és meglátogatja a távoli kisvárosban élő menyasszonyát. A remélt boldogság helyett azonban útközben letartóztatják, és emberrablás vádjával lecsukják.
A helybéliek önmaguk által gerjesztett heccelődés eredményeként lincselést rendeznek, aminek végeredményeként felgyújtják a börtönt – hadd égjen benne a „bűnös”. Akinek ártatlansága már másnap kiderül, és az áldozat testvérei perre viszik bosszúvágyukat – de még mindenkire vár pár meglepetés mire eljutunk a vége feliratig.

A bemutató óta eltelt majd hetven év ellenére állítom, a Téboly még ma is nézhető, mi több élvezhető darab (ezt azért hangsúlyozom, mivel ezen kívül még számtalan, kerülendő alkotás származik ebből a korból – példának említem Humphrey Bogart erősen feledhető Megkövült erdőjét).
Jó alapötlet, épkézláb és kerek történet, profi rendezés és mesterkéltségtől mentes színészi játék. Spencer Tracy arca ugyan szemből teljesen átlagos, és csak profilból fedezhető fel az a markáns arcél, ami úgymond a védjegyévé vált, ám ettől függetlenül képes elhitetni a nézővel, hogyan válik egyszerű emberből áldozattá, majd a bosszúvágytól vezérelt közveszélyes alakká.

A többi szereplőre sem lehet panasz, de nem kapnak elég időt a bizonyításra (még a hősnő sem), másrészt, ami idő hiányában elmarad, azt Lang vágástechnikájával, rendezésével pótolja. Akár a tárgyalótermi hangulatról van szó, vagy a csőcselék megállíthatatlan tombolásának ábrázolásáról – egy percig sem unatkozunk.
Ráadásul a befejezés nem oldja fel a társadalmi feszültséget, az egyén megtalálhatja önmagát és boldogságát, de ettől még az alapprobléma – a lincselés megléte – nem szűnik meg, hiszen a közösség nem képes szembenézni saját tettének következményeivel.

A Téboly Fritz Lang életművének kevésbé ismert, ám fontos darabja (elvégre ez határozta meg a művész következő éveit), ahol a rendező mesterségbeli tudása már vitathatatlan, csak a korábbi alkotásaira jellemző kísérletező kedv, vagy ha úgy tetszik, újítási vágy már nem fedezhető fel benne. Ezt azonban ne az ő rovására írjuk, hanem tudjuk be a stúdiórendszernek.

Érdekességként megemlítem a Különös eset című 1943-as westernfilmet (Henry Fonda emlékezetes alakításával), ami szintén az önbíráskodással, annak következményeivel foglalkozik.

DVD extrák:
Audiókommentár Peter Bogdanovich és Fritz Lang közreműködésével
Filmelőzetes